Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

XLIV. Hidrobiológus Napok: "Ritkán vizsgált és különleges vizek" Tihany, 2002. október 2-4.

15 Hat Malacostraca rákfaj fordult elő a mintákban: Mysidacea: L. benedeni, Amphipoda: C. curvispinum, D. haemobaphes, D. bispinosus, és D. villosus és Isopoda: J. istri. Minthogy a Dikerogammarus fajok közül a D. haemobaphes dominált, a másik két faj, csak elenyésző %ban fordult elő (1. és 2. táblázatok), a denzitás bemutatásánál Dikerogammarus spp.-ként hivatkozunk ezekre a fajokra (/. és 2. ábra) Mindegyik rákfaj pontokáspi eredetű. L. benedeni az összes állat 0,05-30,88 %-át, C. curvispinum 3,08-75,22 %-át, a három Dikerogammarus faj együttesen 0,63-54,65 %-át, a Jaera istri 0,02-0,18 %-át alkotta. A Malacostraca rákok közül a L. benedeni és a Dikerogammarus fajok domináltak Keszthelynél, amely a legsekélyebb és legeutrófabb mintavételi pont, amíg C. curvispinum dominált az összes többi mintavételi ponton (/. és 2. ábra) L. benedeni 2000 16 14 12 10 * 8 Dikerogammarus spp. 2000 L. benedeni 2001 Dikerogammarus spp. 2001 60 C. curvispinum 2000 60 70 60 50 » 40 30 20 10 0 C. curvispinum 2001 J. Istri 2001 0.2 0.15 1' 0.1 0,05 0 K Sí T A L beneden i 2000 C. curvispinum 2000 35000 30000 25000 20000 15000 10000 5000 L. benedeni 2001 C. curvispinum 2001 DM OJ • Sz • 0 Dikerogammarus spp. 2001 1. ábra. A Malacostraca rákfajok %-os aránya az összes állat egyedszámának %-ában kifejezve K = Keszthely, Sz = Szigliget, T = Tihany, A = Balatonalmádi, M = május, J = július, Sz = szeptember, O = október A L. benedeni denzitása (ind/m

2) 39-29195-ig terjedt, a C. curvispinum denzitása 507-től 235756-ig, a Dikerogammarus fajoké 105-től 37713-ig, a J. istri denzitása 0-tól 414ig teijedt, jelentős szezonális ingadozást mutatott. Szinte mindegyik vizsgált rákfaj denzitása Tihanynál mutatott maximumot mindkét évben. 2001-ben Keszthelynél a L. benedeni és a Dikerogammarus fajok denzitása volt jelentős. 2. ábra. A Malacostraca rákfajok denzitása egységnyi tófelületre vetítve. (A betűk magyarázatát Id. az 1. ábránál) Diszkusszió Keszthelynél a C. curvispinum visszaszorult a korábbi adatokhoz képest, a Dikerogammarus fajok előretörtek. A Malacostraca rákok 100 %-át sehol sem alkotta L. benedeni, mint 1955 nyarán Balatonfuzfönél (Ponyi 1957), azonban az 1970-es évek elejéhez képest (Bíró és Gulyás 1974) megnövekedett a L. benedeni %-os aránya. A korábban genetikailag azonosított két Dikerogammarus faj, a D. haempbaphes és a D. bispinosus (Giessen és mts. 1998) mellett megtaláltuk a D. villosus-t is. A Dikerogammarus fajok közül a D. haempbaphes dominált, a D. bispinosus elenyésző számban fordult elő, s csupán néhány D. villosus-t találtunk. Az Isopoda rákokat a J istri képviselte. A Malacostraca rákok minőségi és mennyiségi viszonyai tekintetében a Keszthelyi-medence jelentősen eltér az összes többi medencétől, emellett jelentős szezonális ingadozást mutat. Köszönetnyilvánítás A szerzők köszönetet mondanak az alábbi támogatásokért: OTKA (T 034813 és T 029960), Miniszterelnöki Hivatal Balaton Projektje. A mintavételezéseknél Litkey Zsolt (búvárként) és Dobos Géza (hajóvezetöként) vett részt, Hölvényiné Nagy Katalin, Polgárdiné Klein Tünde és Zámbóné Dorna Zsuzsa segített a minták feldolgozásában, amiért hálás köszönetünket fejezzük ki