Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetések

64 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. 1 SZ Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919-1985 Pro Aqua alapítvány kiadása, Budapest, 2001. Készült a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé alapítvány és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (T 34 109 sz ) támogatásával. (14 x 20 cm formátum, 194 old., 7 ábra, 24 tábl., 3 tábl. melléklet, forrás- és irodalomjegyzék, helységnév-, vízrajzi- és személynév-mutató). * A Szerző 1987-ben jelentette meg "A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772-1918" c. monográfiáját. Ennek vezérfonala a vízügyi szervezet hivataltörténete volt a különböző korszakokban. A magyarországi vízimunkálatok I. világháborúig terjedő eredményeit második honfoglalásnak is nevezik. A mostani öszszeállítás a két világháború közötti korszakot, az 1945. utáni, majd az önálló vízügyi szervezet 1953. évi létrejötte utáni időszakot foglalja magában a következő fejezetekben: - Vízügyi szervezet az első világháború végén. - A területi változások vízügyi következményei. - A szolgálat felépítése a két világháború között. - Vízimunkálatok a két világháború között. - Fejlődés a második világháború után. A könyv vitathatatlan érdeme, hogy az 1948. és 1953. között bekövetkezett szinte negyedévenként bekövetkezett átszervezési változásokat a Szerző felkutatta és pontosan követte Az elmúlt évtizedek személyiségeinek említésétől már el kellett tekintenie a vonatkozó szabályok, és a kutatás egyéb akadályai miatt. A könyv a vízügy önállóságát a Környezetvédelmi és Víziig})i Minisztérium 1987. évi létrehozásával tekinti megszűntnek, és ezt követően az 1953-ban befejezett egységesítő folyamat fordítottját érezte kifejlődni. A szervezetek új alakulása, volt az oka, hogy a 80-as évek közepével visszatekintését lezárta. * A vízügyek szerteágazó történetének minden adata fontos. Még fontosabb lehet ez később, amikor élő tanú már nem lesz, s az adatok hozzáférhetősége is romlik A Szerző jelen könyvecskéjével nsigy szolgálatot tett vízügyeinknek. Dr. Vágás István V. Nagy Imre, Kofi Asante-Duah, Zsuffa István: Tározók hidrológiai méretezése és üzemeltetése A magyar vízügyi szaktudomány eredményeinek újabb nemzetközi elismerése a Kluver Akadémiai Kiadó (Klüver Academic Publishers, Dordrecht, Boston, London: P. O. Box 322., 3300 AH Dordrecht, The Netherlands, ISBN 14020-0438-9) által 2002. februárjában angol nyelven közreadott 225 oldal terjedelmű, "Hydrological Dimensioning and Operation of Reservoirs" c. könyv. Az amerikai társszerző közreműködésével írott könyv 280 szakirodalmi hivatkozást tartalmaz, s elismerésre tart számot, hogy a magyar szerzők saját tanulmányaikon túlmenően hivatkoznak a magyar kutatók ide vonatkozó eredményeire, BogárdiL, Bárdossy A., Bukovszky Gy., Goda L., Horváth E., Karádi G., Mosonyi E., Nagy L., Prékopa A., Rákóczi L., Reiman /., Rózsa P., Szlávik L., Vágás /., és mások munkáira, mivel a kellő publicitás hiányában e szerzők tanulmányai alig ismeretesek a külföld szakkörei előtt. A könyv 10 fejezetet tartalmaz. Az 1. fejezet a vízkészlet-gazdálkodási tervezés, lefolyásszabályozás, tározó létesítés mennyiségi és minőségi (környezeti) vonatkozásait ismerteti. Ezen belül helyeslendő, hogy példa szinten utalás történik a Bős-Nagymaros vízlépcső-rendszer elhibázott politikai döntési kényszerére. A 2. fejezet a lefolyás-szabályozás hidrológiai problémáit (sok víz - kevés víz) tárgyalja, és ismerteti a napi, heti, évszakos, éves és több éves szabályozások főbb jellemzőit. A 3. fejezet a tározó tervezés hidrológiai alapelveit és a tározó üzemeltetésének módszereit tárgyalja. A 4. fejezet a tározó méretezés és üzemeltetés jelenleg használatos optimalizálási elveit és gyakorlatát ismerteti. Az 5. fejezet a rendszerelvű tározó tervezés és üzemeltetés helyzetét tárgyalja, amelynek kapcsán a kockázat, gazdaságosság és optimalizálás kérdései külön alfejezetekben kerülnek ismertetésre. Kiemelten szerepel a Mosonyi Emil akadémikus által újabban előterjesztett módszertan az árvízi hidroökonómiai vizsgálatokat illetően. A 6. fejezet folytatásként részletesen elemzi a mértékadó árvizek valószínűségi jellemzőiek meghatározási problematikáját. A 7. fejezet a tározók optimális kapacitásának és üzemeltetési rendjeinek módszereivel foglalkozik. A 8. fejezet a külföldön és főleg az USA-ban kidolgozott és nálunk viszonylag kevéssé ismert többcélú, összetett tározórendszerek optimális működtetésével, a kockázatelemzés és gazdaságossági analízis módszereivel foglalkozik, amelyek elsősorban a külföldi olvasók figyelmére számíthatnak, de hasznosak lehetnek pl. a tervezett tiszai árvízmentesítés egyes eseteiben is. A 9. fejezetben a szerzők az árvízvédelmet szolgáló tározók és tározócsoportok tervezési, üzemeltetési módszereit ismertetik, és itt gyakorlati példák kapcsán bemutatásra kerülnek a nálunk kidolgozott eljárások. A 10. fejezet elsősorban elméleti jelentőségű, rruvel itt az átmenet-valószínűségi mátrix módszer Magyarországon kidolgozott újabb változatait, alkalmazási eredményeit és a továbbfejlesztés elméleti lehetőségeit láthatjuk, amelyek főként a témakörrel foglalkozó kutatók érdeklődésére számíthatnak. A szerzőtársak által írt fejezetekben előfordulnak a magyar és az amerikai tárgyalási gyakorlat különbözőségeire utaló, értelmileg nem zavaró, ábraminőségeket, magyarázatokat érintő egyes eltérések is. * A könyv az angol nyelvet használó vízügyi szakemberek, továbbá az egyetemi és főiskolai hallgatók hasznos segédeszköze lesz. Dr. Vágás István