Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

6. szám - Bócz Brigitta Noémi: A Csömöri-patak természetbe illő szabályozása

321 A Csömöri-patak természetbe illő szabályozása Bócz Brigitta Noémi 8900. Zalaegerszeg, Landorhegyi út 34. Kivonat: Kulcsszavak: A tanulmány célja feltárni azokat a fontos és hosszú ideig elmulasztott tevékenységeket, amelyek segítségével a vizsgált kisvízfolyás oly módon szabályozható, hogy kielégítse az emberi igényeket, és a lehető legnagyobb mértékig megőrizze természetes jellegét, betöltse ökológiai szerepét is. Célja továbbá megvizsgálni az ebből az új szemléletű beavatkozásból adódó esetleges konfliktusokat, majd javaslatot tenni a fennálló problémák megoldási lehetőségeire tekintettel a szabályozás természetbe illő kialakításra. Szükséges, hogy a vizsgálat figyelembe vegye az egész vízrendszert, annak komplex rendezési és hasznosítási problémáit, s ezek szem előtt tartásával úgy kialakítani az adott szakaszra vonatkozó mederrendezési vázlattervet, hogy az egy esetleges későbbi komplex rendezésbe már változtatás nélkül beilleszthető legyen. A tanulmány a szerző 2003-ban elfogadott mérnöki diplomamunkája alapján készült, patakszabályozás, revitalizáció, természetbarát műszaki beavatkozás. Bevezetés Napjainkban egyre nagyobb az igény arra, hogy az embert ökológiailag is kedvezőbb élettér vegye körül. Ennek a törekvésnek az eredménye a kis vízfolyások, patakok „revitalizációja". Ez a kifejezés tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy szemmel látható módon is degradálódott, a vízi élőhely-együttes számára az élettérhez szükséges környezeti tényezőket egyre kevésbé tartalmazó patakszakaszt úgy alakítunk át, hogy megfeleljen a következő követelményeknek: - A vízi ökoszisztéma szempontjából kedvező (úti. természet-közeli állapotú) élettér jellege legyen. - A patak által esetleg veszélyeztetett települések árvízi biztonsága maximálisan garantálva legyen. - A patakhoz tartozó vízhasználatok igényeit kielégítse. A vízfolyás-szabályozás célja, hogy a vízfolyást olyan tartósan dinamikus egyensúlyi állapotba hozzuk, vagy abban megtartsuk, hogy az bármely vízállásnál elégítse ki a társadalom indokolt és gazdaságilag elérhető szükségleteit. Ezt a társadalmi célt műszakilag ma akkor érjük el, ha a kis-, közép-és nagyvízi meder alkalmas arra, hogy bármely keresztmetszetébe érkező víztömeget, hordalékot és uszadékot károkozás nélkül tovább tudja vezetni. Egyes korábbi szemléletek nem tekintették minden esetben olyan nagy nemzeti kincsnek a természet és az élővilág értékeit, amelyeket a biztonság és a termelés feltételeinek az olcsóbb megoldásáért ne lenne érdemes feláldozni. Az ember tevékenységével olyan durván avatkozik be az egymásra épülő életközösségek rendszerébe, hogy azt teljesen megfoszthatja természetes egyensúlyától. Nagy részét vagy az egészet elpusztítja, és ezzel saját maga is veszélybe kerül. Ezért felismerve ennek a várható veszélyes következményeit, tudatosan kell keresni a természettel a kompromisszumot. A vízfolyás-szabályozás tudatos, szándékos, közvetlen beavatkozás, melynek célja a természet (a vízfolyás és környezete) olyan alakítása, amely az ember számára előnyösebb a korábbi állapotnál. Ez műszakilag általában javulással jár. Az eddigieknél több gondot kell azonban fordítani arra, hogy a vízfolyás, mint természeti (ökológiai, földrajzi stb.) egység a lehető legkevesebbet veszítse el az eredeti értékeiből. Most már késő a régi módszerek óvatosabb alkalmazása, ezért az embernek tudatos, megfontolt és kellően óvatos munkájával kell ezt visszaállítani, majd fenntartani. Különös gondot kell fordítani a természetes vizek környezetére, mert az élővilág mindig a víz közelében a legbőségesebb, ott alakulnak ki a legbonyolultabb rendszerek (ökoszisztémák), amelyek fenn tudják tartani a víz jó minőségét, és otthont adnak sok védett élőlénynek. Jelen tanulmány célja: - Feltárni azokat a fontos és hosszú ideig elmulasztott tevékenységeket, amelyek segítségével a most vizsgált kisvízfolyás oly módon szabályozható, hogy kielégítse az emberi igényeket, és a lehető legnagyobb mértékig megőrizze a természetes jellegét, betöltse ökológiai szerepét is, - Megvizsgálni az ebből az újfajta szemléletű beavatkozásból adódó esetleges konfliktusokat, - Javaslatot tenni a fennálló problémák megoldási lehetőségeire, tekintettel a természetbe illő kialakításra Szükséges, hogy figyelembe vegyük az egész vízrendszert, annak komplex rendezési és hasznosítási problémáit, s ezek szem előtt tartásával úgy kialakítani az adott szakaszra vonatkozó mederrendezési vázlattervet, hogy az egy esetleges későbbi komplex rendezésbe már változtatás nélkül beilleszthető legyen. 1. A vízfolyás rendezésének új szempontja és elvei 1.1. Illeszkedés az EU Víz Keretirányelvhez A kilencvenes évek közepén nyilvánosságra hozták az Európai Unió új vízgazdálkodási politikáját. Ennek érvényesítéséhez, kidolgozták a Víz Keretirányelvet, ami 2000. december 22-én hatályba lépett. Az EU tagállamai (köztük Magyarország is) és a csatlakozásra készülő országok számára kötelező feladat a Keretirányelv bevezetése és előírásainak végrehajtása. 1.1.1. A Keretirányelv legfontosabb rendelkezései Meg kell határozni a mesterséges és az erősen módosított víztesteket, és alkalmazni kell az ezekre vonatkozó környezeti célkitűzésekről a Keretirányelvben megadott előírásokat. Ide tartoznak például az öntöző-, árvízvédelmi és belvízvédelmi müvek, tározók, halastavak, bányatavak, holtágak. A Keretirányelv különös figyelmet fordít ezeknek a víztesteknek az ökológiai állapotára. Elemezni kell az emberi tevékenységek jelentős környezeti hatásait. A vízhasználatok körébe tartozik a Keretirányelv fogalom-meghatározásai szerint minden olyan emberi tevékenység, amelynek jelentős hatása van a vizek állapotára. Tehát ide tartozik a mezőgazdasági, illetve a területi vízgazdálkodás keretében végzett minden tevékenység is (belvízvédelem, árvízvédelem, halastógazdálkodás, kisvízfolyás-szabályozás, stb.) El kell végezni a vízhasználatok gazdasági elemzését, ki kell jelölni a Keretirányelv előírásai szerint különös védelemben részesítendő területeket. A különösen vé-