Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

Ml I IIDROLCXilAI KÖ/.I.ÖNY 2003. X V feVK. Katonalégylárva-együttesek (Diptera: Stratiomyidae) időszakos változásai egy alföldi mocsár különböző összetételű és struktúrájú sásállományaiban Földesi Rita

1 - Móra Arnold

1 - Csabai Zoltán

2 - Dévai György

1 'Debreceni Egyetem TTK Ökológiai és Hidrobiológiái Tanszék, Debrecen, Egyetem tér 1., 4032. 2Pécsi Tudományegyetem TTK Általános és Alkalmazott Ökológiai Tanszék, Pécs, Ifjúság útja 6., 7624. kivonat: Munkánk során a Tiszafüredhez, tartozó Hagymás-lapos nevű mocsárban végeztünk mennyiségi minluvélcll, március elejétől július elejéig, amikorra a víztér kiszáradt A mocsárra kél sáslaj dominanciája voltjellemző, amelyek jól elkülönülő és különböző struktúrájú állományokat alkottak A vizsgálat során összesen 750 katcnalégylárva-egyedet azonosítottunk, amelyek 7 fajhoz tartoztak. A mintákban az átlagos faj szám 1 és 4 közötti volt, a leggyakoribbnak az Oclontomyia angulata (PAN/KR, 17981, a légritkábbnak a Stratiomys chamaeleon (LINNAEUS, 1758) bizonyult. A dolgozatban elemezzük a kalonalégvlárva-együltesek mennyiségi és minőségi előfordulási viszonyainak időbeli változását, összehasonlítva a kél eltérő összetételű és struktúrájú sásállományban élö populációkat. katonalégylárvák, fajősszetétel, mennyiségi viszonyok, időbeli változás, alföldi mocsár, sásállományok Kulcsszavak: Bevezetés A hazai irodalomban található katonalégyfajok névjegyzékében (Majer 200J) jelenleg 4 alcsalád 21 génuszából 69 faj szerepel, de ebből 11 előfordulása csak várható. A hazánkból kimutatott 58 fajból feltehetően 20 faj lárvája él vízben. Sajnos, ezeket a lárvákat sem külföldön, sem hazánkban nem vizsgálták kellőképpen, így előfordulási viszonyaikról igen keveset tudunk. Ennek az elhanyagoltságnak valószínűleg kettős oka van: egyrészt taxonómiai nehézségekre vezethető vissza, másrészt arra, hogy még nem jelent meg magyar nyelvű, a faji szintű határozást lehetővé tevő határozókulcs. Hazánkban eddig már több vízi makroszkopikus gerinctelen csoporttal végeztek kvantitatív vizsgálatokat (Andrikovics 1973; Bíró és Gulyás 1974; Entz 1974; Kiss et al. 2000, 2001, 2003; Müller et al. 2001), katonalégylárváknál azonban - a fentiek értelmében - erre még nem került sor. A Hortobágyon található különleges vízterek, közöttük is a szikes jellegű, asztatikus vízjárású mocsarak Magyarország legértékesebb vizes élőhelyei közé tartoznak. Ennek ellenére élővilágukról igen keveset tudunk (Csányi et al. 1996; Mahunka 1981, 1983). Igaz ez a megállapítás a vízben fejlődő katonalegyekre is, habár faunisztikai jellegű, imágóvizsgálatokon alapuló tanulmány már készült a Hortobágyról (Majer 1981) Tanulmányunk fö célja, hogy a mennyiségi mintavétellel végzett vizsgálatsorozat eredményei alapján bemutassuk a mocsári-növényzetben élő és kevéssé ismert katonalégylárvák térbeli mennyiségi előfordulási viszonyait és ennek időbeli változását. Anyag és módszer Vizsgálatainkat a Tiszafüred közigazgatási területéhez tartozó, Kócsújfalu közelében lévő Hagymás-lapos nevű (10x10 km UTM kód: DT96) mocsárban végeztük. A víztér asztatikus jellegű, nyáron rendszeresen kiszárad Mocsári-növényzetére két sásfaj, a parti sás (Carex riparia) és a kétsoros sás (Carex disticha) dominanciája volt jellemző Ez a két faj nagy kiterjedésű, mozaikos megjelenésű, egymástól jól elkülönülő állományokat alkotott A mocsári-növényzet mozaikosságát növelték a sárga nőszirom, a szikikáka, a nád, a széleslevelű és a keskenylevelü gyékény kisebb-nagyobb foltjai A mintavételt március közepétől, a jég elolvadásától kezdve július elejéig, a víztér kiszáradásáig végeztük A mintavétel lezárásos-kigyűjtéses módszerrel, az AQUALEX mintavevő segítségével történt, amely kiválóan alkalmas a metafitikus életmódú makroszkopikus gerinctelenek mennyiségi vizsgálatára (Nagy et al. 1998, Csabai et al. 2001). A mintákat élő állapotban válogattuk, az állatokat 70 %os etanolban tartósítottuk. A fajok azonosítását Rozkosny (1980) munkája alapján, laboratóriumban, sztereomikroszkóp használatával végeztük. A fajok neveit Majer (2001) nevezéktana alapján közöljük A különböző sásállományoknál kapott fajonkénti egyedszámokat a víztérfogatra (egyedszám/m

3) vonatkoztatva adtuk meg Ezen kívül megvizsgáltuk a mintavétel ideje alatti összegyedszám-változást is. Eredmények és értékelésük A mintavétel során összesen 750 katonalégylárva-egyedet gyűjtöttünk, amelyek 7 fajhoz tartoztak. Ebből a leggyakoribb előfordulású az Odontomyia angulaia, a legritkább a Stratiomys chamaeleon volt. A muitákban az átlagos fajszám 1 és 4 között változott. A vizsgált fajok inkább a ritkás sásállományokat preferálták. Az előkerült fajok jegyzékét az l. táblázat tartalmazza. 1. táblázat. A mintavétel során előkerült katonalégyfajok Stratiomys longicornis (Scopoli, 1763) Stratiomys chamaeleon (Linnaeus, 1758) Stratiomys singularior (Hams, 1776) Oclontomyia angulata (Panzer, 1798) Oclontomyia ornata (Linnaeus, 1758) Odontomyia tigrina (Fabncius, 1775) Odontomyia argentata (Fabncius. 1794) Az összegyedszám (1. ábra) márciustól június közepéig fokozatosan növekedett, ettől kezdve július elejéig, amíg a mocsár ki nem száradt, csökkent A C. disticha ritkás állományaiban az egyedszám mindig jóval magasabb volt, mint a C. rijx2ria dúsabb állományaiban Az egyes fajok mennyiségi előfordulási viszonyainak időbeli változása jól nyomon követhető a fajokat külön-külön bemutató diagramokon. /. ábra. Katonalégyfajok lán'áinak összegyedszámváltozása a Hagymás-lapos különböző összetételű és struktúrájú sásállományaiban