Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

145 Élőhely típusok elkülönítése a Rotatoria fauna vizs­gálatok alapján: 1. Nyíltvizes területek álló, vagy lassan folyóvízzel, jelenleg még növényzet mentes, vagy csak kisebb foltokban található hínárnövényzettel. Jellemző az euplanktonikus szervezetek (Keratella spp., Synchaeta spp., Polyarthra spp. Pompholyx sulcata, Tri­chocerca pusilla, stb.) időtől időre tömeges megjelenése. A planktonban a gyors szaporodóképességű, széles elterjedési területű fajok dominálnak, esetenként nagy egyedszámot és biomasszát érnek el. Még nagy fajszám esetén is a domi­nancia viszonyok eltolódása miatt a diverzitás és egyenle­tesség kicsi, az alacsony effektív faj szám azt mutatja, hogy néhány karakterfaj határozza meg a terület jellegét. Ebbe a típusba sorolható: Zala és az 1. terelőtöltés közötti víztáj, IngóiBerek, Kerékláp térsége, Zimányi árok térsége 2. Nyílt vízfelületű állóvízi területek, sok alámerült hí­nárnövényzettel. Nagy egyedszámú, fajgazdag, változatos összetételű Ro­tatoria állomány alakul ki. A területre egy kiegyensúlyozott állapot jellemző, a nagy diverzitás mellett a fajok megoszlá­sa is egyenletes. A foként metafiton elemeket (Cephalodel­la, Lecane, Lepadella, Mytilina, stb. genus tagjai) tartalma­zó faunában gyakran megtalálhatók ritka elemek is, ami kü­lön emeli a terület természetvédelmi értékét. Ezeken a terü­leteken alakul ki a legstabilabb életközösség, a legállandóbb környezeti állapot. Ide sorolható a Zalavári-víz, "Reptéri­sarok", Déli-keresztcsatorna melletti terület. Kis egyedszámú, fajszegény területek, egész évben igen alacsony diverzitással, egyed-és faj szám növekedés csak rö­vid időre jellemző. A vegetációperiódus előrehaladtával a nyári és őszi hónapokban az ökológiai viszonyok kedvezőt­lenné válnak, a környezet anaeróbbá válik, a változásokat a víz színének változása jól jelzi. Degradálódott területek, a­hol a vízminőség javítást szükséges megoldani. A változá­sok valószínű oka pangó területek kialakulása, amit esetleg az áramlási viszonyok, megváltoztatásával lehetne javítani. Ide sorolható a "Barna-tó ", és az I. terelőtöltés végénél lé­vő víztér. Közepes, vagy alacsony egyedszámú, de változatos összetételű Rotatoria állomány jellemzi, a fajmegoszlás e­gyenletes. A metafitikus fajok dominálnak, de néhány plan­ktonikus szervezet is megtalálható a területen. A nagy di­verzitás, változatos fajösszetétel, várhatóan több ritka faj előkerülése természetvédelmi szempontból értékessé teszi a területeket. Ide sorolható a Vörsi-víz, valamint a CS 24b je­lű csatorna felső szakasza. 3. Nyílt vízfelületű csatornák: Közepes faj-és egyedszámú területek, a mennyiségi és mi­nőségi viszonyok időben változnak. A plankton-társulásban az euplanktonikus fajok mellett a metafitikus szervezetek aránya is számottevő, a parti régiónak fontos szerepe van a diverzitás fenntartásában. Ide sorolható a CS 9 jelű csatorna. Alacsony faj -és egyedszám jellemző. A kis mélység mi­att a parti zónának fontos szerepe van. A fajok között a me­tafitikus szervezetek vannak többségben, de egy-egy benti­kus elem is megtalálható a vízben. A fajmegoszlás egyenle­tes, nagy diverzitású közösség alakul ki. A területre mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben szélsőségektől men­tes, kiegyensúlyozott állapot jellemző. Ebbe a kategóriába tartozik a Marótvölgyi csatorna térsége. 4 Láposodó területek: Egyes, évente eltérő arányban megjelenő fajok a láposo­dás folyamatát jelzik: Dipleuchlanis propatula, Mytilina bi­sulcata Mytilina crassipes, Mytilina ventripes macracan­tha, Mytilina ventripes brevispina, Notommata copeus, Squatinella mutica, Squatinella rostrum, Testudinella trun­cata, Trichocerca elongata. Egyik ilyen lápterület a Diás sziget, ahol a Mytilina acanthophora néhány időszakban domináns elemként jelent meg. Ritka fajként ez a terület természetvédelmi értékére hívja fel a figyelmet. 5. El nem árasztott nedves területek: A legnagyobb arányban a sekély területekre jellemző, kozmopolita, nagy türőképességü fajok találhatók meg, a­melyek kedvező körülmények között gyors szaporodásra ké­pesek. Elárasztás hatására valószínűleg a kezdeti időkben a víz alá kerülő szárazföldi növényzet pusztulása miatt na­gyobb szaprobitású területek alakulnak ki, a vízmélység, va­lamint az áramlási viszonyok befolyásolhatják a kialakuló oxigériviszonyokat. Az elárasztott területre a Zalából főképp planktonikus elemek fognak kerülni, melyek közül az első i­dőszakban a gyors szaporodó képességű, tág ökológiai va­lenciájú fajok érnek majd el esetenként igen nagy egyedszá­mot. A kezdeti évek mennyiségileg és minőségileg ingado­zó faunaszerkezete később nagy valószínűséggel stabilizáló­dik, a metafiton szervezetek aránya fog megnőni, várhatóan újabb ritka fajok megjelenésével. Ide tartozik az általunk vizsgált Keleti-Berek térsége. Faunisztikai értékelés, indikátor fajok: Az 1993 óta folyó vizsgálatok során összesen 227 szaba­don élő és 14 szesszilis Rotatoria taxont regisztráltunk. A szabadion élő fajok között a nyílvizes, növényzetmentes te­rületek indikátor fajai az egy-egy időszakban domináns, gyors szaporodóképességű, tipikus euplanktonikus szerve­zetek, tömeges megjelenésük eutróf környezetre utal. Kera­tella cochlearis tecta, Brachionus angularis, Brachionus budapestinensis, Polyarthra dolichoptera egyéb Brachio­nus és Keratella fajok, Filinia és Synchaeta genus képvise­lői, valamint az Anuraeopsis fissá, Pompholyx sulcata és Trichocerca pusilla. A metafitikus fajok jelenléte, dominanciája a nyílt vízfe­lületű, de szubmerz hínárnövényekben gazdag környezetet jelzik. Ezek a szervezetek ritkán érnek el olyan nagy egyed­számot, mint a planktontársulás tagjai, de maga az állomány összetétele egyértelműen indikátor szerepet játszik. A leg­gyakoribb fajok a Cephalodella, Colurella, Lecane, Lepa­della, Mytilina, Trichocerca genus képviselői. A KBVR II. ütem területén jellemző indikátor fajként voltjelen továbbá a Colurella uncinata, Lecane bulla, Lecane closterocerca, Lepadella quadricarinata, Trichocerca porcellus. A szesszilis fajok közül leggyakrabban a Lacinularia floscu­losa nagyméretű telepe, valamint a Limnias ceratophylli volt megfigyelhető. Irodalom: GULYÁS, P. 1991: Kerekesféreg és rákplankton. In: Pomogyi P (szerk): A Kis-Balaton Védőrendszer kémiai, biológiai, anyagfor­galmi vizsgálatai. Összefoglaló jelentés az 1985-1990 közötti kuta­tásokról. Szombathely- Keszthely. 98-107. KORPONAI, J. - BANCSI, 1. 1996: A Kis-Balaton védőrendszer zoo­plankton szerkezetének változása 1991-1995-ben. In. 2. Kis-Bala­ton ankét, 1996. (Összefoglaló értékelés a KBVR 1991-1995 kö­zötti kutatási eredményeiről). 263-274. VARGA, L. 1945: A Kis-Balaton nyári kerekesférgei. A Magyar Bioló­giai Kutatóintézet Munkái. XVI. 36-103. ZSUGA, K. 1993: A Kis-Balaton II. Védőrendszer Rotatoria faunája. Szolnok, p 8.

Next

/
Thumbnails
Contents