Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

4. szám - Nagy László–Ivaskó Lajos: Az 1999. márciusi tiszai árvíz szolnoki „Niagar csurgás”-a

221 Az 1999. márciusi tiszai árvíz szolnoki „Niagara csurgás"-a Nagy László

1- Ivaskó Lajos

2 'Orsz. Vízügyi Főigazgatóság, 1012. Bpest, Márvány u. l/C, 2közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szolnok Kivonat: 1999 márciusában - akkor még - minden idők legmagasabb vize vonult le a Tisza középső részén. A Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén Szolnok város közigazgatási határán belül egy előírtnál nagyobb méretű (keresztszelvényű és magasságú) töltésen nagy méretű csurgás alakult ki Ez a közlemény a 10.02 árvízvédelmi szakasz Tisza jp 68+745 tkro szelvény környezetében az 1999 év márciusi árvízkor az árvízvédelmi töltés mentett oldali rézsűjében észlelt jelenségek körülményeinek meghatározását, a védekezést, valamint ugyanitt a talaj részletes vizsgálatát mutatja be. Ez az árvízi jelenség nem mindennapos tanulságokkal is szolgált a védekezők számára, mely méreténél lógva méltán érdemelte ki a „Niagara csurgás" nevet Kulcsszavak: árvízvédekezés, töltéscsurgás, talajvizsgálat. szakaszt jó anyagból gondos munkával újból kellett felépítem" (Korbéfy, 1937) A későbbiekben majd látható, hogy valószínűleg nem az egész vasúti töltésnél végeztek talajcserét. A szolnoki vasúti pályaudvar fejlesztésével a vasúti fővonalat is áthelyezték. A vasút 1967 óta új nyomvonalon halad, a felhagyott vasúti töltés pedig vízügyi kezelésbe került. Valószínűleg akkor készült a vízoldali agyag erősítés. Az árvízvédelmi gát e szakaszának árvízi történetéről, árvízi jelenségeiről nem rendelkeztünk adatokkal. A hullámtéren előtte lévő nyárigát, melynek kiépítése a mértékadó árvízszintre történt, már legalább harminc éve a vizet visszatartotta, így a vasúti töltésen vizterhelés nem jelentkezett Az árvízvédelmi nyilvántartási tervek szennt a volt vasúti töltésről tudni lehetett, hogy - a 80-as évek elején a Vízügyi Igazgatóság és a VITUK1 szakemberei a felszíni viszonyok alapján holtág-keresztezést nem azonosítottak, - a vasúti híd alatti vizsgált szakaszra altalaj állékonysági vizsgálat nem készült, - talajmechanikai feltárás 1983-ból állt rendelkezésre, azonban a fúrások távolsága olyan nagy volt, hogy lényeges információkat nem tartalmazott a védekezők számára. Azt azonban e fúrások alapján is tudni lehetett, hogy az altalaj fedőrétege legalább 3 m vastagságban agyag, s ez valószínűen töltésanyag-problémát sugallt. Az árvízi jelenség és a védekezés Az 1999 év márciusi árvíz a nyárigátat (először fennállása óta) meghágta. A nyángát és a fővédvonal közötti terület megtelt vízzel. így emberemlékezet óta először volt vízterhelés a fővédvonalnak számító volt vasúti töltésen. A növekvő vízállás mellett a volt vasúti töltés mentett oldali rézsűjének alsó harmadában több felpuhulás és felpúpűsodás jelentkezett. Ezt a helyi védelemvezetés a hazai gyakorlatnak megfelelően kezelte, a felpuhulás ellen bordás leterhelést alkalmazott, mintegy 17 fin hosszú és fél méter magas bordákkal a mentett oldali rézsün, lábtól felfelé. A felpúposodás felszakadás után bő vizű csurgássá alakult a töltésen a rézsülábtól 10-15 méterre. Az első csurgás, felpuhulás után 1999 március 20-án (szombaton) 16 óra 35 perckor jelentkezett a szolnoki vízmérce szerinti 968 centiméteres vízállásnál. A csurgás eleinte zavaros vizet hozott, majd a víz színe letisztult. A legjelentősebb jelenségeket a 68+720-68+760 tkm szelvények között azonosították. A koncentrált csurgás hatástalanítására a rézsün ellennyomó medence készült, benne egy méternél magasabb víznyomást tartottak. Az ellennyomó medence sugárirányú bordás megtámasztást kapott. Ekkor az ellennyomó medencéből 100-150 liter tiszta víz folyt ki percenként. A beavatkozással Előzmények, a vizsgált terület jellemzése A 10.02 árvízvédelmi szakasz a Tisza jobb partján, a Budapest-Debrecen vasúti fővonal Tisza keresztezése alatt és felett helyezkedik el. Az árvízvédelmi töltés a 1015 km

2 területű 2.37 jelű Laskó-Tisza-Zagyva-Tarna-közi öblözetet és közvetlenül Szolnok belterületét védi. Az öblözet ezen részében a terepszintet a Tisza mértékadó árvízszintje 4-4,5 méterrel haladja meg. A vizsgált szakaszon a töltéstest az átlagosnál nagyobb méretű: a töltés magassága: 5,0-6,0 m korona szélesség: 7,0-10,0 m !! a vízoldali rézsű hajlása: 1: 2,5 a mentett oldali rézsű hajlása: 1:5- 1:7!! /. ábra. A volt vasúti töltés helye Szolnok belterületén A Tisza addig soha nem látott magas vízszintje sok új jelenséget mutatott, amelyek mind valamilyen töltés- vagy altalaj- hiányosságra vezethetők vissza. Ilyen probléma jelentkezett a 67+500-68+900 tkm szelvények között, ahol az árvízvédelmi töltés a régi vasúti töltés (1. ábra) Az 1850-es évek elején épült a vasút tovább vezetése egy nyomtávon Szolnokról Nagyváradra és Debrecenbe. (A Budapest-Szolnok vasútvonal már a szabadságharc alatt is üzemelt.) A földmű vasúti töltésnek épült, és csak a későbbiekben lett része az árvízvédelmi gátrendszemek, ami csak az 1860-as években épült la ebben az öblözetben. Ekkor lett a földműnek vízügyi feladata is. Korbély József így ír a volt vasúti töltésről: "Szolnok és Szajol közt, ahol a vasúti töltés egyúttal tiszai védgát is, a második sínpár lefektetése előtt a töltést ki kellett szélesíteni. Azóta a töltés nem lett erősebb, a kiszélesített rész gyakran átázott, veszedelmesen megcsúszott. Hiába próbálták a töltést javítgatni. A megcsúszott részt le kellett hordám, a töltésből a rossz anyagot el kellett távolítani, és az egész