Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN

Y 2003. 83. fiVF. kább a vándorkagyló, amíg a köveken a középső és mederfenék közeli rétegben (1. táblázat). Kezdetben lárvák és juvenilis alakok népesítették be az aljzatokat, majd az állatok fokozatosan növekedtek a kísérlet nyolc hete alatt. Az állatok átlaghossza a parttól 100 m-re 0,38 ± 0,01 és 2,08 ± 0,05 mm között változott, partközeiben 0,33 ± 0,06 és 1,59 ± 0,56 mm között változott, a kontroll köveken 0,44 ± 0,03 és 1,08 ± 0,50 mm közötti értékeknek adódott (2. táblázat), szintén növekedett a kísérlet alatt. A parttól 100 m-re nagyobb volt a gyarapodás üteme, mint partközeiben, s a köveken mindenütt gyorsabban gyarapodtak az állatok, mint a falapokon. A parttól 100 m-re nem volt lényeges különbség a gyarapodás üteme között a különböző mélységekben, ugyanakkor partközeiben a középső rétegben kevésbé gyarapodtak a vándorkagylók, mint a vízfelszín közelében és a mederfenék közelében. A vándorkagyló denzitása jóval nagyobb volt a parttól 100 m-re, mint partközeiben, esetenként nagyságrendekkel nagyobb (3. táblázat), különösen a mederfenék közelében. A parttól 100 m-re a köveken jóval több vándorkagyló települt meg, mint a falapokon, a kontroll köveken igen alacsony volt a denzitás. Mindkét szubsztrátumon a mélyebb vízrétegben jóval több vándorkagyló telepedett meg, mint a vízfelszín közelében, esetenként nagyságrenddel több. A denzitás a negyedik héten érte el a maximumot, utána fokozatosan csökkent. Partközeiben a falapokon a középső és felső szinteken telepedett meg leginkább a vándorkagyló, köveken az alsó és középső szinteken. Partközeiben szintén a köveket preferálta a vándorkagyló a falapokkal szemben. A vándorkagyló nedves biomasszája 7,86 és 1927,01 g nedves tömeg héjjal együtt m"

2 subsztrát felület között változott, száraz biomasszája 0,27 és 158,39 g száraz tömeg héjjal együtt m"

2 szubsztrát felület közötti értékeknek adódott (4. táblázat), a nyolcadik héten volt a legnagyobb a biomaszsza, ez elsősorban az állatok nagyobb méretével magyarázható. A parttól 100 m-re jóval nagyobb vándorkagyló biomassza képződött, mint partközeiben (4. táblázat), ez részben a nagyobb denzitásnak, részben a nagyobb méreteknek köszönhető. A kontroll köveken igen alacsony volt a biomassza a kísérlet nyolc hete alatt (4. táblázat) Diszkusszió A kihelyezett természetes aljzatok (falapok és kövek) vonzzák a vándorkagylót, olyan vándorkagyló egyedszámokat produkálva, ami a parti köveken nem alakul ki. Ez nyilvánvalóan annak következménye, hogy a planktonikus életmódú vándorkagyló lárva a megfelelő fejlettség elérése után kedvező életfeltételeket talál a Balatonba bekerülő csupasz felületeken. Mivel az aljzatokon sokféle állat megtelepül (Görög 2000, Muskó és Görög 2000), a kísérlet során kialakuló konkurencia harc következtében a vándorkagyló %-os aránya a negyedik hét után fokozatosan csökkent, azonban a vándorkagyló méretének megnövekedése is indokolta a %-os arány fokozatos csökkenését, ami a denzitásban is megnyilvánul. A kontrolitól való jelentős eltérés arra mutat rá, hogy a Balatonba bekerülő új aljzatokon két hónap alatt nem tud természet közeli egyensúly kialakulni, mint ahogyan a Dunában (Nősek és mts. 2001), ezért a Balatonban mintavétel céljából nem alkalmazhatók. A parttól 100 m-re levő aljzatokon a kifejezett rétegzettséget az indokolja, hogy a Balaton könnyen felkeveredik, s a vízbe bekerült detritusz ülepedése során fenék közelben több táplálékot talál a detrituszt hasznosító a vándorkagyló, különösen a kísérlet első négy hetében. A fizikai-kémiai paraméterek tekintetében ugyanis nem alakul ki rétegzettség (Görög, 2000, Muskó és Görög 2000), kivéve az oldott oxigén tartalomban fennálló rétegzettséget, ez azonban nem olyan mértékű különbség, ami indokolhatná a megtelepedés rétegzettségét. A vízfelszín közelében a hullámverés is ellene hat a megtelepedésnek. A partközeiben feltűnően alacsony vándorkagyló denzitás és biomassza az ottani alacsonyabb 0

2 koncentráció (mg l"

1) (átlagosan 5,43 ± 0,37 és 7,54 ± 0,04 közötti értékek a partközeiben, és 7,11 ± 0,01 és 8,43 ± 0,08 közötti értékek a parttól 100 m-re) - (Görög 2000) következménye lehet. Jelen eredményeink rámutatnak, hogy a vándorkagyló a Balatonban sikeresen telepedik meg a vízbe bekerült különféle tárgyakon, a megtelepedés stratégiája függ az aljzat minőségétől, a vízmélységtől és a parttól való távolságtól. Köszönetnyilvánítás A szerzők köszönetet mondanak az alábbi támogatásokért: OTKA No. T034813, Miniszterelnöki Hivatal Balaton Projektje. Az aljzatokat tartó állványok konstruálásában Csóka Miklós és Harmati Péter, a kihelyezésénél dr. G.-Tóth László, Nagy Tamás, Marton Csaba és Harmati Péter volt segítségünkre, a mintavételnél pedig a MTTSZ Veszprémi Megyei Búvárklub munkatársai. Hölvényiné Nagy Katalin és Polgárdiné Klein Tünde segített a minták feldolgozásában. Minden segítségért hálás köszönetünket fejezzük ki. Irodalom Entz, G., O. Sebestyén (1942) A Balaton élete. Magyar Term. Tud Társ., Budapest, 1-366. Görög, Sz. (2000) Természetes alzatok benépesedési dinamikája a Balatonban, különös tekintettel a vándrokagylóra és a tegzes bolharákra. Diplomadolgozat, Veszprémi Egyetem, 1-71 Kozák L., Lakatos Gy„ Kiss K. M., Kerti A. (1998) A tihanyi köves parton kialakuló élőbevonat zonációjának és benépesülési dinamikájának tanulmányozása. Hidrológiai Közlöny 78 (5-6): 353-354. Lakatos Gy., L. Kozák, K. M. Kiss, M Kiss, A Kerti (1997) A Balaton köves parti-öv élőbevonatának előzetes tanulmányozása. - Hidrológiai Közlöny 77 (1-2): 33-35. Muskó, I. B. és Bakó, B. (2002): A vándorkagyló (Dreissena potymorpha) denzitása, biomasszája és légzési szénvesztesége balatoni hínárosban. - Hidrol. Közi. Muskó, I. B. és Görög Sz (2000): Természetes alzatok benépesülési dinamikája a Balatonban Módszer és előzetes eredmények. - Hidrológiai Közlöny, 80: 278-281. B. Muskó, I. és A. R. Russo (1998) Amphipoda rákok betelepülése mesterséges alzatra a Balatonban Tihanynál. - Hidrológiai Közlöny 78 (56): 269-272. Muskó, I. B., A. R. Russo (1999) Importance of Corophium curvispinum G. O. Sars, 1895 (Crustacea: Amphipoda) in Lake Balaton (Hungary) - A colonization study. Crustaceana, special volume 1999: Crustaceans and the Biodiversity Crisis. Proceedings of the Fourth International Crustacean Congress, Amsterdam, The Netherlands, July 20-24 1998, vol. I. Ed.: Frederick R. Schram and J. C. von Vaupel Klein, Brill, Leiden, Boston, Köln 1999: 445-456. Nosek, J., Oertel, N, Andrikovics, S. (2001) Bioindikáció vízi gerinctelenekkel a Dunában 6. A domináns szervezetek kolonizációjának menete. Hidrol. Közi. 81: 434-437. Sebestyén, O. (1934) Appearance and rapid increase of Dreissensia polymorpha Pall, and Corophium curvispinum G. O. Sars forma devium Wundsch in Lake Balaton. Magy. Biol. Kut. Münk. 7: 190204.(In Hungarian) Sebestyén, O. (1938) Colonization of two new fauna-elements of Pontus-origin (Dreissensia polymorpha Pall, and Corophium curvispinum G O. Sars forma devium Wundsch) in Lake Balaton. - Verh. Internat. Ver. theor. angew. Limnologie, 8: 169-181.