Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
5. szám - Juhász József: Mikoviny Sámuel a vízmérnök
284 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF . 5. SZ. DK-re a duzzasztás hatására hirtelen kiszélesült, és Szentmihályfa s Artánd között megközelítette az 5 km-t. közötti mélységmérése alapján szerkesztette Bendefy L. A Sió gátakat 1856-ig teljesen lerombolták A magas balatoni vízállás miatt Mikovíny felvételén a zalai részen hatalmas mocsaras területek és sík vizek találhatók (12. ábra). A balatoni felvétel is a Tisza-Duna-Sió-Balaton-Dráva csatorna része volt Ezzel elkészült a hajócsatoma nyomvonal kitűzése melynek egy szakaszát a 12. ábra is szemlélteti. 5. Árvízvédelem A vízmérnöki munkáinak fontos csoportja volt az árvízvédelem, az árvédelmi töltések vizsgálata és tervezése. Minthogy 1727-től Pozsony vármegye hites mérnöke volt döntően ezen a területen fejtette ki ezirányú tevékenységét. Munka területe elsősorban a Duna a Vág és a Dudvág folyók voltak. 1728-ban a Csallóköz szigetének két partján húzódó töltések megvizsgálására küldték ki. Megvizsgálta a Duna kiáradásának okait és megoldásukra javaslatokat tett. 10. ábra. A Tihanyi- félsziget Mikovíny 1735 évi felmérése alapján Megállapította, hogy a Duna medrétől teljesen függetlenül hol feleslegesen épültek a töltések, hol meg a szükségesnél alacsonyabbak lettek. A nagyvízi szabályozási munkát nem a Duna medréhez és természetéhez igazították. A kanyarulatokban ugyanis - úja Mikovíny - ahol a folyó erősebben támadja a partot az erő akár meg is kétszereződhet, így ott másképpen kell megépíteni a gátakat, mint ahol a víz stagnál, vagy éppen csak folydogál. Teljesen figyelmen kívül hagyták a gátépítők - iga - hogy a gátak agyagon, homokon, vagy kavicson állnak. Nagy gond volt az is, hogy a földet a töltéshez közvetlenül a töltés külső - a mentett - oldalról vették, s így áradáskor előbb semmisül meg az alsó, mint a felső fele. Sőt az esővíz a töltés anyagának külső felét úgy fellazítja, hogy az árvizet átengedi, vagy pedig ezen a külső oldalon lesuvad. Mint tudott, Pozsony vármegye 1729-ben újra felkérte a vármegye csallóközi töltéseinek ellenőrzésére. Mikovíny újra végigjárta a legutóbbi bejárás után nagy árvizektől rongált töltéseket. A bejárás után megállapította, hogy bár a csallóközi töltések még mindkét oldalon láthatók, nagyobb részt azonban, különösen az 1728-29-i árvizek miatt meggyöngültek, vagy a parttal együtt csaknem teljesen elpusztultak. Különösen rossz a helyzet a Nagy-Bodok melletti töltéseknél. Ha ezeket sürgősen ki nem javítják a legközelebbi árvíznél átszakad és a Nagy-Bodog mente mellett a lejjebbi szakasz nagy részét elönti. További nagy veszély, hogy a Nagy-Bodok melletti mellékág a gátszakadás után főággá válik, aminek következtében árvízkor a szomszédos Süly területe és az egész Nagy-Bodoki uradalom tartósan víz alá kerülne. Ezt csak az aktuálisnál jóval nagyobb és évről-évre magasabb töltéssel 1 eh eme megfékezni. A töltések többi szakaszán is állandó javításra, s ahol elpusztultak, ott azonnali újjáépítésükre van szükség. - állapítja meg Mikovíny. A Csallóköz árvédelme mellett felmerült a Vág menti töltések ellenőrzésének szükségessége is. Tudjuk, hogy Pozsony vármegyének örökös gondja volt a Vág folyó árvizeinek károkozása Ezért 1726-ban kiküldte a Kamara Mikovínyt a Vág menti töltések ellenőrzésére. De éppen hatalmas árvíz volt a Vágón ami mindennemű revíziót akkor lehetetlenné tett. A megbízás a Vág menti töltések ellenőrzése mellett arra is kiteijedt, hogy ahol azokat nem lehet megtartani, hol és hogyan kell újakat építem.
