Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

6. szám - Harkányiné Székely Zsuzsanna: A térképismérvek alkalmazásának vizsgálata a vízügyi térképeken

336 A térképismérvek alkalmazásának vizsgálata a vízügyi térképeken Harkányiné dr. Székely Zsuzsanna PhD., egyetemi docens Szent István Egyetem, Tájgazdálkodási Intézet, Térinformatikai Tanszék, Gödöllő, szzsuzsa@fau.gau.hu Kivonat: A Szerző tevékenységével térképészként, térinformatikusként interdiszciplináris szerepet tölt be, s cikkeivel megpróbál hidat építeni a különböző tudományok között. Ezt reményei szerint térképei valósítják meg. A térképek készítéséhez a számítástechnikát alkalmazza, úgy, mint sokan mások, és egyre többen. Megfigyelései szerint a klasszikus térképismérvek túlságosan nagyvonalúan vannak kezelve a különböző tudományterületek térképein. Az eredeti méretarányt például nagyon ritkán jelenítik meg a térképkészítők. A Szerző vizsgálatait vízügyi térképeken kezdte, közismert ugyanis a két tudományterület tradicionálisan szoros kapcsolata. Jelen cikke célja: figyelemfelhívás a hidrológiai fórumokon megjelenő tematikus térképek formajegyeinek betartására. Kulcsszavak: térképtudomány, digitális térképek, vízügyi térképek.. A térképészetben - sok más tudományággal együtt óriási változásoknak lehetünk tanúi. Az analitikus térképészetből a digitálisra való áttérés a térképtudományt is forradalmasítja (1). A térképészet ma már önálló tudomány, - az ELTE Térképtudományi Tanszéke immár 50 éves múltra tekinthet vissza. A kartográfia definíciója szerint is sokkal több és komplexebb diszciplína, mint puszta módszerek gyűjteménye. A térképészet alkalmazott tudomány, de mindenképpen szükséges kifejleszteni, és folyamatosan fenntartani egy elméleti, intellektuális, nem alkalmazott tudománymagot, melynek segítségével az elkészült termékek társadalmi összefüggéseikben is vizsgálhatók (2). A számítógéppel segített térképkészítés és a GIS csupán technika (3), nagy eredménye többek között, hogy lehetővé tette a digitális térképek széles körű használatát, elterjedését. Vitathatatlan a digitális térkép méretarányfüggetlensége (5), de a közzétett munkákban megjelent térképeknek meg kell őrizniük a térképekre vonatkozó klasszikus ismérveket. Rövid térképészet tudománytörténeti áttekintés Bár a térképek, illetve a térképszerű ábrázolások társadalmi szükségessége már az emberiség korai történetében, feltehetőleg még az írás elterjedése előtt felmerült, mégis a térképészet csak a XX. században vált önálló tudományággá (1). A térképkészítés, mint tudományos tevékenység először a prediszciplináris tudomány eleme volt. Ezt az időszakot olyan, zömében természettudományi irányultság követte, amelyben a térképszerkesztés az alkalmazott matematika egyik ágaként fejlődött. A kartográfiának a földrajz és geodézia határterületeként való kifejlődésével olyan részei alakultak ki, amelyek a műszaki és a hadtudományokhoz tartoztak. A térképészet természettudományos orientációja új formát nyert a tematikus térképek megjelenésével. Ezen módon kapcsolatba került egy egész sor olyan tudományos diszciplínával, amelynek már a megszületésénél szerepet játszott, például a geológiával, a meteorológiával, az oceanográfiával és a statisztikával. A II. világháborút követő évtizedek tudományos-technikai fejlődése, kiváltképpen az elmúlt évek mikroelektronikai forradalma óriási változásokat hozott a térképészetben (1). Korábban a térkép egyszerre töltötte be az adatmegjelenítés és az adattárolás szerepét. A digitális technológia hangsúlyeltolódást eredményezett: a digitális tárolás vált - fóképp az információs rendszerek esetében- szükségszerűen elsődlegessé. Az analóg térkép a másodlagos, "már csak" rajzi ábrázolás (annak ellenére, hogy a papírtérképek többsége is digitális előéletű), bár a legtöbb esetben ma is ez az elérendő cél. A rajzos megjelenítésű analóg térképek voltak és ezek is maradnak a szakemberek közötti és a tágabb körű, a nagyközönséggel folytatott kommunikáció során a térbeli viszonyok és vonatkozások mással nem pótolható eszközei. Mint ahogy a számítógépes korszak első mámorában halottnak hitt könyv is megtartotta helyét a képernyőn, és a számítógépes listákon megjelenő szövegekkel-képekkel szemben, sőt még javított is valamelyest a helyzetén, ugyanúgy az analóg térkép is meg fogja tartani a helyét, és ha mindemellett megmarad az igényes és esztétikus térképi grafika színvonala is, akkor talán a térképfelhasználók köre is növekedni fog (1). A térkép fogalmának változása Míg Imhof klasszikus definíciója, - miszerint a térkép a földfelszín vagy valamely részletének kicsinyített, egyszerűsített, tartalmilag kiegészített és magyarázott alaprajzi képe - a rajzi ábrázolást szükséges és elégséges feltételként emeli ki, addig Hake az új technológiák lehetőségeinek figyelembevételével ennek a fogalomnak a kiterjesztését fontolgatja. A Hake-féle meghatározást alapul véve a térkép fogalmát a következőképpen definiálhatjuk: A térkép a térbeli vonatkozások mértékhez kötött és rendezett modellje. Tágabb értelemben digitális, rajzi vonatkozású modell, szűkebb értelemben analóg, azaz rajzi modell. Napjainkban fel kell tenni a kérdést, hogy a térkép klasszikus definíciója megfelelően, illetve kielégítően fogalmazza-e meg a térképészeti információközlés mai, de még inkább jövőbeni lehetőségeit (6). Az új definíció az eddigi klasszikus meghatározással szemben két lényegi módosítást tartalmaz: - a méretarány szerint kicsinyített kifejezés helyett a mértékhez kötött meghatározást használja, azaz az egyetlen mérethez kötött meghatározást az általános geometriai meghatározottság definíciójával váltja fel; - a generalizálás kifejezés helyett pedig a rendezett kifejezést, azaz a generalizálásra, az ismérvek leírására stb. vonatkozó megjegyzések szerint feldolgozott megfogalmazást használja. Az új kifejezések magukba foglalják a régi meghatározásokat is, de azokat kibővítik. A méretarány-függetlenség kérdése A digitális térkép méretarány-független (7). A méretarány-függetlenség azt jelenti, hogy az analóg ábrázolással ellentétben- a térképi adatok sűrűségének nem fizikai