Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

6. szám - Deák Antal András: A „fok” metamorfózisa

Bill A "fok" metamorfózisa (Válasz a Hidrológiai Közlönyben 2002-ben megjelent egyes hozzászólásokra) Deák Antal András Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum, 2500. Esztergom, Kölcsey u. 2. A Hidrológiai Közlönyben

1 két hozzászólás is megjelent a fokok témában, melyekből az olvasó megtudhatja, esetenként hogyan beszélnek el egymás mellett a témához hozzászóló felek. így aztán az igazság nem tud markánsan kirajzolódni. A legutóbbi cikkben pedig már egyenesen a fok metamorfózisának lehettünk tanúi: holtággá változott. Szeretném, ha nem félreértéseket indukáló gondolatok tennének pontot mindarra, amiket a Fokok és délibábok c. írásomban megfogalmaztam, ezért röviden válaszolok. Meggyőződésem, a „Hozzászólás" hasznos és jó megfigyeléseket ír le a holtágakra vonatokozóan, de ezeknek a fokokhoz semmi közük nincs! A szerzőket minden jel szerint az tévesztette meg, hogy ismernek holtágakat, amelyeket a nép foknak keresztelt el. Ez azonban nem lehet érv a fok mibenlétéről folyó vitában. A burgonya sem lett tök csak azért, mert a 18. század közepe táján a nép svábtöknek hívta, Mivel pedig megtisztelték a témát azzal, hogy komolyan szerettek volna hozzájárulni a fokok keletkezésének tisztázásához, én is megtisztelem őket azzal, hogy gondolataikra válaszolok. Előre bocsátom, azt a tényt, hogy el tudnak képzelni természetes úton keletkezett fokokat is, előre mutató, bátor vállalásnak tekintem. Ami L. F. Marsiglh illeti, ahány írás, annyiféleképpen citálják, és szövegeibe mindenki igyekszik beleolvasni saját igazát. Mi tagadás, én is. Kinek van igaza, döntse el a kedves olvasó. Azért, hogy ezt megtehesse, lábjegyzetben hozom a hozzászólások során érvül felhasznált szövegrészeket szövegkörnyezetükkel együtt. Nem tenném ezt, ha az itt emlegetett „Hozzászólás " nem kezelte volna olyan szabadon azt, amit az olasz tudós a fokokat illetően mondott. Szerinte ugyanis Marsigli rajzaival azt akarta megmutatni, hogy a fokok az ártéri „halastavakat"(holtágakat) folyásirány szerint alulról tápláló csatornaszerü medrek, továbbá hogy Marsigli látta, hogy a „nép" a fokokat használja - hajóznak rajtuk, malmokat vontatnak, halásznak bennük -, és karban tartja, valószínűleg ezért feltételezte, hogy a fokok tervszerű emberi tevékenység alkotásai. Ennek a kijelentésnek azonban szinte minden szava költemény. Marsigli mocsarakról, és nem halastavakról beszél, nem csatornáról, hanem fokról, és sehol sincs nála szó arról, hogy ezeken hajóznának vagy gabonát őrölnének, arról meg különösen nincs szó, hogy emberi alkotások lennének, hanem éppen ellenkezőleg! A jóhiszemű olvasónak elmondom, hogy Marsigli hatkötetes művét

2 ismerem. A második kötet a római régiségekkel foglalkozik, a harmadik az ásványokkal, negyedik a halakkal, ötödik a madarakkal, hatodikban pedig vegyes megfigyeléseit hozza Ebben vízrajzi vonatkozású téma csak a Duna forrásainak kutatása, és a Dunán és Tiszán végzett vízsebesség-mérései. Tehát csak az első kötetben szólhat erről a témáról, ennek pedig minden szavát ismerem, mert lefordítottam. Az a fejezet pedig, amelyben a fok működését bemutatja, és amely a fenti költeményhez az ihletet adhatta, az első ' Az itt szóbanforgó Hozzászólás ... a Hidrológiai Közlöny 2002. 82. évf. 4 számban látott napvilágot. 3 Danubius Pannonico-Mysicus, Amszterdam 1726. kötet IH. részében a Duna mocsarai címet viseli'. Marsigli szereti gondolatait képbe ölteni, ezért egy ábrát mellékelt. A vita során ezt már én is közöltem. A kísérő feliratból azonban akkor csak annyit, amennyi a témához tartozott. Most, hogy az olvasónak megadjam az értelmes döntés lehetőségét, lábjegyzetben teljességgel hozom

4. Továbbá érthetetlennek tartom, hogy mi szükség volt a fokot - a szerzők szavaival élve - az egyszerűség kedvéért... valamiféle ároknak nevezni, amikor négy sorral lejjebb már különböző definícióit adják: szirt, földnyelv, tű foka; a folyó partján egy pont; Duna-meder maradványok vagy csatorna; hullámtéri medermaradványok Megjegyzem, ezek egyike sem mondható ároknak. Viszont zseniálisnak tartom, ahogy a cikk írói a gordiuszi csomót elvágták: becsukták szemüket és lesújtottak. És íme, láss csodát: a csomót jelentő, az ártér peremvidéke felől a folyó felé kanyargó számos fok eltűnt, helyükön kizárólag csak holtágak kanyarognak. Ennek alapján megfogalmazták alaptételüket: a természet alkotta fok a meanderezés „ melléktermékeként "jön létre. Aztán a cikk írói a fokokkal kapcsolatban következetesen hullámtérről beszélnek. Feltételezhetően azért, mert a töltések közé szorított Duna - Gemenc tájékáról vannak a példák - csak a töltések között húzódó hullámtéren éli viszonylag ősi világát. Itt pedig csak a holtágak életét és elhalását lehet igazán jól megfigyelni

5. Ez a tény egy kissé zavarhatta a szer3 Ha valaki kételkednék a fordítás helyességében, az eredeü latin nyelvű címet is közlöm: De paludibus danubialibus, azaz szó szerint: A dunai mocsarak(ról). Az ábrát, melyre Andrásfalvy úrtól kiindulva tévesen hivatkoznak, az említett fejezet utolsó bekezdése az alábbi módon vezeti be. Végül, hogy a Dunát kisérő mocsarak igazi felépítése nyilvánvalóvá váljon, fontosnak tartottuk egy mocsárnak a metszetrajzát közölni: ezáltal ugyanis megismerjük az igazi Duna-meder helyzetét, és az azt kísérő mocsarakat, és a már említett, fokoknak nevezett ereket, ezeket a mélyedéseken át tétován kanyargó vízfolyásokat, sőt a mocsári talajok különböző fajtáit is, valamint a nádasok torzsokait a rákok és halak számtalan búvóhelyével, melyek a víz apadásakor szárazra kerülnek, és láthatóvá válnak. 4 A fokok szerepét és keletkezését bemutató 42 ábra felirata: A Duna keresztszelvény rajza alacsony vízállás idején, hogy jobban érzékelhető legyen egy szinte víz nélküli mocsárnak az állapota. A. A Duna szintje magas vízállás idején B. A két partoldal egyike a folyó élő sodrával érintkezik, a másik meg azzal a mocsárral, mely öt a Dunától elválasztja C. A Duna vízszintje alacsony vízálláskor D. Mocsári nádasok a felszín talaján, mely először szárad ki E. Rákok üregei F. Bűzös fekete talaj G. Laza, iszapos talaj, melyen át a víz szivárgás útján, valamint H ereken, melyeket fokoknak hívnak, jut vissza a Dunába I. Megjegyzendő, hogy hasonló módon játszódik le ez a szivárgás a sik ságokon át, hogy az ott lévő tavak feltöltődjenek L. Szürkés, iszapos talaj, melyen át vezet M. egy nagyobb csatorna, melv az N. tóból vezeti le a vizet N. Tó Ha a Duna vize még erősebben a C szint alá süllyedne, egy újabb fok képződne, és így menne ez egészen a tófenék szintjéig, és a halaknak nagy tömege pusztulna el, teljesen megfertőzve a levegőt. 5 A fok azonban - a régi térképek tanúsága szerint is! - jellegzetesen ártéri képződmény. Ártérnek pedig azt a területet nevezzük, amelyet a töltések közé nem szorított folyó árvizei idején elönt. EzEk a szabályozások előtt országrésznyi területek voltak. Az. ezekről az apadó folyóba visszahúzódó hatalmas víztömeg építette a terep mélyvonulataiban a fokokat Hullámtér pedig csak a töltések és a folyó közötti viszonylag keskeny sáv, melyet a folyó csak áradáskor vesz birtokba