Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
6. szám - Sümegi Mihály: A Rába 1883. évi árvizének 120. évfordulóján
SÜMEGI M: A Rába 1883. évi árvizének 120. évfotrfulóján 383 tek. A menekültek élelmezését több jótékonysági egyesület segítette, s az elárasztott, vagy körülzárt községekbe leginkább csak csónakokon tudtak élelmiszert szállítani Győr szabad királyi város polgármestere az 1883. január 19-i városi közgyűlésnek a kővetkezőket jelentette az árvízről: 1882 december közepén intézkedtek a városi földtöltések és zsilipek felülvizsgálatáról December 22-én Buzássy Józsefvárosi mérnök és Szauter József hadnagy jelentette, hogy a töltések és zsilipek rendben vannak Intézkedtek, hogy az árvízvédekezéshez szükséges anyagok helyszínre szállítva készen álljanak. A zsilipeket még decemberben lezáratták. Megalakították az árvízvédelmi bizottságokat, készenlétije helyezték a védekezéshez szükséges munkaerőt Megalakult a Vészbizottság is. Sor került egyes házak kiürítésére. Megindult a menekülés a falvakból Győr városába. Katonaságot rendeltek ki a töltésekre. 1883. január 5-én és 6-án a Dunán Linz és Bécs vízmércéjén meggyorsult az apadás, s Pozsony is apadást jelzett. Január 7-én Radó Kálmán kormánybiztos Komáromból 50 utászt vezényeltetett Győrbe. Ez a segítség azonban elkésett, az újvárosi majorokat addigra elöntötte a víz. A Kárász utcai házakból - a csatornahálózaton keresztül - buzgárok törtek fel, amelyeket nem tudtak hatástalanítani. Az előre látható végzet bekövetkezett... A veszélyeztetett helyekre mentőcsónakokat helyeztek készenlétbe. Tűzoltókat és hajósokat kértek fel a mentésre. Emberéletben mindezek miatt nem esett kár. Január 7én éjjel az elöntött területeken jég képződött, így a védelmi anyag szállítása megakadt. 8-án éjjel buzgár következtében a Pándzsánál is áttört a víz. A nádorvárosiak kitartó munkája és a katonai segítség viszont rész-sikert hozott: ugyanúgy, mint Kiskút védelme esetében. A Győr-Újváros-i töltést is óriási erőfeszítéssel meg tudták védeni. Erős szélben, dermesztő hidegben, hullámverés közepette, fagyos ruhában kellett védekezni, szálfákra erősített deszkákkal, földes-zsákokkal és kukoricaszár-kévékkel. A védelmi és a mentési munkálatokban különösen all. huszárezred, a 19. gyalogezred, a győri önkéntes tűzoltó egylet, valamint a regatta társulat tűnt ki. Az árvízkatasztrófa végeztével az akkori helyi napilap, a Győri Közlöny a város vezetőségét próbálta felelőssé tenni a történtekért. Az újság a győri katasztrófát a négy évvel azelőtti szegedi katasztrófával összehasonlítva írta, hogy míg amannak a helytelen Tisza-szabályozás volt az oka, a győrinek a Rába szabályozása. (A napilapok azóta sem változtak sokat... ) A Rába szabályozásának befejezése A súlyos károk után a Kormány is belátta, hogy Győr városát és környékét még egyszer hasonló árvízveszélynek kitenni nem lehet. Az érdekeltség hozzáállása továbbra sem javult a szabályozási munkákhoz, így hatósági intézkedéshez kellett folyamodni. A Rába szabályozásának folytatását, annak befejezését az 1885. évi 15. tc. megalkotásával törvénybe iktatták. Ettől kezdve a kormány az érdekeltek hozzájárulásán felül állami dotációval és bankhitelek felvételének biztosításával is támogatta a szabályozás munkálatait. Ezek a munkák Győrtől Sárvár felé haladtak Az irányítást továbbra is kormánybiztos végezte, mert a társulatnak önállóságot adni nem lehetett A továbbiakban pl. az 1887, 1889, 1891 években újabb árhullámok vonultak le a Rábán. Ezek esetében is igazolódott, hogy a szabályozásoknak megvolt az értelme, s ezek megfelelnek az elvártaknak. Az új töltések ellenálltak az árhullámoknak, s már csak az 1899. április lO-i volt az egyetlen alkalom, amikor Szanynál gátszakadás történt. Tekintsük át ez után a későbbi nevezetesebb árhullámokat: Az 1900. április havi árvíz az egyik legnagyobb volt. Ragyogónál és Vágnál a 20. század végéig is ez az eddig észlelt legmagasabb 1965 előtt a többi rábai vízmércén, a Pinkán és Pennten is az 1900. évi lett az LNV. A Répce ekkor még Győrnél a Rábába ömlő Rábcába torkollott. A Répcének ugyanezen árhulláma szintén LNV-kel járt, és ennek adatai szolgáltak alapul a Répce-árapasztó csatorna tervének vízműtani számításához. Az 1910. júniusi árhullám jellegzetes nyári árvíz volt., a vízgyűjtő hegyvidéki részére kitetjedő felhőszakadás eredménye volt. A levonuló árhullám Szentgotthárdnál még szélsőségesen magas volt, de az aránylag üres mederben tározódva ellapult és Sárvárnál 128 cm-rel maradt alatta az 1900. évi tetőzésnek. Az 1925. november havi árvíz méreteiben megközelítette, sőt néhol meghaladta az 1900. évi tavaszi árvizet. A szentgotthárdi 312 cm-es tetőzés jóval alatta maradt az 1900. évi 400 cm-nek Rumnál a híd átépítése következtében szintén nem érte el az 1900 évi szintet. Az ikervári vízerőműnél viszont 7 cm-rel magasabb lett az 1900. évinél A sárvári vasúti hídnál lépett az árhullám az akkori társulati hullámtérbe. A meder itt 1900. óta kiszélesült, az erdőt mindkét part szélén 30 m-es sávban kiirtották. A 80,3 km-es szelvényben a víz szinte felemelkedett az 1900. évire, s ezt 20-30 cm eltérésekkel megtartotta a nicki duzzasztóig. Ettől kezdve ugyan a vízszint az 1900. évihez képest alászállt, de a marcaltői eséstörésnél ismét föléje emelkedett. 1963. márciusában a Rábán és Marcalon ismét minden addigit felülmúló jeges árvíz vonult le. A Rábán a jég március 15-én indult meg az Árpás-Csécsény szakaszon. A felülről érkező jég a rábacsécsényi híd felett megtorlódott, majd megcsúszott, s híd alatt újra összetorlódva olyan mértékű duzzasztást okozott, hogy a bal parti töltésen 3000 m, a jobb parton pedig 800 m hosszban nyúlgátakat kellett építeni. Március 15-én az Árpás felett torlódott jég is megindult, és rácsúszott a rábacsécsényi torlaszra. A torlasz alatt ekkor még 7-8 km hosszú összefüggő jégtakaró állt, a Rába felső szakaszán pedig megindult az apadás. Rábapatona és Mérges között a jégtakarót robbantással és motoros hajókkal bontották. Eközben a torlasz alatt is apadni kezdett a víz, és a rábacsécsényi torlasz a víznyomás hatására magától is megindult. Ugyanakkor a Marcalon a szokatlanul magas árhullám rendkívüli hevességgel vonult le. Az áradás megindulásától számított 45. órában a mórichidai vízmércén a vízállás már 55 cm-rel meghaladta az addigi LNV-t, amikor is 14-én 7 óra 20 perckor a bal parti töltés 4,7 km szelvényében átszakadt, és a víz elöntötte a Rába-Marcal közt. Az 1965. évben márciustól augusztusig a Rábán és mellékfolyóin egymás után 8 árhullám vonult le. Valamennyi ciklonális melegfront csapadékaiból származott.
