Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

1. szám - Megemlékezések Dégen Imre (1910–1977) vízügyeink 1955–1975 közötti vezető egyénisége elhunytának 25. évfordulója alkalmából (Szeged, 2002. június 17-én) - Dégen Imre (1975): Feljegyzés a vízgazdálkodási ágazatok fejlesztési tendenciáiról

22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 1. SZ. Jelenleg Pécsett 90 %, Miskolcon 98 % az ellátottsági színvonal. Mindkét város vízellátottságának távlati fejlesztési tervét kidolgoztuk. Ezt az érdekelt megyei pártbizottságokkal és megyei tanácsokkal személyesen megtárgyaltam. Pécs regionális vízellátó rendszerének fejlesztésére az Országos Vízügyi Hivatal saját forrásából jelentős összegeket fordított. A távlati vízbeszerzés módjai alapjában tisztázottak. Gyakorlati megoldásukra megfelelő intézkedéseket tettünk. Hasonló a helyzet Miskolc esetében is. így megállapítható, hogy egyrészt létrehoztuk az igények és a víztermelő kapacitások közötti egyensúlyt, másrészt megalapoztuk mindkét város vízellátásának távlati felesztését. A vizsgálat idevonatkozó megállapításai tehát ebben a vonatkozásban sem helytállóak. Az Országos Vízügyi Hivatal úttörő jelentőségű munkát végzett a regionális vízművek létrehozásában, egy-egy ipari vagy üdülési szempontból jelentős régió vízgazdálkodásának átfogó megoldására Ilyen vízellátási rendszerek - melyek hazánkban korábban ismeretlenek voltak - épültek a borsodi iparvidéken, a Mátrában, Nógrádban, a Balaton, a yelencei-tó térségében, a tatabányai iparvidéken és az ország más tájain. A borsodi vízellátási rendszer jelenleg 30 település és bányatelep 95 ezer lakosát és számos ipari üzemét látja el ivóvízzel. A Balaton térségében 1958-ig csak néhány nagyobb település rendelkezett vízművel. Ezek azonban a növekvő igényeket már nem tudták kielégíteni. Ugyanakkor a helyi vízbázisok elégtelensége gátat szabott a fejlesztésnek. A balatoni központi fejlesztési programmal összhangban létrehoztuk a Balatoni Regionális Vízellátó Rendszert. A nagytérségi vízgazdálkodási szemlélet érvényesülését - összhangját a népgazdasági érdekekkel - jól példázza, hogy a vízellátó rendszer fó vízbázisa a bauxitbányászat során Nyírád térségében kitermelt eddig hasznosítatlan - karsztvíz. A Balaton menti üdülőtérségben a víztermelési kapacitást az utóbbi 15 évben napi 15 ezer m

3-ről 100 ezer m

3-re emeltük A vízellátás intenzív fejlesztésének hatására a balatom idegenforgalom fejlődését hátráltató vízellátási feszültségek nagyrészt megszűntek, egyes helyeken a csúcsidőszakban még fennálló nehézségek lényegesen csökkentek. A lakossági vízellátás fejlődési ütemét reálisan értékelve megállapítható, hogy a népgazdaság erőforrásaihoz viszonyítva kedvezően alakult. A korábbi évtizedes elmaradottságot sikerült leküzdenünk és nemzetközi viszonylatban is gazdasági fejlettségünket némileg meghaladó vízellátási színvonalat elérni. A közműves vízellátás erőteljes fejlesztésére a továbbiakban is nagy gondot kell fordítani, mert még jelentős különbség van a városok és községek ellátottsága között. A városi lakosság 86 %-a, a községi lakosságnak pedig 40 %-a részesül közműves vízellátásban. Lényegesen eltér Budapest 94%-os és a vidéki városok 85 %-os ellátottsága Ezen belül is különösen a mezőgazdasági jellegű városok 80 %-os ellátottsága alacsony. Nem kielégítő a tárolókapacitás, ami az ellátás zavartalanságát nehezíti, gondoskodni kell a jobb vízelőkészítésről, a vas- és mangántartalmú vizek tisztításáról, a metángáztartalmú vizeknél a robbanásveszély elhárításáról. A csatomázott területen élő lakosság aránya a felszabadulás óta 13 %-ról 36 %-ra, a hálózat hossza 1700 km-ről 6000 km-re növekedett ugyan, de a csatomázás és szennyvíztisztítás jóval elmaradt a vízellátás fejlődése és az indokolt igények mögött. Sürgető követelménnyé vált, hogy lényegesen meggyorsítsuk a csatornázás fejlesztését és a két alapvető vízi közművel való ellátottság színvonalát közelítsük egymáshoz. Ezt a környezetvédelmi érdekek is indokolják. Ezért döntöttünk úgy, hogy a vízellátásra és csatomázásra rendelkezésre álló beruházási kereteken belül növeljük a csatomázásra fordítható beruházási eszközök arányát (eddigi 20-25 %-ról 30-40 %-ra). Az ipari vízgazdálkodás Egyik legfőbb fejlesztési célkitűzésünk az volt, hogy a gyors ütemű iparosítás megnövekedett vízigényét mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban a vízgazdálkodás kielégítse mindazokon a helyeken, ahol ennek vízgazdálkodási feltételei a termelési céllal arányos népgazdasági erőfeszítéssel megteremthetők. A vízgazdálkodás lépést tartott az iparosodással. Kielégítette a nagymértékben megnövekedett ipari vízigényeket, ami a szocialista iparosítás megvalósításának egyik alapvető feltétele volt. Az ipari vízforgalom 1950 óta hatszorosára, az ipar friss víz használata négyszeresére növekedett. Az ipar összpontosulása folytán a koncentrált ipari régiók vízigényének kielégítése különösen nagy követelményeket támasztott a vízgazdálkodással szemben, ugyanis a kb. 5520 ipari telephelynek nem egészen 7 %-a (360 db) igényli a teljes ipari frissvíz-felhasználás 90 %-át. A vízgazdálkodás azonban a koncentrált iparterületeken is zavartalanul kielégítette az ipar vízigényét. Helyenként azonban a lakosság vízellátásának rovására túlzott mértékű az ipar felhasználása a közüzemi vízművek termeléséből (4050 %). Különböző közgazdasági ösztönzőkkel, magasabb ipan vízdíjjal, az ipar által térítendő ivóvízhasználati pótdíjjal is igyekszünk az ipari vízelvonást a közüzemi vízmüvek termeléséből csökkenteni. Az ipari üzemek racionális belső vízgazdálkodásának kialakítására is hatékony intézkedések történtek. A takarékos vízfelhasználást elősegítő üzemen belüli recirkuláció és ismételt vízhasználat szélesebb körű alkalmazása folytán az ipar teljes vízigényéhez viszonyított frissvíz-felhasználás aránya az 1950. évi 62 %-ról 42 %-ra csökkent. A nagyarányú iparosodás negatív hatásaként az ipari szennyvizek nagymértékben károsítják a vízkészletek minőségét. Vízkészleteinket különösen károsan szennyező anyagok mintegy 30-35 %-a az iparból származik. Az ipari üzemekből a befogadókba bocsátott használt vizeknek kb. 2530 %-a tartalmaz káros szennyezést. Ennek kb. 30 %-át kezelik megfelelő mértékben. Részlegesen tisztítják az ipari szennyvizek 35-40 %-áí és kezeletlenül bocsátják a befogadókba a szennyvizek 30-35 %-át. Hazánkban elsőként a vízgazdálkodás területén jött létre a környezetvédelem átfogó műszaki, igazgatási és jogi szabályozó rendszere. Hatékony intézkedésnek bizonyult a progresszív szennyvízbírság bevezetése, a szennyvíztisztítási eljárások korszerűsítése, szennyvíztisztító berendezések gyártása. A Vízminőségi Felügyelet és a területi vízminőségvizsgáló - észlelő és laboratóriumi hálózat - létrehozása, a szennyvíztisztító berendezéseket saját eszközeikből létesítő üzemek részére állami támogatás juttatása a Vízügyi Alapból stb. Ez a szabályozási rendszer is hozzájárult ahhoz, hogy vizeink rohamos elszennyeződési folyamata lelassult, több helyen pedig megállt. A IV. ötéves terv időszakában az ipar mintegy 230 ezer m

3/nap szennyvíz kellő tisztítását oldotta meg. A tisztítatlanul kibocsátott ipari szennyvizek aránya az 1960. évihez képest 60 %-ról 30 %-ra csökkent. Az elért eredmények azonban még jóval elmaradnak a követelmények mögött. További hatékony, sokoldalú intézkedésekre van szükség az ipari vízgazdálkodás fejlesztése, az ipán