Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

77 Az eredmények megvitatása Zooplankton együttesek évszakos változása 1998 és 2001 között 33 Crustacea (20 Cladocera, 4 Ostracoda, 9 Copepoda) fajt mutattunk ki a tó nyíltvízi részeiről. Az „algás" években a Zooplankton együttesek egyedszáma végig alacsony volt, a maximum 1998-ban októberben volt (14 ind f

1), 2001-ben pedig májusban (45 md. 1 '). Az együtteseket elsősorban pelágikus fajok alkották alacsony egyedszám értékekkel. A kimutatott 7 Cladocera fajból (Diaphanosoma brachyurum, Daphnia cucullata, Daphnia hyalina, Moina brachiata, Bosmina longirostris, Alonella excisa, Chydorns sphaericus) áprilistól októberig a Moina brachiata volt a leggyakoribb. A Cladocerák egyedszáma egész évben 1 indiv I"

1 alatt volt. Tavasszal a leggyakoribb fajok 1999-ben a Chydorus sphaericus és a Scapholeberis mucronata, 2000-ben és 2001-ben pedig a Chydorus sphaericus és Bosmina longirostris voltak. A különböző Daphnia fajok (D. cucullata, D. hyalina és D. longispina) márciustól júniusig voltak jelen alacsony egyedszámban (>1 ind. I"

1). A nagy méretű Cladocera fajok alacsony egyedszáma, valamint elsősorban a különböző Daphnia fajok június körüli teljes eltűnése (mid-summer decline) a nagyfokú predációra utaló jelenségek. A Crustacea együttesek nyár közepi erőteljes egyedszám csökkenését legtöbbször a felnövekvő halivadék okozza (Luecke et al, 1990). Ezen kívül a nagymértékű predációt jelzi még a Zooplankton együttesek összetételében a cyclopoid Copepodák és Rotatoriák magas aránya, valamint nagy méretű Cladocerák alacsony abundanciája. 1998-ban és 2001-ben az erőteljes kékalga virágzás, a megnövekedett hőmérséklet és pH-értékek okozhatták a Cladocera együttesek alacsony faj- és egyedszámát, mivel a fonalas kékalgák nem megfelelő tápanyagforrások, illetve a nagy mennyiségű lebegőanyag csökkenti a Cladocerák fekunditását és túlélését (Arruda et al, 1983). A hínármentes, algavirágzásos évekkel ellentétben a Najas jelenléte idején a Zooplankton maximumok késő nyáron voltak (Jeppesen et al 1998). A hínárosban létrejött strukturált élőhelyeken a zooplanktonra nehezedő predációs nyomás lényegesen kisebb, különösen akkor, ha a makrofita borítottság meghaladja a 15-20 %-ot (Schnver et al. 1995). 1999-ben a Najas marina állományában nagy abundanciájú elsősorban makrofitákhoz kötődő fajokból (Simocephalus vetulus, Alona intermedia, Pleuroxus aduncus var. coelatus) álló Cladocera együttesek jelentek meg, valamint a Moina brachiata, Ceriodaphnia quadrangula, Bosmina longirostris, Alona guttata és a nekrofág Pseudochydorus globosus néhány egyedét is kimutattuk. A Najas állományokban a domináns faj 1999-ben a Chydorus sphaericus, 2000-ben pedig a Simocephalus vetulus volt. 2000-ben a hínár között első alkalommal kimutatott fcyok (Ceriodaphnia reticulata, Alonella excisa, Scapholeberis mucronata, Graptoleberis testudinaria, Polyphemus pediculus) a nádasokban előzőleg is gyakoriak voltak. 2000 augusztusában a Najas között találtuk meg a tó faunájára nézve új faj, a Simocephalus serrulatus néhány példányát is. Mindkét évben jelentős egyedszám különbségek alakultak ki a Najas állomány és a felette elhelyezkedő hínármentes vízoszlop között. A legnagyobb különbség 1999. augusztusában alakult ki, amikor a hínár belsejében a Cladocera abundancia 346x nagyobb volt, mint a vízfelszínen. A Copepodák egyedszáma 1998-ban minden alkalommal meghaladta a Cladocerák egyedszámát. A domináns fajok a Cyclops vicinus és Acanthocyclops vernalis voltak, valamint kis egyedsűrűséggel az Eucyclops serrulatus, Diacyclops bicuspidatus és Mesocyclops leuckarti. Az Acanthocyclops vernalis tömeges jelenléte az algavirágzások idején a cyclopoid Copepodák magas pH toleranciájával magyarázható (Hansen et al, 1991). A Najas marina jelenléte idején a leggyakoribb fajok a Mesocyclops leuckarti és Eucyclops serrulatus voltak, valamint 2000-ben megjelentek a környező nádasok jellemző fajai is (

Megacyclops viridis, Macrocyclops albidus). A tóból kimutatott 20 Ostracoda fajból a Candona neglecta, Fabaeformiscandona fragilis, Fabaeformiscandona protzi és Physocypria kraepelini fordult elő a nyíltvízben. A nádassal ellentétben a kagylósrákok egyedsűrűsége alacsony volt és az egyedek jelentős része juvenilis alak volt. A Candona neglecta faj kizárólag a tó középső részein az üledékfelszínről került elő. A belső nádasok jellemző kagylósrák fajai (

Cyclocypris ovum, Notodromas monacha, Pseudocandona compressá) a Najas állományban nem jelentek meg, előfordulásuk még a nádasok szélén is minimális volt. A Zooplankton együttesek összetételének napszakos változásai Jelentős eltérések alakultak ki a Zooplankton együttesek összetételében és előfordulásában a tó „turbid" és „clear" állapota között. 1998-ban a fajegyütteseket csak 3 faj alkotta (Moina brachiata, Cyclops vicinus, Acanthocyclops vernalis) alacsony és változó abundancia értékekkel. Az össz egyedszám a nap folyamán végig 1 ind. I"

1 alatt maradt. A Chydorus sphaericus egyedszáma a nádas felé nőtt és a Typha állomány szélén megjelent a Pleuroxus aduncus var. coelatus, Eucyclops serrulatus és Megacyclops viridis néhány példánya is. 2001-ben 13 faj fordult elő a nyíltvízben a leggyakoribb a Moina brachiata és Eucyclops serrulatus voltak. A fajok átlagos abundanciája éjszaka (130 ind. I"

1) magasabb volt, mint nappal 24 ind. I"

1. A pelágikus Moina brachiata egyedszáma a nádas felé haladva csökkent és a nádasállomány szélén már megjelentek a nádasok jellemző fajai (Simocephalus vetulus, Ceriodaphnia reticulata, Pseudocandona compressá, Macrocyclops albidus és Megacyclops viridis). 1999-ben és 2000-ben jelentős napszakos egyedszám különbségek alakultak ki a hínárállomány és a felette elhelyezkedő 20-30 cm-es vízoszlop között. A makrofitákhoz kötődő fajok (Simocephalus vetulus, Graptoleberis testudinaria, Alona intermedia, Pleuroxus aduncus var. coelatus) egyedszáma minden esetben jelentősen magasabb volt a Najas állományban, mint a felette elhelyezkedő vízoszlopban és nem alakultak ki jelentős napszakos különbségek (Lauridsen & Buenk, 1996). A leggyakoribb faj, a Simocephalus vetulus átlagos abundanciája 1999-ben a part felé haladva fokozatosan nőtt, azonban 2000-ben a legnagyobb egyedsűrűség a tó középső részein volt. (1. ábra). 2000-ben a Simocephalus vetulus, Ceriodaphnia spp. (Ceriodaphnia quadrangula, C. reticulata) és Scapholeberis mucronata nappali, illetve éjszakai egyedszáma egyaránt magasabb volt, mint 1999-ben a tó közepén és a nádas szélén is. A pelágikus Scapholeberis mucronata, Bosmina longirostris és Ceriodaphnia spp. fajok napszakos vertikális mozgást mutattak, abundanciájuk éjjel nőtt a Najas feletti vízoszlopban a tó közepén és a nádas szélén, valamint a hínármentes nyílt vízben egyaránt. A makrofitákhoz kötődő Cladocera fajok egyedszáma a hínármentes nyíltvízi mintavételi helyen minimális volt. A Copepodák közül a domináns faj 1999-ben az Acanthocyclops vernalis, valamint 2000-ben az Acanthocyclops vernalis, Eucyclops serrulatus és Mesocyclops leuckarti voltak. A Macrocyclops albidus és Megacyclops viri-