Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

6. szám - Sümegi Mihály: A Rába 1883. évi árvizének 120. évfordulóján

384 HIDROLÓGIA] K.ÖZLÓNY 2003. 83. ÉVF. 6. SZ. Az első árhullám tetőzése április 22-én ért Szentgotthárdra. A Szentgotthárd feletti tetőzések alatta maradtak a korábbi maximumoknak. Szentgotthárd alatt azonban a bal oldali mellékfolyókon levonuló - a korábbi maximumokat meghaladó - árhullámok összetalálkoztak egymással illetőleg ráfutottak a Rába árhullámára. A Rába vízállásai ezért a körmendi, sárvári és árpási mércéken meghaladták az addigi LNV-ket. A Sárvár felől lezúduló óriási víztömeget a szaputi tölcsér a fával, bokrokkal erősen benőtt Sárvár-Ragyogó-i védtöltések közé préselte. Ezáltal Sárvár és Ragyogó közt a tetőzés 0,2-1,2 m-rel meghaladta a számított mértékadó árvízszintet. Április 23-án éjfél körül a víz mindkét parton meghágta - helyenként 30-50 cm-rel - a töltések koronáját, s azok mind a két oldalon 2-2 helyen átszakadtak. Á szakadásokon át kitört vizek a jobb parton a védtöltés mentén haladva Várkeszőig húzódtak le, és ott átcsaptak a Marcal völgyébe. A bal parton kitört vizek Uraiújfalu-NickRépcelak irányában vonulva elöntötték a Répce árapasztó - Rába szögletét. Majd, kis részben a Rába bal parti töltésén megnyitott kapun, és nagyobb részt a Répce árapasztó jobb parti töltését két helyen átszakítva a Répce árapasztón keresztül a Rábába folytak le, de a Keszeg-ér Kis-Rába és Kőris bújtatókon keresztül a Hanság irányába is sok víz távozott. A Répce árapasztó torkolatánál a Rába és Répce árhulláma is összetalálkozott. Az árvízszint az Árpás-Győr közötti szakaszon is több helyen elérte a védtöltések koronáját. A Rába töltésein mindvégig intenzív védekezés folyt. A Rába árhullámával egy időben hasonlóan magas árhullám vonult le a Répcén, illetve a Répce árapasztón is. A Répce árapasztó töltései illetve depóniái a lökésszerűen érkező árhullámot nem bírták ki, és a bal parton április 23-án két helyen is szakadás történt, a Répce bukó felett pedig - mivel a bukó nem volt képes emészteni a hatalmas víztömeget - visszaduzzasztás keletkezett. Ennek következtében 23-án a víz meghágta a répcelaki vasúti töltést, azt átszakította, és elöntötte Répcelakot. Az 1965. év következő hót árhulláma alacsonyabb szinteken, nagyobb kártétel nélkül vonult le. Az áprilisban kitört vizek levonulásának útját az érintett községekben márványtáblákkal örökítette meg a Vízügyi Igazgatóság. A Rábaszabályozó Társulat későbbi tevékenysége Az egykori Rábaszabályozó Társulat az 1878-1879. években a Rába Sárvár-Győr szakaszán megszüntetett 17 malmot és malomgátat. Csak a Kis-Rába toroki rőzsegát maradt meg. Ezáltal a folyó esése az adott szakaszon kb. 15 m-rel növekedett meg. az 1886-1888. években Győr és Rábapatona közt elkészült az átmetszés és az árvízvédelmi töltés. 1890-ben Vágig, 1891-ben a Kis-Rába torokig, 1893-ban a sárvári vasúti hídig elkészült a meder szaSÜMEGI MIHÁLY bályozás, és megépültek a védtöltések. 80 átmetszéssel 131 km-ről 83 km-re rövidítették a Sárvár-Győr közti folyószakaszt. Az átmetszések közül a legnagyobb a 11 km hosszú Győr-Patona-i volt. Itt a 28 km-es szakasz 11 kmre rövidült. 1893-ban befejeződött a Rábca medrének építése. 1893-1895. között megépült a Hanság csatorna. 1908ban épült meg a Répce árapasztó csatorna. A Marcal alsó szakaszának szabályozását 1890-1893 közt végezték. A meder szabályozásán és a töltéseken kívül az ártéren számos belvízcsatornát, szivattyútelepet, zsilipet és hidat is építettek. A Metszner-féle tervek alapján készült szabályozási munkálatok befejezése után a Rábaszabályozó Társulat nem tartotta szükségesnek, hogy a kialakult új medret további művek építésével rögzítse. Partbiztosításokat is kizárólag az árvízvédelmi töltések védelmére építettek, ott, ahol az elfajult meder már a töltés lábához szorult. Emiatt már 1926-ban erősebb mederelfajulások, "vándorló kanyarok" alakultak ki. 1930-1932 között a 65,5 fkm-ben épült fel a nicki duzzasztómű a Kis-Rába toroki rőzsegát alatt néhány m-re, amelynek célja öntözővíz biztosítása volt a Kis-Rába - Hanság öntözőrendszer számára. A második világháború után 1948-ban a Rábaszabályozó Társulatot államosították. Jogutódja a győri székhelyű Észak -Dunántúli Vízügyi Igazgatóság. Értékelés A Rábán levonult, az előzőkben leírt nevezetes árvizek története azt mutatja, hogy a Rába-völgy - bár hosszú időkön át véghez vitt - árvízmentesítése nemcsak a Kisalföldnek, hanem az egész országnak is jó például szolgálhat. Az 1899 és az 1965. évi árvizek kivételével a töltések jól megtartották és vezették az árvizeket. A szabályozás kedvező hatásai már az építés éveiben jelentkeztek. Az azonos vízhozamhoz tartozó vízállások az átvágások hatására süllyedtek, a víz folyása meggyorsult. A mentesített területeken a mocsarak és nyomor helyén virágzó települések, mezőgazdasági és ipari kultúrák alakulhattak ki. A Rába-völgyben az ember lett úrrá a víz erején, amely egykor ádáz ellensége voh. Hasznos barátjává szelídítette. Az árvizek története viszont arra is figyelmeztet, hogy azok irányzata emelkedő lehet, ezért az árvízmentesítést sohasem lehet befejezettnek tekintenünk, és a folyóinkat állandóan szemmel kell tartanunk. Töry Kálmán (1891-1975) többünk által még személyesen ismert neves folyószabályozó mérnökünk állapította meg az egyik rábai beutazás befejezése alkalmával: "Elődeink megalkották a Rába-völgy szabályozásának nagy művét, de az utókor feladata s kötelessége, hogy azt megtartsa, tovább fejlessze, hasznosítsa az emberek javára". aranydiplomás mérnök, oklevelét a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben szerezte. Szolgálatát az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságon (és jogelődjeinél) 1984ig aktív, ezt kővetően nyugdíjas állományban látta el. Építésvezetői, szakaszmérnöki, osztályvezetői beosztásai mellett termelési igazgatóhelyettesként, majd a közös magyar-csehszlovák dunai folyamszakasz-igazgatóságon magyar mémök-szakértőként tevékenykedett. Fő munkaterülete az árvízvédelem. Számos hazai árvízvédekezés tevékeny részvevője. A legutóbbi időben vízügyi történeti emlékezései keltettek figyelmet Recollections of the 1SS3 Rába floods in the 120 years anniversary Sümegi, M.