Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
1. szám - Sümegi Mihály: Emlékezés az 1954. és az 1965. év dunai árvizeire
46 HIDROLÓGIAI K.0 Z L.0 N Y 2003. 83. fcVF. 1. SZ. gyors számításaimat. Az volt számomra akkor a meglepő, hogy a viszonylag hatalmas kilépő vízhozam is csak dm, de a szakadástól nem túl nagy távolságban is leginkább csak cm nagyságrendű süllyedést okozott a Duna vízállásában. Azóta tartok tőle, hogy a nagyobb folyók árvízi szükségtározásainak várt kedvező hatását könnyen túlbecsülhetjük, hiszen a csallóközi kényszerű és katasztrofális "árvíztározás" a szakadás szelvényében sem jelentett sokat, Budapest szelvényében pedig már csak néhány centiméterrel csökkenthétté - ha egyáltalában csökkenthétté az ott egyébként is kialakuló LNV-t ] Többszöri mérés alapján egyébként megállapíthattuk, hogy 1965. júniusában a szigetközi buzgárokból feltörő víz hőmérséklete néhány C°-kal hidegebb volt, mint a hullámtéren levonuló árvízé. A Szigetközben tehát a felfelé irányuló talajvíz-áramlás volt a mértékadó. 2. A töltéscsonkok biztosítása az árvízvédelmi töltések átszakadásánál Először mindig a felső csonk biztosítását célszerű elkészíteni. A szakadás felett néhány méterre a legnagyobb víz magasságától kiindulva 4 m-es pátria-lemezekkel terelő falat kell építeni. A terelő fal iránya a töltés tengelyéhez viszonyítva 30-45° legyen. A terelő fal a víz felőli (hullámtéri) oldalon épül, olyan hosszúra, hogy a szakadt csonkról a vizet - 8-10 m-re - eldobja. Ezzel a felső csonk biztosítása meg is történt, az tovább szakadni már nem fog. Ez után következik az alsó csonk biztosítása. Vezetőműveknél terelő falat a mentett oldal felé szoktam építtetni. Árvízvédelmi töltéseknél a mentett oldal felől kopolya is ki szokott alakulni, és a talaj fellazul. Az a tapasztalatom azért, hogy itt is célszerűbb a terelő falat a hullámtér felé építeni. Az alsó csonkon a terelő fal hajlása a töltés tengelyéhez viszonyítva kisebb kell, hogy legyen (25-30°), mint a felső csonknál. Az alsó terelő falat kissé hosszabbra kell építeni, mint a felsőt, és innen mindjárt célszerű a zárást is elkezdeni, ill. folytatni. A zárásnál fontos, hogy a záróvonal iránya a vízfolyást tekintve a töltés felé hajló legyen, mert így az örvénylések elkerülik a szakadást. (Ha két osztag is tartózkodik a helyszínen, akkor a felső csonk felől is lehet indítani a zárást) A leírt megoldás nagyon egyszerű. Ezt a Műegyetemen is így kellene tanítani (ha ugyan ilyet egyáltalában tanítanak ... ) Az osztagok vezetőinek tudatából is törölni kellene a szokványosán alkalmazott eddigi megoldást. A KETTOS-KÖRÖSI TÖLTÉSSZAKADÁS IDEIGLENES ELZÁRÁSA 1. ábra A túnyogmatolcsi szakadás ideiglenes elzárása (Szamos balp. 21+210 fkm) Ha valahol az árvíz átszakítja a töltést, az első és legfontosabb feladat a töltéscsonkok biztosítása, hogy a szakadás ne tudjon tovább bővülni. A biztosítást az árvízvédelmi osztagok rendszerint úgy végzik, hogy a szakadás szélétől néhány méterrel hátrább a töltés tengelyére merőlegesen pátria-szádfalsort vernek le. Ettől a szakadás még vígan bővülhet, mert amikor a fal előtti laza töltéscsonk is lesodródik, a víz felől támaszték nélkül maradt pátria-lemezek beledőlnek a szakadásba. A töltés tengelyére merőlegesen levert szádfalsor tehát semmit sem ér! Vízügyi gyakorlatomban több, mint 16 nagyobb - 30 mnél szélesebb - töltés-, ill. vezetőmű- szakadást zártam el. Meg kellett tehát tanulnom (saját káromon) az elzárások csínját-bínját. A töltéscsonkok biztosítása árvízvédelmi töltések szakadásánál igen egyszerű és hatásos megoldás: 2. ábra A Kettős-Körös 1980. nyári töltésszakadásának ideiglenes elzárása 1970-ben Túnyogmatolcson a Szamos bal parti szakadásának elzárásánál az egyik ott tevékenykedő osztag vezetője nem akarta utasításaimat végrehajtani, mivel az
