Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

1. szám - Megemlékezések Dégen Imre (1910–1977) vízügyeink 1955–1975 közötti vezető egyénisége elhunytának 25. évfordulója alkalmából (Szeged, 2002. június 17-én) - Melléklet Rozgonyi Tamás: „Dégen Imre és a vízügyi szervezet alakulása” c. tanulányához

;en Imre és a vízügyi szervezet U - Külön támogatást élvezett az OVH elnöke részéről egy olyan kutatóintézeti mérnök is, akit a Budapesti Megyei Bíróság 8 évi fegyházra, 10 év jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélt 1951-ben, mert USA-hírszerzőknek adatokat szolgáltatott. 1970-ben elérte a nyugdíjkorhatárt. Az intézet gazdasági és politikai vezetése javasolta nyugdíjazását. Az OVH nem engedélyezte. Amikor ismételten kifejtették, hogy munkájára nem tartanak igényt - az OVH közbenjárására az Árvíz- és Belvízvédelmi Központ Szervezetéhez helyezték szaktanácsadónak. 1975. tavaszán - 65 éves korában az ÁBKSZ vezetése is nyugdíjazni kívánta. Az OVH ezt sem engedte, sőt a szervezet ismert létszámtúllépési gondjai ellenére, külön státust biztosítottak számára Az OVH elnöke a Titkárság által elrendelt pártvizsgálat során tett észrevételek hatására adott csak utasítást nyugdíjazására. - Nemcsak vízügyi szakembereket támogattak hasonló módon. Ez történt például egy jogi doktor esetében is, aki az OVH-nál igazgatási osztályvezető, majd az OVH elnöke titkárságának vezetője lett. Az illető 1945 előtt a horthysta belügyminisztérium tisztviselője volt. Az 1956-os ellenforradalom idején politikailag kifogásolható magatartást tanúsított, ezért áthelyezték a VTTUKI-hoz, ahol jogtanácsos, később csoportvezető lett, majd - szervezeti változás következtében - tudományos munkatársi munkakörbe tették. Ezt nem fogadta el, több fórumhoz (VIII kerületi PB, SZOT, KEB) panasszal fordult munkahelye gazdasági, politikai vezetésének döntése ellen. Panaszát - kivizsgálás után - nem tartották helytállónak. Ekkor az OVH utasítására a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatósághoz helyezték, majd 1975 elején a Vízügyi Szervezési és Számítástechnikai Iroda főelőadójának nevezték ki, ugyanakkor munkahelyéül az OVH-t jelölték meg. - Támogatást kapott két - az 1956-os ellenforradalomban aktív vezető szerepet játszó - olyan személy is, akiket a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló tevékenységükért 10 évi börtönre és 10 évi politikai jogvesztésre, valamint teljes vagyonelkobzásra ítéltek. Az OVH utasítására kerültek a vízügyi ágazatba nem vezető beosztásba. Egyiküket tolmácsként alkalmazták. 1967-ig dolgoztak a Vízügynél. - A káder- és személyzeti munka hiányosságait tükrözi az is, hogy például a Vízkészlet Gazdálkodási Központ igazgatói állása 3 éve betöltetlen, az "ideiglenesen" vezető igazgatóhelyettes mind politikai, mind vezetőkészség tekintetében alkalmatlan a vezetésre; az ÁBKSZ 66 éves igazgatójának nyugdíjazása esetén a helyettes szintén nem jöhet számításba; a VIZITERV vezérigazgatója, aki közismerten vallásos, apolitikus magatartású, 1974-ben 58 éves korában került e funkcióba. - Az OVH főosztályvezetői vagy osztályvezetői funkcióiba az említetteken kívül több olyan személyt neveztek ki az utóbbi években, akiknél mellőzték a politikai követelmények felelősségteljes érvényesítését. Ez a gyakorlat ma nem indokolható a "múltbeli" szellemi kapacitás átmentésének szükségességével. Sajátos káderkiválasztási szemléletet tükröz, hogy az OVH jelenlegi 15 felsőszintű vezetőjének többsége a múlt rendszer államapparátusában szolgáló funkcionárius, vagy alkalmazott (jegyző, járásbírósági elnök, ügyész, cégvezető) polgári, kispolgári családból (üzlettulajdonos, kisiparos) származik. A vízügy vezetői a kádermunkában tapasztalható negatív jelenségeket két alapvető ágazati sajátossággal magyarázzák: Kontur György okleveles mérnök is külön támogatást élvezett az OVH elnöke részéről, akit a Budapesti Megyei Bíróság 8 évi fegyházra, 10 év jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélt 1951-ben, mert USA-hírszerzőknek adatokat szolgáltatott ki. 1970-ben elérte a nyugdíjkorhatárt A Vfl'UKI gazdasági- és politikai vezetése nyugdíjazását javasolta. Az OVH nem engedélyezte Amikor ismételten kifejtették, hogy munkájára nem tartanak igényt - az OVH közbenjárására - az Árvíz- és Belvízvédelmi Központ Szervezetéhez került áthelyezésre szaktanácsadónak. 65 éves korában az ÁBKSZ vezetése is nyugdíjazni kívánta ez év tavaszán. Az OVH ezt sem engedte. A szervezet ismert létszámtúllépési gondjai ellenére külön státust biztosítottak Kontur számára. Az OVH elnöke a jelenlegi pártvizsgálat során tett észrevételek hatására adott utasítást nyugdíjazására. - Dr. Szénási Mihály a horthysta belügyminisztérium tisztviselője volt. Az OVH-nál igazgatási osztályvezető, majd Dégen elvtárs titkárságának vezetője lett. Az 1956os ellenforradalom idején politikailag kifogásolható magatartást tanúsított, ezért áthelyezték a VITUKI-hoz, ahol jogtanácsos, később csoportvezető lett. Később szervezeti változás következtében tudományos munkatársi munkakörbe tették. Ezt nem fogadta el, több fórumhoz panaszszal fordult (Budapesti PB, SZOT), akik a munkahelyi, gazdasági, politikai vezetés döntését nem tartották sérelmesnek Szénásira nézve. Ekkor az OVH utasítására a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatósághoz helyezték, majd ez év elején a Vízügyi Szervezési és Számítástechnikai Iroda főelőadójának nevezték ki, ugyanakkor munkahelyéül az OVH-t jelölték meg. Szénási jogi doktor, nem vízügyi szakember. - Márton András és Zólomi László honvédtisztek az ellenforradalomban aktív vezető szerepet játszottak. A népidemokratikus államrend megdöntésére irányuló tevékenységükért 10 évi börtönre és 10 évi politikai jogvesztésre, valamint teljes vagyonelkobzásra ítéltek őket. Az OVH utasítására kerültek a vízügyi ágazatba nem vezető beosztásba. Márton Andrást tolmácsként alkalmazták. 1967-ig dolgoztak a Vízügynél. - Az előbbieken túl az OVH-ban a különböző igazgatóságok és vállalatok apparátusában több, politikai múltban és magatartásban kifogásolható, idealista világnézetű, vagy erősen klerikális befolyásoltság alatt álló személy dolgozott, vagy dolgozik. Többen köztük felelős beosztásokban (Viziterv vezérigazgatója, a Folyamszabályozó és Kavicskotró V. igazgatóhelyettese, a Duna menti Regionális V. igazgatóhelyettese, az OVH néhány főosztályvezetője, osztályvezetője. A káder- és személyzeti munka bizonytalanságát tükrözi az is, hogy pl. a Vízkészlet Gazdálkodási Központ igazgatói állása 3 éve betöltetlen, az "ideiglenesen" vezető igazgatóhelyettes mind politikai, mind vezetőkészség tekintetében alkalmatlan a vezetésre. Az ÁBKSZ 66 éves igazgatójának nyugdíjazása esetén a helyettes szintén nem jöhet számításba. A VIZITERV vezérigazgatója, aki közismerten vallásos, apolitikus magatartású, 1974-ben 58 éves korában került e funkcióba. A fenti példák közt szereplő Dávid László főosztályvezetői kinevezésére ugyancsak 1974-ben került sor. Ide sorolható a politikai követelmények szempontjából ugyancsak kifogásolható Starosolszky Ödön, Vavrik Ferenc, főosztályvezetői és Orlóci István osztályvezetői kinevezése. Ezek a legutóbbi lépések egyáltalán nem indokolhatók a múltbeli szellemi kapacitás átmentésének szükségességével