Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)
2. szám - Scheuer Gyula: Az üledékképző hidrotermák és hévforások vizsgálata
112 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 2. SZ. rében lévő kavicsokat-görgetegeket vonja be 1-2 mm vastagságú limonitkéreggel. A vasoxid több helyen már a vízkilépés környezetében vízben lebegő vörösbarna vasoxid pelyhek formájában kicsapódik, zavarossá téve evvel a vizet. Ilyet figyeltem meg Peruban pl. Huaraz város melletti Monterey-i forrásoknál és Chilében a Termas de Tupungato-nál Afrikában ilyen típusú lerakódások főleg Dél-Afrikai Köztársaságból ismertek, ahol az ország déli részén fekvő Caledonnál és Warmwaterberg-nél feltörő hévforrások hatalmas, vas-mangánoxidból álló dombokat hoztak létre (5. ábra). Ezeket a múlt század elején még fejtették is. A kivált vas és mangán az ún. karroo rétegekből származik. A víz e rétegekben mozogva vette fel az összletböl a felszínen kicsapódott anyagot . 5. ábra. A Dél-Afrikai Köztársaságból ismert nagy vasas felhalmozódásokat létrehozó hévforrások helyszínrajza 1. Vasoxid halmokat létrehozó hévforrások. 2. Egyéb hévforrás. 3. Közlekedési utak. Vasas kiválások ismertek Kamcsatkán a Gejzírvölgyben egy-két helyen, továbbá a Kuril szigetcsoporton belül Iturupnál, ahol az irodalom szerint (Rudics K.H. 1978), a Hmelnyickij vulkánnál fekvő hidrotermamezőnél vasban dús forrás által táplált tavak láncolata alakult ki. Az elfolyó vizekből pedig kisebb-nagyobb látványos ún. limonitos vízesések-kaszkádok mentén válik ki a vízből a 6. ábra. Az Iturup sziget nevezetes vasas és kénes hidrotermáinak helyszínrajza (Oroszország, Kuril szigetcsoport) 1. Vasas (brrások. 2. Kénes források. 3. Működő vulkánok. 4. Felrobbant kaldera, ún. Oroszlán száj. A rendelkezésre álló vegyvizsgálatok szerint a vas és a mangán mennyisége a forrásvizekben igen tág határok között ingadozik. Azoknál a forrásoknál, amelyekből kova vagy forrásmészkő rakódik le, színező anyagként figyelhető meg. Ezekben általában kisebb mennyiségben (1-5 mg/l) van jelen Az önálló vas-mangánoxidos lerakódásoknál esetenként az 500 mg/l mennyiséget meghaladó értékeket is tapasztaltak a rendelkezésre álló adatok szerint. A Pápua Új-Guineához tartozó Fergusson-szigeti vulkánokhoz kapcsolódó nevezetes hidrotermákból az alábbi vas és mangán értékeket közölték: A Iamelele-i forráscsoportnál, ahol vas is kiválik 4,1-19,7 mg/l értékek között ingadozott a kimutatott vas mennyisége, míg a mangán 0,68 mg/l maximális értéket ért el. A vizsgált források vízhőmérséklete 36-96 °C között ingadozott. A Kuril szigetcsoporthoz tartozó Iturupnál leírt vasoxid kiválásoknál a rendelkezésre álló adatok szerint (Baszkov E.A.-Szurikov Sz. N. 1975, Karpov G.A. 1988) a víz vastartalma esetenként igen nagy, megközelítheti a 2000 mg/l mennyiséget. A Dél-Afrikai Köztársaságban pedig, ahol a hatalmas vas-mangán halmok képződtek a forrásvízben 10 mg/l vasat és 3,0 mg/l mangánt mutattak ki a vizsgálatok (Malkovsky M.-Kacsura G. 1969) Az irodalomban számos esetben csak általánosságban vasas-mangános kiválásokról tesznek említést. így valószínűsíthető, hogy a kiválásoknak nemcsak oxidos változatai fordulnak elő, hanem karbonátos összetételben sziderit is felhalmozódik. 1.4. Terméskén és jelentősebb vegyületek kiválásai. Főleg az aktív és inaktív vulkánokhoz kapcsolódó hidrotermás területeken gyakoriak a kisebb-nagyobb terméskénkiválások, amelyek élénk sárga színükkel hívják fel magukra a figyelmet. Leggyakrabban nagy kéntartalmú forró gőzök és gázok (100-200 °C) környezetében figyelhetők meg, és rendszerint a feltörés környezetében kicsapódva bevonatként borítják be a kőzetek felületét. Esetenként jelentős nagyságú kénkiválások keletkeznek a vulkáni kráterek hévforrás tavainál is, ahol a part mentén, és az elfolyó vizekből, főleg kisebb-nagyobb, sekély mélységű tócsákban és tavacskákban és patakok mentén válik ki a terméskén A kiválásban ilyen területeken a vizsgálatok szerint a kénbaktériumoknak meghatározó szerepük van, és ezek révén a kén végtermékeként halmozódik fel. Továbbá vannak olyan hidrotermás területek is pl. jelentős nagyságú több km átmérőjű kaldérákban, a kénes gőzökből, gázokból és a kisebb-nagyobb hévforrás tavakból változatos formában képződhet a terméskén. Ilyenek többek között Kamcsatkán az Uzon kaidéra (Karpov G. A. 1988), Új-Zéland egyes hidrotermális területei (Cox G.J. 1989). A terméskén kiválások olyan hévforrásokból, gőz- és gázfeltörésekből keletkeznek, amelyeknek nagy vagy igen nagy a különböző összetételű kénvegyület (pl kénhidrogén, kénsav) tartalma. Az amerikai kontinensen a Csendes óceán menti vulkánokhoz kapcsolódó hidrotermás területeken a terméskén az egyik leggyakoribb kiválás Alaszkától a Tűzföldig számos helyen, kisebb-nagyobb mennyiségben sok helyen megfigyelhető Ezek sorából északról dél felé haladva, az alábbi előfordulásokat emelem ki a már hivatkozott irodalmi adatok, vasoxid (6. ábra). Itt a források hőmérséklete meghaladja
