Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
2. szám - Kováts Nóra–Fülöp Tamás–Kejler Anna–Linsjö, Magnus–Paulovits Gábor: A tőzegbányászat nyomán kialakult vizes élőhelyek vizsgálata a Sárréten
86 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. 2. SZ. ra és az ahhoz kapcsolódó szakhatósági előírásokra épül. A bányászkodást befejező, szintén engedélyezésre köteles "bezárási terv" tartalmazza a tájrendezés utolsó fázisát. A sárréti tőzegbányászat esetében természetesen az első két fázis elmaradt, hiszen a bányászat jóval az idézett törvény keletkezése előtt kezdődött. A terület tulajdonosának ugyanakkor kérelmeznie kellett a művelés alatt már nem álló rész bányatelek alól történő kivételét, a megjelölt hasznosítási megoldás, \amelyet el is fogadtak), az "élőhely" A tőzegbányászat nyomán kialakult vizes élőhelyek vizsgálata Az előző fejezetben említett tájrendezési munkák meglehetősen költség- és időigényesek. A tájrendezés ugyanis magában foglalja a biológiai tájrendezést is, amely a felhagyott terület növényesítését jelenti. Természetesen, ainennyiben valamelyik abiotikus paraméter nagyon kedvezőtlen értéket mutat (szélsőséges pH érték, magas toxicitás, stb.), a növénytelepítést megelőzően ezt is korrigálni kell (Bradshaw, 1989, 1992; Beeby, 1993; Chambers ésMcComb, 1994). Crocker és Major (1955) szerint egy többé-kevésbé beállt ökoszisztéma kialakulásához mintegy 100 év szükséges. Ez korántsem jelenti azt, hogy egy bolygatott, roncsolt területen 100 év alatt az eredeti ökoszisztéma képes visszaállni, hanem az eredeti ökoszisztémát egy másik, lényegesen egyszerűbb, kevesebb elemet tartalmazó helyettesíti. Ez a fajta helyreállás lehet spontán, ill. történhet emberi beavatkozással is. (Ez utóbbira vonatkozik a rehabilitáció, ill. rekonstrukció fogalma) (Gőri, 1996). A szerző szerint rehabilitáció egy degradáltnak tekintett rendszer helyreállítása, a meglevő maradványok felhasználásával, rekonstrukció pedig egy olyan élőhely teremtése, amely bizonyíthatóan a terület ősi elemeihez tartozott, de mára már eltűnt. A mesterséges beavatkozás sikere nagyban múlhat azon, mennyire tudjuk a természetes szukceszszió során lejátszódó folyamatokat megérteni és alkalmazni {Bradshaw, 1992). A területen az anyagnyerő gödrökben kialakult kisebbnagyobb tavak fejlődése spontán módon, emberi beavatkozás nélkül történt. Az így kialakult vizes élőhelyek nyilvánvalóan más jellegűek, mint az eredetileg itt megtalálható láp világ jellemző vizes élőhelyei. Más fajok, más abiotikus paraméterek jellemzik őket. Eltűntek az eredeti lápvilágra jellemző fajok. Ugyanakkor természetvédelmi szempontból fontos vizes élőhelyek alakultak itt ki, amelyeknek további megőrzését indokoltnak tartjuk. A legidősebb tavakban összefüggő, nagy kiterjedésű nádasok-gyékényesek fejlődtek, a nyílt vízfoltokra jellemző az összefüggő hínáros, elsősorban süllőhínár. Védett növény is megjelent ezeken a részeken, a mocsári nőszirom Hasonló növényfajok figyelhetők meg azokon a részeken is, ahol a művelést viszonylag nem régen, 15-30 éve hagyták fel. Leszámítva a nagyon fiatal, jelenleg is művelés alatt álló területeket, első ránézésre nem lehet objektív különbséget tenni a 100 vagy mondjuk 30 éve felhagyott anyagnyerő gödrök élővilága között. Ugyanakkor elsősorban arra voltunk kíváncsiak, ezek a spontán folyamatok mennyire hatékonyak, ill. mennyi időre van ahhoz szükség, hogy egy-egy anyagnyerő gödörben jól beállt vízi növényzet alakuljon ki. Mivel az egyes anyagnyerő gödrök nem egyforma korúak, van közöttük majdnem 100 éve kitermelt rész, ill. vannak a Sárrét területén ma is művelés alatt álló részek, olyan mintaterületeket jelöltünk ki, amelyek ezt a közel 100 éves intervallumot jól reprezentálják (2. ábra). Az egyes tavak összehasonlításához a következő paramétereket mértük: Fizikai-kémiai paraméterek: hőmérséklet vezetőképesség turbiditás part meredeksége mélység pH össz-nitrogén össz-foszfor oldott oxigén kémiai oxigénigény (KOI) össz szerves szén (TOC) az üledék szervesanyag-tartalma talaj szervesanyag-tartalma. Biológiai paraméterek: növényborítottság növényfajok (teljes fajlista minden egyes tóra, beleértve a partot is) diverzitás (minden egyes tónál kijelölt mintavételi négyzetekben rögzített faj- és egyedszámból a Simpson-index alkalmazásával számítottuk) élőhelyek heterogenitása. 1. ábra. A kijelölt hét mintaterület Az A, B és C tavak a legrégebben felhagyott területen találhatók, életkoruk körülbelül 100 év. AD jelű tó mintegy 30, az E jelű pedig mintegy 15 éves. Az F és G tavak a jelenleg is művelés alatt álló területen vannak, életkoruk 5 évre tehető. A tavak állapotának értékeléséhez ú.n. állapotindexet alkalmaztunk. Vizes élőhelyek értékelésére számos index van forgalomban (pl. Woodiwiss, 1964; Karr, 1981; Karr
