Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

34 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 200.1. 83. I'-VInegyedrendűek esetében pedig már nem ilyen kifejezett a különbség. Az is látszik, hogy minél kevesebb elsőrendű patak folyik egy területen, átlagos hosszuk annál nagyobb (2. grafikon). A patakok hossza ncgy-zetlólomet erenként, rendűsé^ szerirt ~is=a farénjfc- « Bre

xafo —VBera IjftTa&iy « —Fűit | RnáU|i /. erafíkon Az L rendú patakok számának és ádagus hosszának \is2wn'a •s II sas Zmjüi H

ue (tx^ségrixn, nVtor?) 2. grafikon Apatakok szárra 100 knien - tjnfaxii^käc • Bcsxadh' -Böaáy -»- Zgpffei » ffel f g g -2 CD •gS C — - £ ,2 2-» Rmdűsée 3. grafikon A patakok átiaga6 hossza chnixxikénf - Hsa fctnswd&B »- • Besaacfr . Kttra ---»-- Bftaflry - » - Zangi«* • -••- Hhs| F JS i -3 ram • 0 Rmdi^t 4. grafikon Fontos, hogy a Tisza-forrásvidék patakjainak átlaghoszszúsága (4. grafikon) az első- és harmadrendűek esetén durván a fele-harmada annak, amit a többi hegyvidéken találunk. A számszerű értékekből is látszik tehát, amit a térképeken és a terepen is érzékelhetünk, hogy a Kárpátokban sokkal sűrűbben és szerteágazóbban hálózzák be a hegyeket a patakok, mint a hazai középhegységekben. Mindezekből az is következik, hogy a rendűség növekedtével és a forrásoktól való távolsággal rohamosabban nő a szállított víz mennyisége a sűrűbben behálózott területeken, hiszen pl. egy magasabbrendü patak darabra több alsóbbrendű vízfolyásból kapja a vizét. A Tisza vízgyűjtőjét jellemző vízfolyáshossz adatokat találunk Andó (1999) cikkében. Az általa idézett térképről az olvasható le, hogy a Tisza forrásvidékén, az általam is vizsgált területen, 0,6-0,9 km-nyi patak található kreténként, szemben az általam számolt 1,8-1,9 km/km

2 hosszal. Hasonló módon a Mátrában 0,3-0,6 km/km

2 vízfolyást jelez, míg az általam mért érték 1,1-1,2 km/km

2. A cikk szerzője nem jelzi az adatok eredetét, de biztos vagyok abban, hogy bár a tendenciát helyesen írja le, a számszerű értékek lényegesen kisebbek a valóságosnál. 1. táblázat A vizsgált hegységek vízfolyásainak összehasonlító adatai A teljes ForráHegység Patakok Patakok Patakok hossz sok Csapadék és a teljes (rendűHossz száma átlagos patakra száma évi átlaga vizsgált ség (m/km

2) (db/lOC hossza esö há(db/100 (mm) terület szerint) km

2) (m) nyada km

2) (%) MÁRAl.r. 1204,16 215,2 559,6 61,43 MAROSI2.r. 408,12 40,3 1011,8 20,82 HAVASOK 3.r. 174,95 8,28 2113,73 8,92 (TISZA 4.r. 105,18 1,4 7518,75 5,37 FORRÁS 5.r. 32,26 0,35 9225 1,65 215,2 1400VIDÉKI) 6.r. 20,94 0,12 17962,5 1.07 1700 1715,68 7.r. 14,73 0,06 25275 0,75 km

2 összes 1960,34 265,71 l-4.rX 1892,41 265,18 l.r. 1041,77 107,89 965,58 61,91 2.r. 310,25 24,67 1257,57 18,44 BFFISZ3.r. 121,05 4,34 2787,00 7,19 CZADY 4.r. 118,84 1,22 9771,43 7,06 107,89 1000575,58 5.r. 42,48 0,52 8150,00 2,52 1200 km' 6.r. 48,34 0,17 27825 2,87 összes 1682,73 138,81 1-4. r.£ 1591,91 138,12 l.r. 566,82 57,27 989,73 47,66 MÁTRA 2.r. 364,26 15,99 2277,42 30,63 387,64 3.r. 196,89 4,9 4016,84 16,55 57,27 650-800 km

2 4.r. 61,4 0,77 7933,33 5,16 összes 1189,37 78,93 BÖRl.r. 430,18 38,25 1124,63 45,26 ZSÖNY 2.1. 325,99 9,11 3579,43 34,3 384,30 3.r. 118,03 2,6 4536 12,42 38,25 600-800 km

2 4.r. 76,29 1,04 7330 8,03 összes 950,49 51 l.r. 393,28 37,30 1054,49 47,36 ZEMP2.r. 218,21 8,32 2623,75 26,28 LÉNI3.r. 131,30 2,73 4811,43 15,81 HEGYSÉG 4.r. 59,83 0,78 7673,33 7,21 37,30 600-750 769,53 5.r. 27,76 0,26 10680 3,34 km

1 összes 830,38 49,39 l-4.r.Z 802,62 49,13 PLLISl.r. 421,38 31,88 1321,69 54,55 VLSEGR2.r. 222,36 6,74 3301,33 28,78 HEGYSÉG 3.r. 123,04 1,8 6850 15,93 3138 550-700 222,70 4.r. 5,75 0,45 1280 0,74 km

2 1 összes 772,53 40,87 Következtetések: A patakhálózat-sűrűség vizsgálatával egy olyan újabb háttérváltozót vonhatunk be a vízi életközösségek vizsgálatába, amely valószínűleg jelentős szerepet játszik az élőhely-diverzitás kialakulásában, és ezen keresztül a fajszám -terület összefüggések feltárásában is hasznosítható Tudjuk, hogy a magasabb hegységekben általában magasabb fajszámokat találunk, mint az alacsonyabb középhegységekben, és ez igaz a pataklakó makrofaunára is.