Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

5. szám - Faludi Gábor–Kránicz István: A bajai Deák Ferenc zsilip

FALUD! G. - KRÁN1CZ I.: A bajai Deák Ferenc zsilip 311 A bejárat másik oldalára Tllrr István posztamensen álló márvány mellszobrát helyezték el (Csikszentmihályi Róbert szobrászművész alkotása). 6.) 1879 októberében Tllrr emlékiratot nyújtott be a kormánynak a vizek hasznosítása érdekében. „Hangsúlyozom - írta - egy nemzet csak úgy lehet erős és független, ha minden kútforrása kellőleg kifejlesztve és értékesítve van". Majd: „vizeink értékesítése képezi régóta életem fő feladatát. ... A Ferenc csatornának 1878-adik évben volt forgalma mutatja, hogy a szállító közönség az évben egy millió forintnál többet takarított meg szállítási díjakban e csatorna létezése által." 7.) Az elmúlt évszázadban többször került sor a műtárgy javítására, felújítására. Ezek közül is jelentősebb volt az 1926-os árvizet követően az 1932-ben Vázsonyi Ádám és Lampl Hugó vezetésével, valamint az 1942-43ban végrehajtott javítás (ahol szakértőként szintén részt vett Lampl Hugó), majd az 1956-os jeges árvizet követő átépítés. Általában jelentősebb javításokat kellett végezni a nagyobb, főleg jeges árvizek után, melyek komoly károkat okoztak a műtárgyon. Az 1900-as évek elején kormányzati beavatkozással megépült a Mohács-szigetet védő árvízvédelmi töltés. Ennek felső - északi - magasparti bekötése a Deák Ferenc-zsilipen keresztül történt, s ezzel a mű fontos árvízvédelmi szerepet is kapott. A műtárgyat javítás alatt - 1932-ben - egy felső és egy alsó lezárással víztelenítették, és szárazon az alábbi főbb munkákat végezték el: - a középső fal megerősítése a tápzsilip felől egy vasbeton gyámfallal, - a falazatok cementhabarccsal való kipréselése, - a falfelületek javítása, - a zsilip alaplemeze alatti üregek kitöltése, - a fenéklemez repedéseinek tömítése, - a falak tetejének vízzáró szigetelése. Az 1939-es rendkívül hideg tél újra komoly rongálódásokat okozott. Lampl Hugó felmérte a károkat és sürgős beavatkozást javasolt. A javítás azonban húzódott, csak a víztelenítés kezdődött meg. 1941 elején újra magas jeges és kora tavaszi árvíz tette próbára a mű körülzárását. Végül csak 1942 végén került sor a javítási munkákra, melyek közül a főbbek az alábbiak voltak: - a tápzsilip tiltói feletti repedések, oszlopok, boltívek javítása, a kifagyott részek betonnal való pótlása, - a rongálódott falazatok kivésése, újbóli kifalazása, - a falazatok tetején a vízzáró beton fedőlemezek felújítása. A zsilip legnagyobb megpróbáltatása az 1956. évi jeges árvíz volt, amikor a jeges árvíz szintje 60 cm-rel meghaladta a műtárgy legmagasabb pontját. A zsilipet az itt védekező szakemberek kiváló felkészültsége és több száz segítő együttes erőfeszítése mentette meg a teljes pusztulástól. Az ezt követő helyreállítás a mű megerősítését, magasítását és főként az árvízi biztonságot szolgáló szerkezeti elemek, berendezések felújítását, korszerűsítését jelentette. A hajózsilipnél új acélgerendás elzárás, az ezt mozgató darupálya szerkezet épült. A vízbeeresztő oldalon az egyik nyílást megszüntették, a másik háromnál új táblás zsilip létesült. Az 1980-as évek második felétől még többször végeztek jelentősebb javításokat, kétszer a teljes műtárgy víztelenítésére is sor került. A javítási, felújítási munkákat elsősorban az alaplemez hibái, a téglafalazat kifagyásai és a betonszerkezetek repedései indokolták. Az első víztelenítés alkalmával helyreállították a műtárgy elő- és utófenekét, valamint a VITUKI Rt szakértői átvizsgálták az alaplemez és a víz alatti téglafalazat, illetve a beton elemek állapotát. A vizsgálat eredményei alapján készített kiviteli tervek felhasználásával, a második víztelenítés során készült el az alaplemez aláinjektálása, a téglafalazat helyreállítása, a középső pillér megerősítése, a tápzsilip és hajózsilip elzáró és mozgató berendezéseinek javítása, cseréje, valamint a betonelemek repedéseinek műgyanta alapanyagú kiinjektálása. Ezeknél a javításoknál elsősorban az állagmegóvás és az árvízi védőképesség fenntartása, fokozása volt a fő cél s az ma is. A Deák Ferenc-zsilip ugyanis az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság kezelésében lévő Baja-Margittaszigeti árvízvédelmi fővédvonal részét képezi, annak legkritikusabb pontja. Amennyiben a zsilip árvíz idején meghibásodna, az egész Mohács (Margitta)-szigetet elöntené a víz, és veszélyeztetné a csatorna melletti településeket is. 8.) Kétségtelen az is, hogy ma már a zsilippel és a csatornával szembeni egykori elvárásoknak csak egy része reális. Az első világháborút követően a trianoni békeszerződés a Bácska elcsatolásával megosztotta a Ferenc-csatorna vízrendszert, ezzel hasznosíthatósága - a politikai, történelmi eseményekből adódóan is - jelentősen csökkent. A Ferenc-csatorna kihasználtsága a jugoszláv oldalon az 1980-as évekig elég intenzív volt, azóta kezdett csökkenni. A tápcsatorna üzemelését napjainkban az 1955-ben megkötött magyar-jugoszláv vízgazdálkodási egyezményben és az 1987-ben elfogadott közös üzemelési szabályzatban foglaltak határozzák meg. A magyar szakaszon elsősorban a vízpótlás (ennek realitását azonban a Duna időnkénti alacsony vízjárása korlátozza), és a belvíz elvezetése, az öntözővíz biztosítása a cél, a két ország igényeinek megfelelően. A Ferenc-csatornarendszer térsége, ha országhatártól függetlenül újra nyugodt, politikailag stabil helyzetbe kerül, (erre most megvan a remény) akkor várható, hogy újra megfogalmazódnak a 200 évvel ezelőtti, ma is mindkét ország számára ésszerű célok. Mindezek bővülnek a most előtérbe kerülő intenzív halászati, természetvédelmi igényekkel, s a hazai és a nemzetközi vízi turizmus megnövekedett, állandóan növekvő igényeivel. Ezek kielégítésére a zsilip és a csatornarendszer kiválóan alkalmas. Remény és esély van arra, hogy a DunaTisza közének déli részén élők újra azt válaszolhatják majd az idelátogató kérdésére, mint ami választ kapott gróf Zichy Ferenc, mikor 1842-ben a kincstár megbízásából bejárta a Bácska területét, és a Ferenc-csatorna után érdeklődve azt kérdezte Cservenkán egy öreg telepes sváb parasztembertől, hogy érdemes-e a csatornát az államnak átvenni és továbbra is fenntartania, vagy célszerűbb lesz azt betemetni? A válasz: „Alles was mer haba, verdanke mer dem Gaba." ("Mindenünket amink van, ezen ároknak köszönhetünk"). Meggyőződésünk, hogy joggal és találóan írta 1878-ban - fentebb már idézett Andrássy Gyula, hogy „a bajai táp- és szekrényzsilip a