Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

1. szám - Scheuer Gyula: A nyugat-gerecsei pliocén és quarter mészképző hévforrások paleo-karszt-hidrológiai vizsgálata

X HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVI- 1 SZ A paleo-hidrogeológiai viszonyok fejlődésének megismerése érdekében vizsgáltuk a mészlerakó hévforrások területi elterjedését, számát, típusaikat, mészképző tulajdonságaik időbeli változásait Továbbá a pliocénben és quarterben lezajlott termál-karsztfejlődés törvényszerűségeit, valamint azokat a földtörténeti folyamatokat, amelyek részt vettek a helységrész karsztvíz-földtani adottságainak kialakításában. 2. A nyugat-gerecsei mészképző hévforrások vizsgálata 2.1. A hévforrások száma és területi elterjedése Nyugati- Gerecsében a hegységperemi területeken a vizsgálatok szerint a pliocénben és a quarterben a jelenkoriakkal együtt 23 olyan hévforrás mutatható ki, amelyek fakadási helyük környezetében édesvízi mészkövet halmoztak fel. Az egyes mészképzö hévforrások helyét, megnevezésüket, genetikai adottságaikat, korukat és a kivált mész becsült mennyiségét a mellékelt /. ábrán és 1. táblázat

ban tüntettük fel és foglaltuk össze. „A" Tatai egység ,,B" Ádám-majori egység „C" Pörös- földeki egység A tatai egységhez tartozó hévforrások és kiválásaik a hegység nyugati peremén, az Altal-ér völgyének nyugati oldalán Tata és Vértesszőllős belterületén és környezetükben figyelhetők meg. A kataszterezett előfordulások száma 9, amelyek közül 3 Vértesszőllős községben és keleti elvégződésénél helyezkedik el. Tatánál a belterületen 2 jelentős nagyságú előfordulás van. A város környezetében pedig további 4 felhalmozódás ismertes még Ezek közé soroltuk a város északi határában feltörő Fényes forrásokat és lerakodásait is. Az egységhez tartozó legészakibb Mária-Magdolna pusztai, előfordulásnál két kisebb egymás közelében feltörő egykori hévforrás mutatható ki. Az egyes előfordulások helyét és a mészkövek genetikai adottságait a 2. ábrán közöljük. 1. ábra. A nyugat-gerecsei hévforrások és édesvízi mészkő előfordulások áttekintő helyszínrajza kataszteri számozással és egységbeosztással. A" Tatai egység, "B" Ádám-majori egység "C" Pörös földeki egység. (Megjegyzés: A források számozással megegyező megnevezését az 1. táblázatban közöljük) A hegységrészen belül a hévforrások és lerakodásaik elhelyezkedését vizsgálva tapasztalható, hogy azok egyegy területen belül csoportosan jelentkeznek Ezt figyelembe véve az alábbi egységek különböztethetők meg, ahol a hévforrások tömörülnek Ezek a következők: 2. ábra. A tatai egység (A) paleo- karsztvíz-fóldtani jellemzése 1. Nyílt karszt. 2. Fedett karszt nyomás alatti hévízzel. 3. Erózióbázison fakadó hévforrások kis vastagságú tavi típusú édesvízi mészkövei. 4. Erózióbázis felett kilépő hévforrások tetarátás lejtői típusú mészkövei. (Megjegyzés: A források számozással megegyező megnevezése az 1. táblázatban található). Az Ádám-majori egység a hegység északnyugati sarokpontjának környezetére teijed ki (S. ábra) Az elterjedési határát a Duna és az Általér völgye zárja le. Az egységen belül 9 előfordulás mutatható ki, amelyek főleg a terület középpontjában lévő névadó Ádám-major környezetében helyezkednek el. A Duna közelében még 2 kisebb előfordulás van Dunaalmás községben. A pörösfoldeki egységhez, amely a vizsgált terület keleti részén található a Kántorréti és Bikol patakok között 5 előfordulás tartozik. Ezek közül csak egynek a helye állapítható meg pontosan A többi négy hévforrás helye bizonytalan, mert csak közvetett nyomok (mészkő törmelék, cementált kavics) utalnak egykori működésükre Ádáamajar 39

I 18 AflO»tyAi T ATA VArtM.IÖlől