Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
3. szám - Emlékülés Lászlóffy Woldemár születésének századik évfordulója alkalmából (Budapest, 2003. március 4-én) - Somogyi Sándor: Dr. Lászlóffy Woldemár a szakíró és szerkesztő – egy társtudomány szemszögéből
132 HIDROLÓGIAI K.O Z LO NY 2003. 83 . ÉVF. 3. SZ. színnel folyó víz sebességének számítása" és ,yi bukógáttal való vízhozammérés" . Az előzőekhez kapcsolódva második csoportként tekinthetők azok az egyéni kutatások, amelyekben Lászlóffy nemcsak a hazai helyzetnek és a magyarul hozzáférhető ismereteknek a világszinttőli lemaradását igyekezett kitölteni, hanem magát a világszinti eredményeket is előbbre vitte. Ide tartoznak mindenek előtt a folyók jégviszonyaival foglalkozó 1934-ben elkezdett nagyjelentőségű kutatások, majd mintegy két évtizeddel később a folyók és tavak vízhőmérsékletének alapvető sajátosságait és összefüggéseit feltáró vizsgálatok. Ezek közvetlen hazai igényeket szolgáltak (és a hazai adatgyűjtés és adatfeldolgozás tekintetében is úttörők voltak), de kutatási eredményeik rövid időn belül külföldön is elismerést és tekintélyt szereztek szerzőjüknek és a magyar hidrológiának. A későbbi években mindkét tárgykör alapjává vált a kapcsolódó gyakorlati feladatok irányába történt alkalmazásoknak és kiegészítő jellegű kutatásoknak. A jégviszonyok terén ilyen további kibontakozást jelentettek például LászlófTynak a jeges árvizek hidrológiáját feltáró - és ugyancsak világszintbeli előrelépést hozó - kutatásai. A vízhőmérsékleti kutatások eredményei pedig a rövidesen meginduló vízminőségi (vízkémiai és vízbiológiai) vizsgálatokban váltak új irányú fejlesztések kiinduló pontjává, illetve a vízjárás és a vízminőség közötti kapcsolódás vezérfonalává. Lászlóffy Woldemár kutatási életmüvének harmadik csoportját alkotják a hazai szempontból kulcsponti fontosságú folyók és vízgyűjtőterületek vízrajzi adottságainak és hidrológiai folyamatainak a vízépítési és vízgazdálkodási gyakorlat szempontjait, és elvárásait követő módszeres feltárása és leírása. Az ilyen irányzatú kutatások is hamar elkezdődtek, és az egész életművet végigkísérték. Bizonyára nem véletlen, hogy az első és utolsó ilyen monográfia egyaránt a legmagyarabb folyó, a Tisza vízgyűjtőterületét táija fel: az első 1932-ben mintegy 50 nyomtatott oldalnyi „madártávlati" áttekintésben, az utolsó fél évszázaddal később klasszikussá érett életmű monumentális méretű záróköveként 610 oldal teijedelemben. Természetesen nem hiányozhatott a sorozatból a Tisza és más folyóink végső befogadójának, a Dunának a vízgyűjtő medencéje sem, amelynek vízjárását és jégviszonyait két külön terjedelmes tanulmány tekinti át már 1934-ben. Ezeket a tanulmányokat módszertani alapnak és vezérfonálnak tekintve jelentek meg 1952. és 1965. között a VITUKI kéziratos kiadványaként a ,Jvlagyarország Hidrológiai Atlasza" c. sorozat anyagai összesen 15 füzetben. Tíz füzet adja közre folyóink medencéjének vízgyűjtőterületi felépítés szerinti adatait, a további öt füzet pedig a folyók és tavak vízjárásáról, továbbá az ország területének hidrometeorológiai viszonyairól ad összefoglaló áttekintést. * Az életmű egészét mozgató szándék és az alkotói szemlélet jellemzéseként álljon itt befejezésként Lászlóffy Woldemár 1982-ben (halála előtt két évvel) megjelent „Tisza" monográfiájának előszavából vett idézet. „Vízgyűjtő területének 157 200 km 2-nyi kiterjedését tekintve a Tisza Európa folyói közt a tizedik helyet foglalja el. Pályájának 945,8 km-nyi hosszával a tizenharmadik helyen áll. Világviszonylatban pedig éppenséggel jelentéktelen. A kézi atlaszoknak a nagy folyókat felsoroló táblázataiban hiába keresnénk. Nekünk magyaroknak mégis a legjelentékenyebb vizünk. A Duna ugyan nagyobb, bővebb vizű. Nemzetközi vízi út is: összeköti hazánkat a nagyvilággal. A Tisza öntözi azonban a mindennapi kenyerünket adó alföldi rónaságot. Völgyére jut az ország területének éppen a fele, népességének 40,6 %-a - 4,28 millió lélek - és nemzeti vagyonúnknak is csaknem a fele része. Népünk története is öszszeforrt vele: habjai hol áldást hoztak a partjain lakókra, hol létüket fenyegették." SZESZTAY KÁROLY a műszaki tudomány doktora, okleveles mérnök, ny. főmunkatárs, a Magyar Hidrológiai Társaság Vásárhelyi Pál díjjal kitüntetett tiszteleti tagja, c. egyetemi tanár, az ENSZ vízgazdálkodási osztályának 1971-1977. közt tanácsadója Commemorative session on the lOO" 1 anniversary of Woldemár Lászlóffy's birth The committees of Scientific Hydrology and Water Management Sciences of the Hungarian Academy of Sciences, together with the Hungarian Hydrological Society held on the 4 t h of March 2003 at the Academy seat a session in memory of the 100 t h anniversary of the birth of Dr. Woldemár Lászlóffy Before the session a wreath was laid on his tombstone and Mr. F. Marczell delivered a memorial address at the Farkasrét graveyard. At the session the following papers were presented: Fejér, L: "The hydrologist serves his country", a review of Lászlóffy's curriculum Szesztay, K.: Dr. Lászlóffy's contribution to the science of hydrology Nováky, fi: Dr. Lászlóffy's method of mapping unit runoff Vágás, I.: Mathematics as applied by Lászlóffy in hydrology Somogyi, S.: Dr. Lászlóffy, the scientific author and editor - from the viewpoint of a fellow discipline. I. Zsuffa and W. Kresser have expressed their appreciation as oral contributions, while I. Sz- Zemenszky and /. Kontur have sent written appraisals. The chairman of the session was Dr. L Szlávik.
