Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

5. szám - Juhász József: Mikoviny Sámuel a vízmérnök

286 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003

. 83. ÉVF. 5. SZ. Az árvíz levonulta utáni vizsgálat alapján megadott részletes jelentésben megállapítja, hogy a Vág több helyen elhagyta régi medrét, nagy kanyarulataival - testvér folyóját nagyon megközelíti. A Szilád falu feletti és alatti kanyarban például fokozatosan közelít és már most is 300 lépésnyire van. Emiatt fennáll annak a veszélye, hogy valamelyik évben a Dudvágba belépve útját Nyitra vármegyében folytatja és mindazt a területet, mely jelenleg csak néha kerül víz alá, elönti, s hasznavehetetlenné teszi. Ez pedig oda vezethet, hogy a vármegye összes mélyen fekvő részét elönti ahol ezután addig marad vissza amíg lassacskán el nem szivárog, vagy el nem párolog. A veszély - állapítja meg Mikovíny - Nyitra vármegyében lényegesen nagyobb, mint a vizsgálatot indító Pozsony vármegyében. Könnyű elképzelni, hogy mennyi fáradságába került Mikovínynek az egész Vág mente valamennyi kritikus szakaszának a helyszínem való megvizsgálása Felismerte, hogy a gondokat csak az összes érdekelt vármegye összefogásával lehet orvosolni. Megállapításai között feltűnő az, ami akkor megelőzte korát, hogy az építés folytatása előtt meg kell vizsgálni a gát struktúráját, s azt, vajon a helyek fekvésének megfelelően lett-e a keresztszelvény méretezve, anyaga megfelelő-e, és vonalvezetése jó-e. Ezek után szabad csak a gátak erősítését megkezdeni. A szakvélemények alapján megbízták Mikovínyt a tervek és a költségvetés elkészítésével, majd ennek alapján 1730ban parancsot kapott a töltés építési munkálatok vezetésére. Egy hatalmas árvíz azonban óriási pusztítást végzett újra a gátakon - különösen Cselesztő, Doborgaz, Süly és Nagyíj odok környékén, ami kitetszik Mikovínynek 1730. szeptember 25-i jelentéséből, melyben egy nagyszabású konstruktív javaslatot is előterjesztett. "A baj megelőzésére jobb mód nem található, minthogy a Dunát a nagybodoki mederből máshová tereljük. Ez pedig - úgy tűnik - Doborgaz területén a Farkastorok medren át, melyben egyébként is folyik a Duna, a Vajkai szigeten át ásott mederrel érhetjük el." 1732-ben egy újabb jelentésben számol be a munkáról és tesz javaslatokat. Figyelemre méltó gondolata, hogy az elkészült töltést az egyes területek lakói évente kijavíthatják, és a megfelelő állapototokról gondolkodhatnak. Felettébb hasznos volna ha megyei rendelet alapján valamennyi uradalom, főként az árvizek idején a töltések épségére felügyelni, azokat megvédeni, megőrizni, sőt négy-öt ölt meg nem haladó szakadásokat kijavítani köteles legyen. Ez a szakszerű gondolkodás tulajdonképpen a hetven év múlva létrehozott dunamenti árvédelmi társulatok előképe volt 1735-ben a Dudvág folyót járta be Mikovíny annak érdekében, hogy megállapítsa a folyók oly gyakori kiáradásának okait. A folyót a forrásaitól kezdve Nyitra vármegyén át egészen Pozsonyig felmérte és térképet készített róla. Megállapította, hogy a folyó a hegyek közül a síkságra kiérve Császtó környékén úgyszólván parttalan mederben ballag és a medernek iszappal való feltöltése miatt nagyobb esők után kilép medréből és több kilométer szélesen szétterül. A helyiek ezért új medret ástak ki Csejte és Pöstyén kőzött a Dudvág folyónak ami az eredetinél sokkal rövidebb úton, nagyobb eséssel vitte le a vizet a Vágba. Ez jó megoldás lett volna, de a kiásott medret szinte azonnal malmok népesítették be, s ezek megakadályozták az árvíz levonulását. 1750 tavaszán ismét jelentős feladattal bízták meg: a Vág Trencsén melletti szakaszát kellett volna szabályoznia, hogy a folyó a várost többé ne veszélyeztesse. Mikovíny a folyó mentét bejárta, s gondosan felmérte. De a munka elvégzésében hirtelen súlyos betegsége, majd halála megakadályozta. Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a szakmai közvélemény Buda és Pest korabeli árvízvédelmi terveit is Mikovínynek tulajdonította. 6. Vízimalmok Nem kis gondot okoztak a víz szabad lefolyása, de főleg az árvíz levonulása szempontjából a folyókba patakokba épített vízimalmok. A nagyobb esésű folyókon mindenütt gomba módra szaporodtak a vízimalmok. Ezek bögéjében lerakódott az iszap úgy, hogy ha azt a malom tulajdonosok nem tisztogatnák rendszeresen, szinte nyomtalanul eltűnne a meder. Zsilipjükkel - mint Mikovíny megállapította - a vizet annyira feltartóztatták hogy az már normál vízállásnál is mindenütt elérte a partokat, sőt néhány helyen azt is túllépi. Esőzéskor, vagy közepes árvizek idején a környező területeket elönti a folyó. Mikovíny erre azt a javaslatot tette, hogy a malmok az élő medertől független malomcsatornába kerüljenek. Ez a megállapítása ma is érvényes. 7. Vízépítés A selmeci bányavállalatok vízellátása érdekében 1730ban a víztározásra megépítették a Gollacki tó gátját. A gát azonban hasznavehetetlennek bizonyult. Ezért 1738-ban megbízták Mikovíny Sámuelt a szükséges új rendszer megtervezésére és megépítésére. Ez volt Mikovíny egyik legnagyobb szabású vállalkozása. 1738-tól tíz év alatt részletekben kiépítik a 60 km vízfogó gátrendszerből, 16 tóból álló 7 millió m

3 befogadó képességű egységes víztározó rendszert Ennek legnagyobb műve a Selmecbánya közelében létesített Reichaui nagy víztározó. A feladat az 1730-as évek műszaki felkészültségéhez mérten óriási volt. Egy 520 m hosszú 30 m magas fóldgátat kellett építeni több, mint 2 millió m

1 víz tározására (13. ábra). 13. ábra. A Reichaui nagy gát terve Mikovíny térképén A reichaui nagy tározó a selmeci hegyek vízválasztójának délnyugati lejtőjén épült. Mikovíny a hegység keleti lejtőjére további 8 kisebb víztározót tervezett és épített. A munkála-