Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

68 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 200.1. 83. I'-VITegzesek az Északi-középhegység területéről Ivony István, Bartók Gábor, Kiss Ottó és Andrikovics Sándor Eszterházy Károly Főiskola, Állattani Tanszék, 3300. Eger, Leányka u. 6. Kivonat: A dolgozat az. Erdészeti Tudományos Intézet által rendelkezésre bocsátott fénycsapda anyag meghatározásával kapott adatokat közli, hozzájárulva ezzel a Mátra és a Bükk tegzes faunájának megismeréséhez. Mátraalmásról (Mátra) 26, Feisőtárkányból (Bükk) pedig 19 tegzes lajt határoztunk meg. Az élőhelyek tegzeseinek funkcionális táplálkozási csoportjait a gyűjtögetők, a ragadozók, az aprítok és a borotválok képviselik. Az itt található patakok a bioindikátor tegzes fajok alapján az l. és a II. vízminőségi osztályba sorolhatóak Kulcsszavak: tegzesek, funkcionális táplálkozási csoport, bioindikátorok, vízminőség, Mátra, Bükk. Bevezetés Az Északi középhegység (Bükk, Mátra) területein élő tegzesekről többek között Sátori J. (1939), Újhelyi S. (1974, 1985), Kiss-Andrikovics (1999), Kiss és Schmera (1999) közölnek adatokat. A Mátra Múzeum is üzemeltetett fénycsapdát, amelynek tegzes anyagát Újhelyi S. dolgozta fel. A Bükk hegységből 111 fajt regisztráltak, a Mátrából 92 fajt mutattak ki. Célunk az volt, hogy az 1999-ben Mátraalmáson és Felsőtárkányban fénycsapdával gyűjtött tegzes anyagmeghatározásával nyert adatokkal kiegészítsük az eddigi eredményeket és hozzájáruljunk a tegzesfauna részletesebb megismeréséhez. A tanulmánynak a természet- és környezetvédelmi vonatkozásai abban nyilvánulnak meg, hogy a tegzesek mint a vízminőség bioindikátorai jelzésértékűek s meghatározzák a védelmi feladatok tervezését. A fénycsapda adatok alapján Feisőtárkányból 19 faj 57 egyedét. Mátraalmásról 26 faj 163 egyedét határoztuk meg. Megállapítottuk az egyes élőhelyek tegzeseinek funkcionális táplálkozási csoportjait és a bioindikátor fajokjellemző értékeit. Anyag és módszer A tegzes imágókat, az Erdészeti Tudományos Intézet fénycsapda anyagát (1999) dr. Leskó Katalin bocsátotta rendelkezésünkre. A terepi munkánk során fühálózva a patakparton gyűjtöttünk imágókat. A meghatározáshoz binokuláris sztereomikroszkópot használtunk. A meghatározást Mahcky 1983. évi munkája alapján végeztük. A táplálkozási csoportok beosztását Kenneth W. Cumins, (1984), a vízminőségi osztályok áttekintését Moog, (1991) a szaprobitási besorolást Moog 1995. évi munkái alapján készítettük el. Eredmények A taxonómiai elemzés alapján 10 tegzes család képviselteti magát, - a legnagyobb arányban a Limnephilidae különösen olyanok, amelyek az áramló vizeket kedvelik (Anabolia furcata, Ecclisopteryx madida, Halesus digitatus, Potamophylax nigricornis, Micropterna lateralis stb ), vagy a tavak litorális régióját részesítik előnyben. Nagyobb számban fordulnak elő még a hálószövő, ugyancsak áramló vizeket kedvelő Hydropsyche, Polycentropodidae és Rhyacophilidae fajok is. A gyűjtött és meghatározott tegzesfajok jegyzékét az 1. táblázat mutatja be. Az l. táblázaton az l. jelű oszlop Mátraalmás, a 2. jelű oszlop Felsötárkány gyűjtési helyek adataira utal. 1. táblázat A gyűjtött és meghatározott tegzesfajok Családok Fajok 1 2 Rhyacophylidac Rhyacophyla fasciata + + Rhyacophvla nubila + Glossosomatidae Synagapetus moselyi + Hydropsyctiidae Hydropsyche bulgaroromanorum + Hydropsyche contubernalis + Hydropsyche instabilis + Hydropsyche pellucidula + Hydropsyche saxonica + Polycentropodidae Plectrocnemia brevis + Plectrocnemia conspersa + Kcnomidae Ecnomus teneilus + Limnephilidae Anabolia fitreata + Ecclisopteryx madida + Glyphotaelius pellucidus + Halesus digitatus + + Limnephilus auricula + + Limnephilus decipiens + Limnephilus flavicomis + Limnephilus griseus + Limnephilus ignavus + + Limnephilus lunatus + + Limnephilus rhombicus + + Limnephilus sparsus + Micropterna lateralis + Micropterna nyeterobia + + Micropterna testacea + Potamophylax nigricornis + + Stenophylax permistus + + Stenophvlax vibex + -lLeptoceridae Leptocerus tineiformis + Lepidostomatidae Ixpidostuma hirtum + Sericostomatidae Oecismus monedula + Sericostoma personatum + Beraeidae Odontocerum albicorne + A fénycsapda adatok elemzése Mátraalmás víztereiből a hím tegzesek nagyobb egyedszámban repültek a fénycsapdába, így például a Hydropsyche instabilis 31, a Halesus digitatus 10, a Limnephilus lunatus 13, a Potamophylax nigricornis 16 és a: ()dontocerum albicorne 16 egyede A felsőtárkányi vízterekből is nagyobb egyedszámban kerültek elő hímek, így például Halesus digitatus 6, Limnephilus rhombicus 4. A nőstények száma csak a Halesus digitatus esetében érte el az ötöt és a Limnephilus lunatus esetében a hármat. Ez azt bizonyítja, hogy összességében ezeken a területeken a hím egyedek jóval érzékenyebbek a fényre, mint a nőstények. Repülési periódusok értékelése Az imágó adatokat fénycsapda működtetésével gyűjtöttük. A tegzes imágók nappali gyér repülése mellett az alkonyati és az esti repülés a domináló, valamint - a klimatikus viszonyoktól függően - ha a levegő hőmérséklete