Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
4. szám - Orlóci István: A Tiszát a Dunával összekötő csatorna: a Duna-Tisza csatorna
ORLÓCI I.: A Tiszát a Dunával összeköt ő csatorna 249 Vszä kűzéfviz 1,5 % körül ingadozik, ami viszonylag állandó fúvaroztatási körre utal. Az összes belföldi vízi szállításnak kb. 15-20 %-a bonyolódott a Tiszán. A Duna-Tisza Csatorna 1974. évi változatának átbocsátó képessége évente kb. 20 millió tonna lett volna, és az üzembe-helyezést követő évtized végére 6-10 millió tonna forgalommal számoltak. Az összesből kb. 50 %-ra becsülték a mezőgazdasági termékek részesedését, ami 1995-ben 10 % volt. Egyes közlekedési szakértők úgy gondolták a múltban is és jelenleg is, hogy a hajózás a vasúttól és a közutakról fog elhódítani fuvarokat. Az előbbi ágazatokat érintő teljesítménycsökkenés és a közúti fuvarozás igen gyors, ismételt fellendülése ezt a reményt - vagy veszélyt nem erősíti meg. A közelmúltban végzett vizsgálatok szerint a tiszai térségben, elfogadható hajózási feltételek esetén, jelenleg évente kb. 1 millió tonna árut szállíttatnának vízi úton. Ezek egy részét ma dunai kikötőkbe közúton-vas úton szállítják, és ott rakják hajóra. Dunái kózépviz 5. ábra. A Duna és Tisza középvízszínei közötti átlagos magasságkülönbségek (LamplH. -HallóssyF., 1947.) A tiszai hajózás fejlesztésére belföldi és külföldi kezdeményezések egyaránt jelentkeztek. Megragadhatók lennének a magyar-jugoszláv piaci lehetőségek, és figyelemre méltóak a szlovák és ukrán kezdeményezések. Mindenek előtt azonban célszerű lenne a vízi szállításról gazdaságpolitikai döntést hozni. Abba kellene hagyni a „tyúk és tojás" típusú vitatkozást, jelesül azt, hogy egyik oldalról a vízi utak hiányosságaival magyarázzák a hajózás tehetetlenségét, míg a másik oldal azért nem javasolja a vízi utakat, mert nincs hajózás. A vízi szállítás minden tényezője elhanyagolt. A hazai áruszállítást illetően volt már közúti jármű program, útjaink meg is teltek. A vasutat rendszeresen támogatja az állam. Ideje lenne végre egy „komplex áruszállítási programot" is meghirdetni, amelyben minden ágazat társadalmi értékének megfelelő helyet kap. A közúti szállítás számos következménye közül egyre súlyosabb probléma a környezetszennyezés. A levegőszennyezési adatok egyértelműen kijelölik a közlekedési pályákat. A sajtó rendszeresen beszámol a teherautó forgalom különböző kellemetlenségeiről. Feltehető a kérdés, hogy csak gyorsforgalmi utakat érdemes építeni, vagy célszerű a vízi úttal kombinált szállítás feltételeit is megteremteni? Laikus véleményem, hogy az utóbbi megoldás felel meg életminőségi igényeinknek. Ebből a nézőpontból ítélve meg a Duna-Tisza Csatorna áruszállítási szerepét, úgy fogalmazhatunk, hogy a dunai és tiszai vízi utak összekötése az Alföld környezetvédelmének fontos feltétele. A Duna-Tisza Csatorna hajózási hasznosítását nem az alapján kell javasolgatni, hogy milyen forgalom terelődhet rá egyéni kezdeményezésekre, és vállalkozói kísérletekkel, hanem azt kell megtervezni, hogy milyen áruszállítás terelendő rá, közgazdasági és adminisztratív intézkedésekkel. A Duna-Tisza Csatorna megvalósításának és hasznosításának főbb tényezői A Csatorna, mint az előzőekben áttekintettük, többféle igényt elégíthet ki. A dunai és a tiszai vízi utak hajózási rendeltetésű összekötése mellett szolgálhatja a vízhasznosítás több ágát, és kielégíthet ökológiai illetve jóléti igényeket. A különböző rendeltetéseknek azonban más és más nyomvonalú illetve műszaki rendszerű csatornák felelnek meg legjobban. Ezeknek természetesen különbözőek a költségeik, és eltérőek a nem tervezett hatásaik. Az elmúlt hatvan évben több mint egy tucat terv-változatot dolgoztak ki, összehasonlításra és mérlegelésre alkalmas mélységig. A különböző időszakokban (1947, 1974, 1980, 1997) végzett részleges értékeléseket összegezve megállapítható, hogy nincs olyan változat, amelyik a célokat (rendeltetésszerűség, gazdaságosság, környezeti hatások) egyaránt optimálisan kielégítené. Viszonylag kisebb költségűek a hajózás igényeit hatékonyan kielégítő - kvázi egycélú - változatok. Ezek azonban csak tetemes költségtöbblettel szolgálhatnak vízhasznosítási érdekeket. Ez utóbbi célnak megfelelő - vízszolgáltató - csatornáknak ugyanakkor a nagy költség mellett jelentősek a környezeti hatásból fakadó kockázataik is. Az egyes korszakokban megvalósításra javasoh megoldásokat a hajózást preferáló, vegyes rendeltetésű változatok közül választották ki, a maximális összegzett hatékonyság kritériuma szerint. Tekintve, hogy a csatorna "hasznai és költségei" az egyes célok igen eltérő értékrendszere szerint mérhetők, a változatok sorrendjét a korszakos politikai és gazdasági preferenciák szabták meg. A Csatorna tervezése során és a változatok értékelésével fölhalmozott ismeretek ma is segítséget adhatnak az újabb vizsgálatokhoz. A javasolandó változat kiválasztásánál azonban nemcsak a preferenciák változását (pl. a környezetvédelmi szempont felértékelését), hanem a körülmények (határfeltételek, technológiák és a költségösszetevők) lényeges módosulását is figyelembe kell venni. A jelenlegi körülményeket tekintve a két folyó összekötésének földrajzi feltételei közül a Duna és a Tisza magassági helyzete, a Duna-Tisza közének domborzata, és a
