Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

45 Csigaház és kagylóhéj mint természetes alzat az algabevonat vizsgálatokban II. Érces Károly, Kovács Krisztián Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség, Győr Kivonat: A legújabb perifiton és fitobentosz kutatások alapján úgy túnik, hogy az élóbevonatoknak a vízi életközösségek és a vízmi­nőség szempontjából is nagyobb jelentősége van, mint azt korábban gondoltuk. Algabevonat vizsgálataink során a vízi pu­hatestűek külső váza jó alzatnak bizonyult. Bevonatukat tanulmányozva statisztikai módszerek felhasználásával a különbö­ző vízterek jól jellemezhetők. A csigák és kagylók életmódbeli különbségéből adódó eltérések könnyen kiszűrhetők. Élő puhatestűek és „üres" csigaházak, kagylóhéjak egyaránt alkalmasak alzatnak. A Mollusca fauna és algabevonata együttes tanulmányozása árnyaltabb képet ad a vízminőségről. epizoikus fitotekton, pen fi ton, alzat, kvalitatív és kvantitatív algabevonat vizsgálat Kulcsszavak: Bevezetés A szakirodalom szerint a bevonatlakó algák a biomonito­ring céljára ideális szervezetek. Az algák rövid generációs i­deje lehetővé teszi, hogy gyorsan reagáljanak a környezeti hatásokra. Fajösszetételük, tömegviszonyaik módosulásából következtetni lehet a közösséget ért változásokra. A perifiti­kus algák legtöbb faja helyhez kötött, tehát egy adott víztérre jellemző lehet a jelenléte, hiánya, mennyisége megváltozása. Már régóta ismert, hogy a vízi puhatestűek külső vázán is élnek algák de a kutatások főleg a növényi alzaton kialakult algabevonat az epifiton, ill. a köveken található epiliton ta­nulmányozására irányulnak Ennek megfelelően a vizsgált alzatok elsősorban kövek valamint élő és elhalt vízinövé­nyek. Ezeken kívül mesterséges alzatok is használatosak pl.: csiszolt felületű üveglemez, vagy keretbe rögzített nádszá­lakból készített "mesterséges úszó nádsziget". Állati eredetű természetes alzaton kialakuló algabevona­tokról, az epizoikus fitotektonról kevés információval rendel­kezünk ezért vizsgálataink tárgyát a vízicsigák és kagylók külső vázán megfigyelhető algabevonat képezte. Anyag és módszer Kilenc víztérből (Rába, Rábca, Marcal, Lajta, Hanság-fö­csatoma, Dünaszegi-tó, Szavai- csatorna, Répce, Concó-pa­tak) 10 különböző puhatestű fajhoz tartozó, 40-80 cm mély­ről származó alzatot vizsgáltunk. A mintákat részben élő pu­hatestűekről, részben „üres" csigaházakról ill. kagylóhéjak­ról gyűjtöttük, összehasonlításul növényekről és kövekről is vettünk bevonat mintákat és párhuzamosan vizsgáittik a fito­planktont is. Az alzatok egész felületének bevonatát kefével ismert mennyiségű vízbe mostuk. A bevonat fellazítása, könnyebb eltávolíthatósága érdekében előzőleg az algasejte­ket még nem károsító, rövid idejű ultrahangos kezelést alkal­mazhatunk (35 kHz, 0,5 perc), szükség esetén szikével is le­het segíteni. Az így leválasztott bevonat az alzat felületének ismeretében mennyiségi elemzésre alkalmas. A mintát két részre osztottuk egyik feléből klorofill-a mérést végeztünk a másikat Lugol-oldattal rögzítettük s úgy vizsgáltuk tovább. Az alzat felületének kiszámítása geometriai modellel való közelítéssel történt. A vizsgált alzatot mértani alakzatokra bontottuk ezek területét számítottuk ki egyenként, majd a részterületeket összeadtuk. A kvantitatív elemzést Utermöhl módszere szerint fordított mikroszkóppal végeztük. Eredmények és értékelésük Igen jelentős mennyiségű bevonatképző algát találtunk a csigákon és a kagylókon is. Nem került elő olyan alzat, ame­lyen ne lett volna élőbevonat, akár élő állatot, akár üres vázat vizsgáltunk. A vízből kiemelt alzatok felülete 2,5-79,2 cm 2 közötti volt. A felületegységre jutó klorofill-a mennyisége 1,07-11,42 ng/crrf közötti értékeket adott, amelyek jó egye­zést mutatnak Vörös és munkatársai 200l-es eredményeivel. Az algaszám 5000-100000 egyed /cm volt, a leggyakrab­ban 10000 és 40000 közötti értékek fordultak elő. A külön­böző fajhoz tartozó alzatokon tapasztalt egyedszámok vélet­lenszerű eloszlása arra enged következtetni, hogy a cm 2-kén­ti algaszám szempontjából az alzat faji hovatartozása nem meghatározó. Csigák esetében a cm 2-kénü klorofill-a meny­nyiség mindig nagyobb értékeket ad, mint a kagylóknál, amit az átlagos klorofill-a című grafikon jól szemléltet (/. ábra). 1. ábra. Átlagos klorofill-a tartalom (ég/cm ) Ennek magyarázata szerintünk az eltérő életmód lehet. A kagylók gyakran a laza mederüledékbe ássák magukat, míg a csigák életmódja kedvezőbb fényviszonyokat jelent az al­gák számára A Lajtában ez a különbség kisebb, aminek oka a szilárdabb mederfenék - nehezebben ássák be magukat a kagylók - és a jobb átlátszc«ág. Secchi koronggal mért átlát­szóság vizsgálataink idején: Lajta 80 cm (a mederfenék lát­ható), Rábca 75 cm, Rába 50 cm. A kvalitatív vizsgálatok 106 algafajt mutattak ki. Egyértelmű kovaalga dominanciát jelez az előfordult 56 faj, a leggyakoribb fajok az Achnan­thes, Amphora, Cocconeis, Navicula, Nitzschia, Melosira genusokból kerültek ki, de találtunk néhány kékalgát, Peridi­niumot, valamint néhány planktonikus fajt is. A fajösszetétel arányait oszlopdiagramon ábrázoltuk (2. ábra). Úgy tűnik az algabevonat faji összetételét a különböző vízterek eltérő sajátosságai befolyásolják az alzat "faji hova­tartozása" kevésbé érvényesül. A kis méret (Theodoxus da­nubialis, Fagotia acicularis, Lymnaea peregra v. ovata) a faj­számot korlátozza, ezért a nagyobb méretű fajok (Lymnaea stagnalis, Anodonta, Pseudanodonta, Unió, Viviparus spp.) vizsgálata célszerűbb. Megállapításunk alátámasztására ta­valyi és idei adatainkat is többváltozós statisztikai elemzés­nek vetettük alá. A fajok alapján elvégzett cluster analízis és ordináció módszerével elhatárolhatók az egyes vízterek (3-6. ábra). A legmarkánsabban a Szavai-csatorna és a Dunasze­gi-tó különül el, valószínűleg azért, mert állóvíz jellegűek.

Next

/
Thumbnails
Contents