Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

2. szám - Karádi Gábor: Szennyezett területek feltárása és hasznosítása

KARADI G.. Szennyezett teiüleiek teltáíása és liasziiositása i 23456 789 10 Retardáció 6. ábra. A retardáció hatása a szivattyú - és - tisztítás rendszer költségeire 2 k-a ~ö •D •O D) £ Lebontás A = 99.9 % B = 90 % Ezt követően a koncepciós modell kidolgozására kerül sor három lépésben I A szennyezés története és természete. Ennek keretében a telepre vonatkozó összes adatot feldolgozzuk. Elsősorban a szennyező anyag fajtáját kell megállapítani és kiteijedését megbecsülni A telep története megvilágítja a szennyezés időpontját, vízszintes és függőleges kiterjedését. Ezt követően kell megvizsgálni, hogy a szennyezett telep befolyásolj a-e a közelben fekvő létesítmények környezeti minőségét 2. A szennyanyag mozgását befolyásoló tényezők. Ezeket a helyi topográfia, a talaj rétegződése, a talajvíz mozgásának várható iránya, a valószínű hidraulikai vezetőképesség, valamint a talajviz kedvező útvonalai (közművezetékek árkai, töredezett és részben áteresztő sziklaréteg) befolyásolják. 3 A szennyező anyagok befogadóinak feltárása. Ennek keretében a meglévő közösségi és magán kutak, kútcsoportok, nagy teljesítményű kutak, talajvíz utánpótló területek, felszíni vízfolyások, tavak feltérképezesére kerül sor. Ezen kívül részletes környezetvédelmi vizsgálatot kell végezni. A koncepciós modell segítségével fejleszthető ki a további geológiai, hidrogeológiai, a szennyezésre vonatkozó, valamint a természetes lebontás megállapításához és a környezetvédelmi hatás felméréséhez szükséges terv. Ezt a lépést követi a befogadók feltárása. Az összes rendelkezésre álló információ igénybe vételével (térképek, a helyi hatóságok közmű osztályai stb ) a szennyezett terep közelében lévő befogadókjelenlétét kell megállapítani. A befogadók felsorolása kiterjed a l a szennyezett terület (telep) 300 m-es körzetében található közösségi, valamint nagy teljesítményű (pl. ipari célokra, öntözésre használt) kutakra, 2. a terület 30 m-es körzetében használt magán kutakra, 3. a 300 m távolságban található felszíni vizekre, amelyek befogadhatják a talajvízben lévő szennyező anyagokat, 4. a 30 m-es körzetben található alagsori és egyéb terepszint alatt található bezárt helyiségeket. A befodadók feltárása után a talajvíz jellemzése következik az alábbi lépésekben: I A talajvíz szennyezés fokának és kiterjedésének meghatározása. Gyorsított terepjellemzési módszerek segítségével az oldott szennyeződés csóvájának kiterjedését és eloszlását szükséges megállapítani. Ezen az alapon a természetes lebontás ellenőrzésére telepített állandó kutak helye határozható meg. Ebben a lépésben talaj és talajvízminta vételére és laboratóriumi vizsgálatára kerül sor. 2. Az állandó ellenőrző kutak telepítése. A kutak helyzetét és mélységét a rendelkezésre álló hidrolgeotógiai adatok alapján kell megválasztani azzal a céllal, hogy a stacionárius szennytócsa kiterjedését, vagy az egész csóva időbeli változását követni tudjuk. 3 A talajvíz megfigyelése. A szennyezett terep vizsgálata keretében a jellemző szennyező anyagok koncentrációjának változását kell követni. Petróleum szennyeződés esetében az illó szerves anyagok, illetve az olaj tartományába (DRO) tartozó és a policiklikus aromás szénhidrogének koncentráció változásának követése szükséges. A természetes lebontás sikerességének kezdeti megítéléséhez az elektron befogadók indikátorainak - oldott oxigén, nitrát, oldott mangán, vas, szulfát és metán - koncentrációját kell megállapítani Ezeken kívül az adott terep szennyező anyagainak lebontására szintén jellemző geokémiai paraméterek - lúgosság, oxidációs/redukciós potenciál, pH és a fajlagos elektromos vezetőképesség - meghatározására kerül sor az összes mérési sorozatban. Az oldott csóva viselkedésének meghatározása A csóva viselkedését a határvonala szabja meg. Éppen ezért a határvonal időbeli alakulásának ismerete szükséges a természetes lebontás menetének becslésére. Ennek érdekében a szennycsóva három dimenziós kiterjedését kell figyelemmel kísérni. A mérnöki gyakorlatban a csóva ún "vezető élének" változását követjük a csóva növekedésének, illetve csökkenésének megítélésére. A csóva viselkedése több módon állapítható meg. 1. A csóva lehatárolása a talajviz és a szennyező anyag sebességének összehasonlítása segítségével A sebességek ismeretében meghatározható az az idő, amely a szennyező anyag két észlelő kút közötti előrenyomulását vagy visszatartását jellemzi. Ennek megfelelően az észlelési sorozatok közötti periódust úgy kell megválasztani, hogy az a talajvíz két kút közötti áthaladási idejénél rövidebb legyen 2. A szennyező anyag koncentráció változása grafikus ábrázolása a csóva viselkedését meghatározza. E módszer viszonylag nagy számú észlelést és hosszú időt igényel. 3. A nem-paraméteres Mann-Kendall statisztikai analízis (Gilbert, 1987, Wiedemeier, et aL, 1999) a leggyakoribb módszer az oldott szennycsóva viselkedésének becslésére Nem paraméteres statisztikai analízis A Mann-Kendall analízis előnye, hogy minimum négy, de nem több, mint tíz észlelési sorozat elemzését teszi szükségessé. Megbízható eredmény akkor érhető el, ha a szennye-