Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

5. szám - Oláh József–Palkó György–Szilágyi Mihály: A délpesti szennyvíztisztító N-eltávolítási tapasztalatainak értékelése

OLÁH J. - PALKÓ GY. - SZILÁGYI M.: A Dél-Peat-i szcnnyviztiszttfó 275 delkezzen, valamint ioncserélő, adszorpciós és lebegőa­nyag megkötő kapacitása legyen az anyagnak (Brandt és Hegemann, 2001). A fenti szempontokat a szinterezett ü­veg, zeolit, mordenit, vulkáni tufa, egyes műanyagok és az égetett agyag származékok elégítik ki. 3.2. Nitrogén eltávolításra alkalmas bioszűrők ki­alakításának szempontjai Bioszűrők üzemeltetése során a szűrő eltömödésének elkerülése végett a gondos mechanikai (homokfogás, ülepítés, zsír- és olajfogás) előtisztítás szükséges A me­chanikai, a zsír és olaj származékok az aktív biológiai fe­lületet lefedik, és ez által gátolják annak működését. Ezen anyagoknak az aktív szűrőről történő eltávolítása, kiöblí­tése is kérdéses (Bubinger és Schwinning, 1992). A bioszűrés szervesanyagok (C- vegyületek) eltávolítá­sára csak, mint 2. tisztító fokozat alkalmazható. A bioszű­rő elsősorban nitrogén vegyületek eltávolítására (nitrifiká­ció és denitrifikáció) alkalmas. Nem ajánlatos a bioszűrőt, különösen a finom szemcséjű töltetűeket (nagy fajlagos felület) nagy terhelésű biológiai rendszerként üzemeltetni, mert a nagy iszap szaporulat miatt eltömődik. A fentiek miatt ajánlatos a befolyó szennyvíznél a BOIy-t 100 mg/l, ammónia koncentrációt (NH^-N) 30 mg/l, a szűrő terhe­lését pedig 1,0 kgBOI/m 3nap érték alatt tartani A heterotróf (szénvegyületeket bontók) és nitrifikáló baktériumok között az oxigénért verseny folyik. A nitnfi­kálók szaporodása kb. 1/10-e a heterotróf baktériumok szaporodásának. Nitrifikáció során 3,0 gTKN/m 2nap N­eltávolító fluxus biztosításához az oxigén koncentrációt 8 -10,0 mg/l értéken kell tartani. Az üzemeltetési gyakorlatból ismeretes, hogy eleveni­szapos rendszernél 0,5-2,0 mg/l oldott oxigén koncentrá­ciót kell tartani. A bioszűrőnél viszont a biofilm oxigén ellátását biztosító diffúzió és a nitrifikáló baktériumok o­xigén ellátása céljából a biofilmen kívül a víz fázis 0 2 koncentrációját viszonylag magasabb értéken (5-8 mg0 2/ 1) kell tartani, hogy megfelelő diffiiziós "hajtóerő" legyen (Öllös és Szilágyi 1996). A bioszűrőknél általában utó-denitrifikációt alkalmaznak és a denitrifikáció céljából metanolt használnak. A metanol diffúziója lényegesen kisebb mint a nitrát ionoké és folya­matnál a kisebb diffúzió a meghatározó. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nagyobb metanol koncentrációt kell alkal­mazni, mint amit a sztöchiometrikus arány megkövetelne. Ennek egyenes következménye, hogy a denitrifikációt köve­tően KOI növekedéssel és klórozás esetében nagyobb klór fogyással kell számolni (twai és Kitao, 1994). 3.3. A nitrifikációs bioszűrőkkel szerzett általános üzemelési tapasztalatok értékelése A bioszűrés olyan szennyvíztisztító eljárás, amelyben a heterotróf biomassza hordozó anyagra van telepítve és a szennyvíz a szűrőben alulról felfelé áramlik. A szűrőben há­rom fázis egymással szorosan érintkezik. - szilárd fázist a biohártya által körülfogott szemcsés szű­rőanyag képezi, - az alulról felfelé vezetett szennyvízáram, folyékony víz­fázis, - az alulról felfelé áramoltatott gáznemű fázis a befújt le­vegő, ilL az anoxikus folyamat termékeként keletkező nitro­gén alkotja. A bioszűrőket általában a biológiai szennyvíztisztítás második lépcsőjeként építik be ammónia és nitrát eltávolí­tás céljából. A befolyó szennyvíz KOI koncentrációjának növekedésével (KOI >170 mg/l) a nitrifikáló és a hetero­tróf baktériumok közötti verseny következtében a nitrifi­káló baktériumok száma vissza szorul és a szén vegyüle­tek lebontása kerül előtérbe. Rehbein és mtsai (1997) vizsgálatai szerint a bioszűrőn a hatékony nitrifikáció fel­tétele, hogy a tisztítandó szennyvízben a C/N arány <2,0 és a szűrő nitrogén terhelése 2,0 kgN/m 3 nap alatt legyen. Yun Chang Fu és Bishop (1995) megállapította, hogy a növekvő oxigén ellátással (0 2 koncentráció > 5 mg/l) csak a légzési sebesség nőtt, de nem növekedett az átla­gos KOI eltávolítási sebesség Ez arra utal, hogy a növek­vő oxigén ellátással megnő a biomassza endogén légzése, vagyis a biofilm felületén egy aerob stabilizáció játszódik le. Barjenbruch (1998) mérései szerint a szűrő optimális térfogati terhelését (kg/m 3nap) nitrifikációnál NRt-N-ra 0,1-1,5 , denitrifikációnál (N0 3-N) 0,8-4,0 értékek kö­zött kell tartani. A szerző a bioszűrők alkalmazását első­sorban második tisztítási fokozatban ajánlja. 4. A dél—pesti szennyvíztelep nitrogén eltávolítási eredményeinek értékelése 4.1. A bioszűrők alapadatai A telepen kialakított a BIOFOR (Biological-Fixed-Oxy­gen-Reactor) a bioszűrési technológia egyik formája A szennyvíztelep nitrifikáló (N) és denitrifikáló (DN) szűrőinek műszaki adatait a 2. táblázat ban mutatjuk be. A nitrifikáló és a denitrifikáló szűrők egyértelműen nitrogén tápanyagok (nitrogén formák) eltávolítására vannak beállítva 2. táblázat A dél-pesti szennyvíztelep nitrifikáló (N) és denitrifikáló (DN) szűrőinek műszaki adatai Aszörö be­rendezés meg­nevezése A szűri felü­lete A szűrő tér­fogata Szűrési sebes­ség A szűrő anyag fajlagos felülete Aszűrö terhelése Befúvot levegő mennyi­sége m m 3 m/h m'An' kgNH< • N/m'd kgNOr N/m'd m J/h Nitrifikáló azfeó(N) 560 2352 7,0 -2000 0,6-1,0 10 000­14 00C Denitrifikáló azúrt (DN) 227 703 14,2 -1000 u-u ­4.2. A nitrogén eltávolítási eredmények ismertetése A szennyvíztelepen két-fokozatú biológiai tisztító­rendszer üzemel. Az első fokozat egy hagyományos nagy terhelésű eleveniszapos egység, amelyben egyidejű szimultán, kémiai foszfor eltávolítást is végeznek A má­sodik biológiai fokozatot a sorba kapcsolt nitrifikáló (N) és denitrifikáló (DN) szűrők alkotják. A szennyvíztisztító telep technológiai vázlatát és az egyes műtárgyak kapcso­latát Oláh és mtsai e folyóirat 2002. évi 5. számában megjelent tanulmányának 2. ábrája mutatja be. A dél-pesti szennyvíztelepre befolyó, nyers, és az elfolyó, tisztított szennyvizek átlagos minőségi mutatóit a 3. táblázatban foglaltuk össze. A dél-pesti szennyvíztisztító telep általá­nos jellemzését és eredményeit Oláh és mtsai 2002-ben megjelent tanulmányukban egyébként már részletesen is­mertették.

Next

/
Thumbnails
Contents