Hidrológiai Közlöny 2003 (83. évfolyam)

2. szám - Nagy László: A Három-Torok erőmű-építkezés Kínában

102 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2003. 83. ÉVF. 2. SZ. 660 km hosszan jelent majd vízszint változást, még Chongqingnél is 15 méterrel magasabb lesz a folyó vízszint­je. Elöntésre kerül 824 km út és 34 km 2 belterület. A Három-Torok víztározó megépítésének következ­tében 1084 km" nagyságú terület kerül viz alá, amiből az 1985 évi és 1992 évi megismételt felmérés szerint a ter­mőföld 638 km 2 területe 245 km 2-re csökkent. Hasonló módon csökkent a szántó (tartalmazza a rizs földeket is) 238 km 2-ről 172 km 2-re. A lakosság száma az 1985 évi felmérés szerint 726 e­zer fó, melyből 333 ezer fő (46 %) falun él. A népesség természetes szaporulatának és egyéb körülmények figye­lembevételével az áttelepítés megtervezésekor 1,113 mil­lió áttelepítendő fövel számoltak. Az 1991-92 évek során elvégzett új felmérés szerint a népesség 846 200 fö, a ­melyből a mezőgazdasággal foglalkozók száma 361 500 (43 %). A nem mezőgazdaságban dolgozók aránya 1985 óta jelentősen emelkedett. A Három-Torok víztározó rendszer modellértékű folya­mi tározó, hossza közei 600 km. A tározó átlagos mederszé­lessége a főágban 1,1 km, ami a természetes mederszélesség duplája. Mivel a tározó több száz kilométer hosszú, ezért vi­szonylag jelentős számú lakott település kerül elöntésre. A tervek szerint 20 járási városhoz tartozó mintegy 326 falu kerül víz alá a falvak használhatatlanná váló területének aránya viszonylag alacsony. Az elárasztott szántóföldek az összes szántóföld 1-4 %-át teszi ki. A víz alá kerülő terület aránya még az elárasztástól legjobban sújtott járásban is csu­pán 5,9 %. Az áttelepítés előzetes tervei szerint az áttelepí­tendő falusiak gyakorlatilag volt otthonuk közvetlen közelé­ben kapnának új otthont. A vízszint emelkedésével érintett városok száma 13, eb­ből négyet teljesen új helyre kell költöztetni, mig a többinél a régi város közvetlen szomszédjában, magasabb területen le­het az új városrészt felépíteni. Hajózással kapcsolatos létesítmények A hajózással kapcsolatos létesítmények kivétel nélkül a gát bal oldalán kapnak helyet. A gát árvízi túlfolyó ré­sze 483 m hosszú, 23, egyenként 7 m széles és 9 m ma­gas vízelnyelő nyílással alul, és 22 db 8 m széles kifolyó nyílással felül, az üzemvízszint felett. A végleges hajózsi­lip kétsoros öt lépcsős rendszer lesz, a zsilipkamrák hasz­nos mérete 280 m * 34 m * 5 m hossz * szélesség * zsi­lip perem alatti vízmélység, mely tízezer tonnás hajók e­melésére is képes. A hajólift egyvezetékes vertikális lift. Az általa szállít­ható hajótest méretei 120 m * 18 m * 3,5 m és 3000 ton­nás személy- vagy teherhajó átemelésére képes. Ezen túl­menően az építési munkálatok idejére egy ideiglenes zsi­lip is megépítésre kerül 240 m * 24 m x 4 m hasznos zsi­lipkamra méretekkel. Az építkezés gazdasági háttere A Három-Torok teljes költségvetése, a megvalósítható­sági tanulmány időpontjában három tényezőből állt össze: - a nagy gát építése az erőmüvei, hajólifttel és zsilipekkel, - a lakosság áttelepítése, - a nagyfeszültségű transzformátorhálózat kiépítése. Az 1986-os árszint alapján az összköltség 36,1 milli­árd yuan, amiből az erőműre 18,8 milliárd yuan, a lakos­ság áttelepítésére 11 milliárd yuan, míg a nagyfeszültségű hálózatra 6,3 milliárd yuan jut. A megvalósíthatósági ta­nulmány bemutatásával párhuzamosan, 1990-ben az ak­kori árszínvonalon átértékelték a beruházás bekerülési költségeit, így a teljes befektetendő összeg 57 milliárd yuan-re adódott. 1993-ban, az előzetes tervezet auditálásakor újabb kal­kulációt végeztek a jóváhagyott előzetes számítások, va­lamint az 1993-as árszínvonal alapján, és így az erőmű költsége 50,09 milliárd yuan-re, az áttelepítés pedig 40 milliárd yuan-re jött kj. Ekkora már a transzformátorháló­zat megépítésének költsége beolvadt a nagyfeszültségű e­lektromos hálózat kiépítésének költségébe, az tehát nem terhelte tovább a Három-Torok Projekt költségvetését, így annak véglegesen jóváhagyott, fix beruházási össz­költsége (1993-as áron számolva) 90,09 milliárd yuan. A fogyasztói árszínvonal változással, a tőkeforrás il­letve a kamatlábak tényezőivel összefüggésben álló dina­mikus költségek előzetes, pontos megbecsülése igen ne­héz feladat. 1994-ben, a már meghatározott tőkeforrások és az aktuális árszínvonal alapján a Három-Torok Projekt dinamikus költségét 203,9 milliárd yuan-ben (megközelí­tőleg 24,65 milliárd USD) határozták meg. A projekt költségvetése nem tett említést a kínai reto­rikában egyébként kiemelt hangsúllyal kezelt műemlék megóvásról, új ásatások kezdeményezéséről, sem pedig a környezetvédelmi intézkedések költségéről, pedig ezek mind igen tetemes összeget emészthetnek fel. Az erőmű várható hatása a környezetre Az erőmű hatása a légszennyezettségre A nézőpontok ebben a vonatkozásban jelentősen el­térnek. A hivatalos kínai álláspont szerint az erőmű által termelt 18 000 megawatt áram jelentősen, mintegy 10 %­kai csökkenti az ország energiaiparának szénfelhasználá­sát, ezzel is jelentősen enyhítve a már-már katasztrofális levegőszennyezettséget Kína városaiban 2 1. Ha az erőmű éves energiatermelését vesszük alapul, akkor az megfelel 45-50 millió tonna nyersszén elégetéséből nyert energiá­nak, 10 atomerőmű, vagy 14, 1,2 millió kilowattos szén­tüzelésű erőmű energiatermelésének. „A gazdaság jelen­legi bővülési ütemének fenntartása mellett, a kínai ipar e­nergiaigénye a következő évtized során, előreláthatólag évi mintegy 17 000 megawattal fog növekedni" ( Burton, 1994), ezért a további légszennyezés elkerülésének érde­kében alternatív energiaforrások kiaknázására van szük­ség (mint pl. az atomenergia vagy a megújuló vízenergia). A fenti adatokból kitűnik, hogy a vízerőmű jelentős szá­mú hagyományos hőerőművet képes kiváltani úgy, hogy gyakorlatilag nem termel környezetszennyező és üveg­házhatást okozó káros gázokat. „Az atomenergia, mint alternatíva természetesen szóba jöhet, hiszen a levegő­szennyezés aspektusából nézve sokkal előnyösebb, mint a 2 1 Az 1979-es piaci reformok bevezetését követő évtizedekben a kínai i­par szédítő fejlődésbe kezdett, az éves GDP növekedés rendszeresen meghaladta a 10 %-ot. Ezzel az óriási növekedési ütemmel párosult a roppant mértékben megugró energiaigény, melynek kielégítésére a szién­tüzelésű erőművek óriási mennyiségű szén elégetésével válaszoltak. En­nek súlyos levegőszennyezettség lett az eredménye. Mindezeknek a kö­vetkezményeként Kínában az egyik legtöbb áldozatot követelő betegség a tüdőbaj lett. A megemelkedett kénkibocsátás hatását hamarosan már a környező országok is érezni kezdték. Japán, Korea és Tajvan is Kínál o­kolja az őket sújtó savas esők miatt. Mára Kína, a világ második legna­gyobb üvegházhatást kiváltó gázok „termelője".

Next

/
Thumbnails
Contents