Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
6. szám - Nagy László: Nagykatasztrófák
368 HIDROLÓGIA ] K .ÖZL ÓNY 2003. 83. ÉVF. 6. SZ. következési valószínűségéből meghatározott értékek. Tehát a kockázat definíciója: Kockázat - bekövetkezés valószínűsége * a várható kár Egy negatív esemény kockázata különböző módon jelentkezik a szociális, gazdasági, és ökológiai területeken. Az eseménynél a teljes kár nyilvánvalóan az előbb említett területeken jelentkező károk összege. A gyakorlati kockázat-elemzés során a kockázat minden típusát szeparáltan becslik. A kockázat meghatározására az átlagos veszteségből és a várható visszatérési valószínűségből számított "átlagos kockázat" is használható. A kockázat dimenzióját tehát a veszteség pénzben kifejezett értékének az időegységre vonatkoztatott hányadosaként kapjuk, vagyis Magyarországon például Ft/év-ben. A kockázat dimenzióját definiálhatjuk a veszélynek kitett emberek számával, illetve a becsült áldozatok egy évre vonatkoztatott számával is. Ez a humán kockázat. Hogyan lehet a természeti veszélyforrások által okozott kockázatot összehasonlítani? A probléma megoldásához két lépcsőben jutunk el: - Mérhetőnek kell lennie a természeti veszélyforrásnak, vagyis olyan jellemzővel kell rendelkezni, amely minden veszélyforrás esetén megadható. Ez az előfordulási valószínűség és a keletkezett kár. Ugyanaz a kockázat kialakulhat kis kárral járó gyakori események esetén és ritkán jelentkező nagy kárnál. A kis és nagy kockázatú eseményeket mutatja a kockázat diagramban a 6. ábra (Nagy, 2001a) E gondolatmenet alapján épül fel a kockázatszámítás, amiről Magyarországon szakmai körökben már sokan beszélnek, azonban még nem láttak egyetlen megoldott feladatot, megoldott problémát sem. - Kritérium rendszerrel kell rendelkezni a katasztrófa nagyságát illetően, aminek a segítségével eldönthető az, hogy a vizsgált katasztrófa kockázata mekkora A kritérium rendszerre külföldön kialakult gyakorlat van (Nagy, 2001b). A természeti katasztrófa jellemzése az okozott kárral és a visszatérési idővel (vagy bekövetkezési valószínűséggel) a kockázat számításon alapuló veszélyesség meghatározást jelent. A természeti katasztrófák nagyságának jellemzésére a kockázatszámítás azért alkalmas, mert egyesíti mind a katasztrófára jellemző mérhető adatok visszatérési idejét (műszaki, geológiai, meteorológiai stb. adatok) mind a természeti katasztrófa következményét, a gazdasági szempontokat. Árvíznél például a vízállás valószínűségeket, a védvonal állékonysági jellemzőit és az esetleges károkat. Minden természeti katasztrófa jellemezhető valamilyen visszatérési idővel (vagy a hozzá rendelhető bekövetkezési valószínűséggel) egy adott helyen. A műszaki szakemberek számára nagy kihívást jelent meghatározni a veszély bekövetkezésének valószínűségét, az esemény gyakoriságát. A földrengésnél a magnitúdó függvényében, a szeleknél a szélsebesség függvényében, árvizeknél a folyó vízszintjének függvényében megadható a bekövetkezési valószínűség, ami a katasztrófát jellemzi. Milyen problémákjelentkeznek a visszatérési idő meghatározásánál? - A visszatérési idő meghatározása bozóttüzek, jégviharok, aszály, hőhullám, tsunami stb. esetén kevésbé alkalmazott módszer. Magyarországon nincs is tapasztalat rá. - Óvatosan kell kezelni a bekövetkezési valószínűség értékét, mert esetenként nagy pontatlanságot takarhat, ami megmásíthatja a végeredményt. Példaként említhetjük a 2000. évi Közép-tisza-i árvizet. Bár a vízállás 500 éves viszszatérési időnek felelt meg, a vízhozam alapján még száz éves visszatérési időről sem beszélhettünk. - Egy eseménynél a térben is változhat a visszatérési idő. Például az 1997 évi lengyelországi árvíznél a lehullott csapadék, és a kis patakokban a vízhozam 1000 éves visszatérési idővel volt jellemezhető, ezzel szemben az Odera, amikor elérte a befogadót, akkor már csak 100 éves visszatérési idővel volt jellemezhető. - Bár a visszatérési idő meghatározása jár némi pontatlansággal a rendelkezésre álló adatsorok rövidsége miatt, de ez a pontatlanság a károk meghatározásában is benne van. - Fontos segítség a visszatérési idő becslésénél a történelmi adatok felkutatása és felhasználása Például a Vezúv kitöréseinek időpontjai (ie. 79, isz. 1036, 1631, 1779, 1872, 1906, 1944) jó alapot szolgáltatnak a visszatérési idő becsléséhez. (Mindamellett a különböző kitöréseknél eltérő volt az áldozatok száma, de valószínűleg a beépítettség is.) A bekövetkezés valószínűségének gyakorlati értékelésére 4 fokozatú skálát alakítottak ki. Egyszerűsítésként, az éves előfordulások 10 hatványai szerinti sort alkotnak ahol - a gyakori (évente legfeljebb 1), - a véletlen (10 évente legfeljebb 1), - a ritka (100 évente legfeljebb 1) és - a nem valószínű (1000 évente legfeljebb 1) esemény különböztethető meg. (Cor, 1992) A kár (vagy a veszteség) mértéke egyrészt a negatív esemény intenzitásától, másrészt az érintett objektum sebezhetőségétől függ. A sebezhetőség ugyanazon objektum esetén is eltérő lehet a negatív esemény energiaszintjétől függően, ezért bizonyos esetekben a kockázat definíciójának finomítására van szükség: bevezetésre került a sebezhetőség foka, ami a veszélynek kitett tárgy érzékenységét jellemzi az adott természeti katasztrófával szemben. (Egy téglaház másként reagál ugyanarra a földrengésre, mint egy vályogház, vagy ugyanaz a ház másként reagál a földrengésre ha agyagra vagy sziklára alapozták.) A sebezhetőség foka megadható a lehetséges teljes veszteség részeként is. Alkalmazása csak kockázat becslésnél indokolt, katasztrófa utáni kárfelmérésnél érdektelen. A sebezhetőség fokát rendszerint minden egyes veszélyforrásra külön meg kell határozni empirikus képletek segítségével, amelyek szociális, gazdasági és ökológiai veszteségek közötti kapcsolatokat fejeznek lri. A különböző veszélyforrások intenzitását statisztikai adatokból és szimulációs modellekből kaphatók. Kockázatszámítással mód van megtörtént események feldolgozására és a jövőben feltételezett események szimulációjára. Ennek térképi ábrázolása a kockázat térképezés. (NagyL.- Tóth S, 2001b, Nagy, 2000) 8. Összefoglalás A természeti katasztrófák rendszerint negatív eseményként jelennek meg az emberek gondolatvilágában, azt azonban, hogy mikor nevezzük egy természeti veszélyforrás eseményét katasztrófának, vagy rendkívüli eseménynek, nincs egyértelműen meghatározva. Nem tisztázott a definíció más fogalmakkal kapcsolatban sem, például, mikor rendkívüli egy természeti veszélyforrás eseménye, melyik esemény volt nagyobb, stb. Ezeknek a fogalmaknak az egyértelmű meghatározása nélkül újságírói fogássá minősül egy természeti veszélyforrás eseményét katasztrofálisnak vagy rendkívülinek nyilvánítani.
