Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

5. szám - Kozák Miklós:Ködösítések a megújuló energiákról

306 Ködösítések a megújuló energiákról Kozák Miklós Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 1111. Budapest, Műegyetem rp. 3. Mottó: „Tudatlanság és dilettantizmus fenyegeti a világot!" A Népszabadság EU oldalán cikkeket közölt a megújuló energiákról (NSz. 2003. ápr. 28, "Szelíd energiák ..." és "A szomszéd háza..."), melyek az emberiség haladásának és létének legfontosabb problémáját, az energiaellátást és a fenntartható fejlődést érintik. A témakör kiemelten fontos, mert szoros kapcsolatban van a fenntartható fejlődéssel, mellyel a Johannesburgi Világkonferencia foglalkozott. Az erre építő Vízügyi Világ Konferencia pedig Kyotóban 170 ország 24 000 (!) résztvevőjével 351 szekcióban vitatta meg a megújuló energiák problémáit (magyar résztvevőkkel). Az említett cikkeket ezért elismerés illeti, de ha azt vizsgáljuk, hogy azok mennyire vannak összhangban a Konferenciákkal és a fenntartható fejlődéssel összefüggő hazai problémákkal, akkor, sajnos a féligazságok miatt azok nem tárgyilagosak. A kiérezhető cél: elhomályosítani a legtisztább és legjelentősebb megújuló vízenergiának a szerepét. Tárgyilagos az a megállapítás, hogy az EU elvek szerint a megújuló energiák arányát „2010-ig 12%-ra, az áramtermelésen belül 20 %-ra kell növelni", és, hogy „nálunk ezzel bajok lesznek?'. Ám ennek okairól félretájékoztat a cikk, amikor a vízerő-hasznosítás fogalmait és hazai lehetőségeit elködösítve ezt írja: Ausztriában és Svédországban a folyó felső szakaszára telepített - tehát nem bősi típusú - vízerőművek termelik az energia jelentős hányadát ". Lehetetlen nem észrevenni, hogy a szerző célja a hazai, dunai vízerőhasznosítás diszkriminálása. Ennek szempontjából a Duna hazai, ausztriai és a Rajna franciaországi szakaszán üzemelő műtárgyak azonos típusúak (kisesésűek), s ezek kifogástalanul üzemelnek. Szomszédjaink folyói (Duna, Dráva, Rajna, Mosel, Mura), vagy a svédországi folyók jelentős része tele van hasonló, természetet védő kisesésű vízerőmüvekkel. De sokkal jelentősebb ennél a Világkonferenciák azon megállapítása, hogy xalamennyi vízerőkészlet kihasználására törekedni kell. Ausztria villamos-energia termelésének 70.4 %-át vízerőművek adják, melyek 40 %-a 85 kisesésű folyami vízerőmű. Ezek 2000-ben 30 millió tonna C0

2-től mentesítették az országot. HM aláírású cikkben a zöldenergia szorgalmazásáról van szó, de vízerőművek nélkül. A cikk félrevezető, amikor „a környezetvédők érzékenységét nem bántó vízerőművekéről ír. Az elmúlt években ui. számos folyónkon már meglévő duzzasztók mellé terveztek törpe vízerőmüveket. Ezeket a természetvédők azzal utasítottak el, hogy „az utolsó években megváltozott a világ szemlélete a vízerőművekkel szemben. " Ez igaz, csakhogy fordítva, amit a Világkonferenciák határozatai bizonyítanak. A kisesésű vízerő-hasznosítást még a nagygátakat leghevesebben bíráló Világszervezet, a WCD is támogatja, amikor kijelenti: „decentralizált kisméretű választékok (törpe vízerőművek), melyek a helyi megújuló energiaforrásokon alapulnak, kínálnak rövid és feltehetően hosszabb távon is fontos lehetőséged. Ez a vélemény nem a vízerőmüvek létesítését támogató vízmérnököktől, hanem a nagygátak létesítését szigorító (de nem gátoló!) WCD-től származik! Egyébként hazánk vízerőművei a nemzetközi nómenklatúrák szerint a kisesésű vízerőművek kategóriájába tartoznak. A cikkek félreérthetők, mert a megújuló energiáknál egyrészt elismeri számos ország (Ausztria, Svédország) vízerő-hasznosítási érdemeit, de ennek hazai vonatkozásait meg sem említi, pedig legalább 25 olyan kisvízerőmű olcsó létesítésére volna hazai lehetőségünk, melyeket eddig természetvédelem címén rendre akadályoztak, s melyeket egy Ausztria már régen kiépített volna. Pl. milyen környezeti kárt okozna az, ha a békésszentandrási duzzasztón kihasználatlanul átbukó víz a mellé tervezett erőmű turbináin átfolyva évente 5 millió kg.CQ

2-től mentesítené légterünket? Természetvédelem-e helyettük véges ásványkincseinket pusztító hőerőműveket támogatni? Vízenergia szolgáltatja ma a világ villamos energia termelésének 19 %-át, és még kétszer ennyi kihasználatlan, míg az összes egyéb megújuló energiák aránya csak 1 %! Nemzetközi adatok bizonyítják,(1. a táblázatot), hogy a vízenergia fejlesztése világszinten fellendülőben van . A világ 23 országában a villamos energia 90-100 %-át, 61 országban pedig 50-90 %-át vízerőművekkel állítják elő. Ezek az országok a természetvédelem igazi példaképei. A cikk a fenntartható fejlődés szempontjából lényeges kérdésként állapítja meg, hogy „a világ fosszilis energia hordozó tartalékai (kőolaj, szén és földgáz) nem végtelenek" , majd: „a megújuló energia forrásokból előállított áram költsége még mindig túl magas a versenyképességhez" .Az észrevétel tárgyilagos, de éppen a természetvédőktől lenne elvárható azt tudni, hogy a „versenyképesség' megkövetelése a két rendszer között a természeti erőforrásokra gyakorolt hatásaik miatt összehasonlíthatatlan! Még mindig nem egyértelmű, hogy a kalorikus energiatermelés a vízerő-hasznosításhoz képest a földet kifosztó energiaforrásokból táplálkozik-e? Ez, és az is világszerte elismert tény, hogy a vízenergia megújuló!. Úgy tűnik, hazai zöldjeinket az sem érdekli, hogy a 2002. évi Johannesburgi Környezeti Világkonferencia 15. sz. határozata, majd az ennek végrehajtásán munkálkodó Kyotói Világkonferencia milyen határozatokat hozott mind a környezetvédelem, mind a vízenergia-termelésének vonatkozásában. .Idézet: „ Elismerjük, hogy a vízerőhasznosítás egyike a tiszta (!) megújuló energiaforrásoknak, és ez mind a környezet fenntarthatóságával és a társadalom egyetértésével összhangban megvalósítható ".A Kyotói Világkonferencia határozata így szól, amit elsősorban az igazi természetvédelem érdekében kellene mielőbb alkalmazni. (Részletesebben felsorolva lásd: Kerényi A. Ödön e cikket megelőző közleményében).