Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

1. szám - Megemlékezések Dégen Imre (1910–1977) vízügyeink 1955–1975 közötti vezető egyénisége elhunytának 25. évfordulója alkalmából (Szeged, 2002. június 17-én) - Nyers Rezső: Dégen Imre pályafutása, vízgazdálkodásunk általa irányított fejlődési korszakának gazdasági-politikai háttere

39 Dégen Imre pályafutása, vízgazdálkodásunk általa irányított fejlődési korszakának gazdasági-politikai háttere Nyers Rezső ny. államminiszter, 1025. Budapest A Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezete, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, valamint a Magyar Mérnöki Kamara Vízépítési- és Vízgazdálkodási Tagozata 2002. június 17-én Szegeden emlékülést rendezett Dégen Imre, vízügyeinknek 19551975. között vezető egyénisége halálának 25. évfordulója alkalmából. Az emlékülés előadásait a Hidrológiai Közlöny jelen száma közli. Az emlékülésen elhangzottakhoz hozzászólások is érkeztek, amelyeknek szövegét szintén az előadások anyagához csatoltuk. A Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény igazgatója - a Magyar Hidrológiai Társaság és a Mérnöki Kamara Történeti Bizottságainak elnöke - továbbá a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője beszélgetésre kérte Nyers Rezső ny. államminisztert - aki hosszú éveken át Dégen Imre pályatársa, 1956 és 1989 között több kormány minisztere, kormánybizottságának vezetője, tudományos tanácsadója volt, és akit az 1968-ban hazánkban bevezetett "új gazdasági mechanizmus" egyik legfontosabb megalkotójának ismernek - ossza meg Dégen Imréről meglévő emlékeit folyóiratunkkal, és annak olvasóival. Nyers Rezső miniszter úr felkérésünknek szíves volt eleget tenni. A beszélgetés Fejér László igazgató és dr. Vágás István lapunk főszerkesztőjének részvételével 2002. november 29-én létrejött. Az alábbiakban ennek a beszélgetésnek szerkesztett anyagát közöljük: Nyers Rezső és Dégen Imre kapcsolatának kezdete 1948. végére - 1949. elejére tehető. Mindkettőjüket elsősorban a gazdasági élet kérdései foglalkoztatták, de az 1945-öt követő kezdeti években még más-más területeken. Dégen Imre ekkor az Országos Földbirtokrendező Tanácsban, az MKP delegáltjaként, mérnök-szakemberként dolgozott. Miután 1948-ban a két akkori munkáspárt egyesült, Nyers Rezső agrár-kereskedelmi kérdésekkel foglalkozott A mezőgazdaság állami és szövetkezeti szervezetei, a kormányzat mezőgazdaság-politikai irányelvei is fokozatosan átalakultak. A földműves-szövetkezeteket - amelyeknek feladata a falu és város közötti áruforgalom megszervezése és szabályozása volt - országos központba, a SZÖVOSZ-ba tömörítették. Megszervezték a Belkereskedelmi Minisztériumot is, de a Földmüvelésügyi Minisztériumnak is maradtak az agrártermékek forgalmával kapcsolatos feladatai. Az említett szervek, és munkatársaik olykor együttműködtek, olykor rivalizáltak, viszont ugyanazok a szakemberek, vagy vezetők egyes időszakokban az egyik, máskor a másik országos szervezet, vagy minisztérium állományába kaptak beosztást. Dégen Imre 1948-tól a SZÖVOSZ igazgatóságának elnöke volt, Nyers Rezső az MDP részéről kísérte figyelemmel a szövetkezeteket, utóbb a Belkereskedelmi Minisztérium föosztályvezetőjeként tartott kapcsolatot ezekkel. Nagy Imre miniszterelnöksége idejében lett a SZÖVOSZ alelnöke. Nagy Imre, az 1956. évi forradalom miniszterelnöke szerepéről itt külön kell megemlékeznünk. Nagy Imre 1948-ban és utána a mezőgazdaság céljairól, szervezetéről a Szovjetúnióban, így nálunk is kialakult hivatalos "párt"-álláspontoktól eltérő véleményt formált. A "középparaszt" érdekeltségére támaszkodva vélte a mezőgazdaság átszervezését és a mezőgazdasági termékek áruforgalmát szabályozni, lényegében önkéntes szövetkezéssel. Ez ellentétbe került a Leninnek tulajdonított "hármas jelszó"-val, amely szerint a szegényparasztra támaszkodva a középparaszt semlegesítésével, a gazdag paraszt ("kulák") korlátozásával kell megoldani a mezőgazdaság átszervezését. Nagy Imre álláspontját párthatározat ítélte el 1949-ben, ezzel akkori befolyásának jórészét is néhány évre elveszítette Mint "félretett" ember, ebben az időszakban lett egyetemi tanár az Agrártudományi Egyetemen, lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja, illetve a gazdaságpolitikailag kisebb súlyú Begyűjtési Minisztérium minisztere. Nyers Rezső is, Dégen Imre is lényegében Nagy Imre vázolt álláspontjával, és az ebből fakadó szervezeti intézkedésekkel rokonszenvezett. Annál is inkább, mert a Szovjetúnióban működő Centroszojuz szövetkezeti központ is sokáig - a 20-as és a 30-as években - a Nyugaton elismert formák közt működhetett, s tagja volt a nyugati szövetkezeteket tömörítő akkori nemzetközi szövetkezeti szervezetnek. Nálunk is egy ideig reálisnak látszott a nemsokára megszüntetett és elítélt, még a szociáldemokrata elgondolást tükröző elv: "az állami és a szövetkezeti kereskedelem egymással versenyezni fog", vagy, hogy "kereskedelmi bankok rendszere fog kialakulni, nem az egybank-rendszer". Nagy Imrének a félretétel idején is közeli lehetett a kapcsolata az akkor is változatlanul a SZÖVOSZ-ban dolgozó Dégen Imrével, hiszen rövid időn át éppen a saját maga vezette tanszékre adott számára előadói meghívást. Nyers Rezsőt 1952-től a Bognár József vezette Belkereskedelmi Minisztérium zöldség-gyümölcs főosztálya vezetőjévé nevezték ki, s itt újra szoros kapcsolatba került a SZÖVOSZ-szal és Dégen Imrével Kapcsolatuk a minisztériumi és a szövetkezeti szervezet rivalizálása miatt sem került válságba, pedig már akkor voltak olyan vádak, hogy "a szövetkezetek állam akarnak lenni az államban." [Feltűnhet, hogy hasonló vádat fogalmaz meg a pártfegyelmi vizsgálat a vízügyi szolgálat és Dégen Imre ellen 1975-ben is! - A főszerkesztő.] Nagy Imre kormányra jutása idején, 1954-ben azután Nagy Imre ajánlására Nyers Rezsőt a SZÖVOSZ elnökhelyettesévé nevezik ki A Pártkongresszus pedig beválasztja a Központi Vezetőségbe. SZÖVOSZ-beli együttműködésük és későbbi kapcsolataik nyomán Nyers Rezső a 2002. év végén a 25 éve elhunyt Dégen Imre személyiségét röviden a következőkben jellemezte: - Tervszerűséget szorgalmazott a gazdálkodásban, mérnöki pontosságot az adminisztrációban.