Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

139 ahol I a z mélységben mért fényintenzitás, I

0 a beeső fény intenzitása, k pedig a fúggélymenti fénykioltási állandó. A fénykioltást a vízben lebegő élettelen anyagok, a fitoplankton és az oldott szervesanyagok befolyásolják. A Balaton eredeti állapotában a fénykioltás túlnyomó részéért a hullámok által felkavart üledék a felelős. A hetvenes évek elején az elsődleges termelés-mérésekkel párhuzamosan végzett fénymérések szerint a tó keleti, akkor még mezotróf részén a fénykioltási együttható átlag 1.69 In irf' volt, a Keszthelyi-medencében viszont azt az algásodás 3.3 In m"'-re növelte (Herodek és Tamás, 1974, Herodek és mtsai 1982). A Balaton felületét érő fény intenzitása az április elejétől szeptember végéig tartó vegetációs periódusban több év átlagában 527 nmol m~

2 s'

1. fotoszintézis 2. ábra. A P. perfoliatus egyes részeinek friss tömege (FrT) (A), illetve az egységnyi tömegre vonatkoztatott fotoszintézise és légzése (B) (4 növény átlaga ±SE) A mélységet (zj, ahol a fényerősség éppen I

c a LambertBeer képletből számíthatjuk ki: ln(l

0/I

c) z„ = k --2 --1 A hipertróf körülményekre jellemző 3.3 In m'-es extinkciós koefficiens esetén a z

c a P. perfoliatus-nk\ 1,06 m, a M. spicatum-nál 0,93m, a C. demersum-nál 1,26 m. a N. marina-nál 0,96 m. Ez valóban magyarázhatja, hogy a 70-es években az eutrofizálódás a tó nyugati részén a mélyebb vízből az 1 m-nél sekélyebb parti zónába szorította ki a hínárt. A hetvenes évek óta a Balaton foszforterhelését sikerült a felére leszállítani. 1995-ben a fitoplankton tömege ugrásszerűen lecsökkent, a nyugati medencék vízminősége hipertrófról eutrófra, a keletieké eutrófról mezotrófra javult. 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben műholdas helyzetmeghatározással újratérképeztük a hínárfoltokat. A Keszthelyi öbölben még a közvetlen nádas-szegélynél sem találtuk nyomát a korábbi hínárállománynak, amit a nagy kiterjedésű kotrás is okozhatott. A Szigligeti-öbölben is sokkal kevesebb a hínár, mint Kárpátiék felmérése idején. További kutatásokat igényel annak tisztázása, hogy milyen gyorsan telepszik meg és terjed a hínár, és a fényen kívül milyen más tényezők befolyásolják ezeket a folyamatokat. PAR (>imol m 1 s ') 5 7 10 15 20 30 4050 70 100140200 300 500 0 5 1.0 ahol I

0 helyére az 526 |itnol m' s" -et, k helyére 1,69 ill 3,3 In nf'-et, I

c helyére pedig az 1. táblázatom feltüntetett értékeket helyettesíthetjük be. Szemléletesség kedvéért a kompenzációs mélység meghatározását grafikusan is bemutatjuk (5. ábra). Az eredményeink szerint a tó eredeti állapotában, amikor még csak a felkavarodott üledék határozta meg a fénykioltást, és ennek átlagos értéke 1,69 In m-l volt, a fotoszintézis a légzéssel a P. perfoliatus-ná\ 2,06, a M. spicatum-nÁ\ 1,82, a C. demersum-nál 2,46, a N. marina-nál 1,87 m mélységben jutott egyensúlyba. Ezek az adatok alátámasztani látszanak Entz és Sebestyén (1942) véleményét, hogy a hínár behatolásának a Balatonban a fény szabhat határt. A C. demersum és a N. marina nem terjed be a fény által kiszabott mélységekig, a kapaszkodni kevésbé képes növények terjedését a hullámzás mechanikai hatása akadályozhatja. Felfödy (1960) állítása, hogy a P. perfoliatus még nagyon zavaros vízben is 3 m mélységben nettó 0

2-t termel, mindenképpen téves. Kísérleteiben a hínárdarabokat 0

2-re erősen telítetlen vízbe helyezte, ami nagy hibaforrás lehet (Filbin, 1984). 3. ábra. A kompenzációs vízmélység meghatározása. P.p. Potamogeton perfoliatus, M.s. - Myriophyllum spicatum, C.d. - Ceratophyllum demersum, N.m.- Najas marina. Irodalom Entz G. és Sebestyén O. (1942): A Balaton élete. Magyar Term Tud Társ;., Budapest Felföldy L. (1960): Apparent photosynthesis of Potamogeton perfoliatus L. in different depth of L. Balaton. Ann Biol Tihany 27, 201208 Filbin, G. J. andR. A. Hough (1984): Extraction of uC-labeled photosynthate from aquatic plants with dimethyl sulfoxid (DMSO). Limnol. Oceanogr. 29, 426-428. Herodek S. és Tamás G. (1976): A fitoplankton tömege, termelése és a Balaton eutrofizálódása. Hidrológiai Közlöny 56, 219-228. Herodek S„ Vörös L és Tóth F. (1982). A fitoplankton tömege, termelése és a Balaton eutrofizálódása III. Balatonszemesi-medence 1976-1977, Siófoki-medence 1977. Hidr. Közlöny 62, 220-229. Kárpáti I. és Varga Gy. (1970): A Keszthelyi-öböl hlnárvegetációja kutatási eredményei. A Keszthelyi Agrárt. Föisk. Közi. XII. 5, 1-67. Kárpáti /., Varga Gy. és Novotny 1 (1971): A Szigligeti-öböl hinárvegetációja 1970. évi fitomassza produkciója. Agrártudományi Egyetem Kiadványai, Keszthely XIII. 7, 3-39. Light dependence of the distribution of submersed macrophytes in Lake Balaton V. Tóth - S. Herodek HAS Balaton Limnological Research Institute, H-S237. Tihany, Klebelsberg K. u. 3 Abstract: The O2 production at different irradiances and the O2 consumption in the dark of Potamogeton perfoliatus, Myriophyllum spicatum, Ceratophyllum demersum and Najas marina were measured. The maximal photosynthetic capacity, the theoretical light saturation point, the respiration rate and the light compensation point were calculated It is concluded, that in Lake Balaton the distribution of submerged macrophytes is restricted to the zone not deeper than 2 m by the light attenuation, caused by suspended sooids. Keywords: photosynthesis, respiration, compensating irradiance