Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

126 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN

Y 2002. 82. ÉVF. 0,36) (/. ábra). A jelölés-visszafogás modellek kiválasztásánál és elemzésénél összesen 55 egyed (25 párzó és 30 magányos) adatát használtuk fel. A Cormack-Jolly-Seber általános modell [(S

C

g«

t

) P

{

g.

t

); 1. táblázat, a rövidítések magyarázatát lásd a táblázat szövegében] nem illeszkedett az adatokhoz (RELEASE GOF teszt, X2 = 14,635, df = 4, p < 0,001). Ezek után lefutattuk a MARK Bootstrap GOF tesztet is, amely szintén az illeszkedés hiányát jelezte (p = 0,032, 1000-szeres szimuláció). A kezdeti illeszkedés hiánya valamilyen, a túlélésben jelentkező életkorral kapcsolatos hatásra utal (Lebreton és mtsai 1992). A további elemzésekben így az [S

(

g.

a

) P

(

g.

t

)] modellt használtuk alapmodellként. Ez a modell illeszkedett az adatsorhoz (Bootstrap GOF teszt, p = 0,065, 1000-szeres szimuláció). A modellszelekció során az [S

(gulligp)

iP

(g+C!ffort

)] korfüggő modellnek lett a legkisebb AICc értéke, s ez a modell illeszkedett is az adatokhoz (Bootstrap GOF, p=0,406, 1000-szeres szimuláció). A modell állandó túlélési értéket feltételez a párzó hímekre (gp). A magányos hímek túlélése csupán a jelölés kezdetét követő első időszakban (gual) kisebb a párzókénál, utána mindkét csoport túlélési értékei ugyanazon a szinten maradnak. A visszafogási ráta eltért a két csoportnál, és a megfigyeléssel eltöltött órák számával együtt változott. E E < 0.0 N • it ít 34 24 Magányos Párzó Magányos Párzó Első szárnypár Hátsó szárnypár 1. ábra: A fluktuáló aszimmetria (FA) abszolút értékei mm-ben a magányos és a párzó hímek első'és hátsó szárny párjainál A modelleket likelihood-ratio teszttel (Lebreton és mtsai 1992) párosával összehasonlítva a következőket állapíthatjuk meg. - A jelölést követő első két nap során a magányos hímek túlélése szignifikánsan különbözött a párzó hímekétől [S(

g

u.i.gp),Paffon) vs S

(

),P

(g+effon

); x

2 = 16,423 df = 1, p < 0,001 j. A magányos hímeknek a jelölést követő periódusra eső túlélési rátája kisebb volt, mint a párzó hímeké. - Az első időszakot követően a túlélési ráta állandó volt a magányos és a párzó hímeknél egyaránt [S

(g

u,

ligu

l2

igp)

iP(

r

cfron) vs S

(g

u„,

gp

)P

(g+e

fro

n

); X= 5,225, df= 1, p = 0,022], - A visszafogási ráta eltérő volt a magányos és a párzó hímeknél [S^^P^Hon) vs S

(guIligp

),P

(

cfr

on

); x = 7,758, df = 8, p = 0,458], A párzó hímek visszafogási (visszalátási) rátája magasabb volt mint a magányos hímeké. - A visszafogási ráta időben változó volt [S

(gu

l| gp

) P(

g+

cffort) vs S^.jpj.Pm; X

2= 10,81, df=l,p = 0,001]. - A megfigyeléssel töltött órák száma (effort) magyarázza a visszafogási ráta változását [S

(gull gp

) P

(g+effort

) vs S(

gu.i,gp)P(g+t); X

2

= 11,603, df = 7, p = 0,114], A megfigyelési idő szignifikáns hatását az ANODEV teszt is (Skalski és mtsai 1993) megerősítette (F = 6,522, df = 1,7, p = 0,038). Diszkusszió A szárnyak fluktuáló aszimmetriája és a hímek párzási sikere között nem tapasztaltunk összefüggést. Hasonló eredményre jutottak Forbes és mtsai (1997) a Coenagrion resolutum, illetve Hardersen (2000) a Xanthocnemis zeelandica esetében, melyeknél szintén nem volt különbség a párzó és a magányos egyedek aszimmetria értékei között. Leung és Forbes (1997) nem találtak összefüggést a fluktuáló aszimmetria és a nedves tömeg, illetve a fluktuáló aszimmetria és az élethossz között az Enallagma ebrium fajnál, a Platycypha caligata esetében pedig nem volt korreláció a tibia színezetének aszimmetriája és a párzási siker között (Jennions 1998;. Ezzel ellentétben Harvey és Walsh (1993) a C. puella esetében, Córdoba-Aguilar (1995) pedig az 1. denticollis fajnál a szimmetrikusabb hímek nagyobb párzási sikerét mutatták ki. Palmer (1994) szerint az aszimmetria és valamely jelleg közötti összefüggés hiányát 4 tényező okozhatja: a) a nem megfelelő jelleg kiválasztása, b) a rátermettség (fitness) komponens pontatlan mérése, c) a kis mintaszám, d) a mérési hiba. Hasonlóan más, e témakörben megjelent közleménnyel (

Harvey és Walsh 1993, Córdoba-Aguilar 1995, Hardersen 2000), vizsgálatunkban mi is a szárnyak aszimmetria-értékeivel dolgoztunk. A rovarok, és különösen a szitakötők esetében e jelleg (a szárnyak aszimmetriája) jelentősen befolyásolhatja a repülési képességet (

Maller 1996, Swaddle 1997). A viszonylag kis mintaszám (57 egyed) miatt nem lehetett egyértelműen magyarázni az aszimmetria és a párzási siker közötti összefüggést. Az egyedeket csak egyszer (a jelöléskor) mértük le, ezt követően elengedtük, majd a nagyobb zavarás elkerülése végett távcsövei figyeltük őket, így később nem nyílt alkalmunk a méréseket megismételni. A jelölést követő periódusra eső túlélési ráta a magányos hímek esetében alacsonyabb volt, mint a párzó hímeké. Feltételezésünk szerint a magányos hímek kevésbé sikeres egyedek (az egész vizsgálati periódus alatt egyszer sem láttuk párzani őket). Lehetséges, hogy náluk nagyobb a pusztulás, és/vagy a vizsgált területről történő nagyobb mértékű permanens emigráció jellemzi őket. Annak a valószínűsége, hogy a jelölés okozta a magányos hímek kisebb túlélését a jelölést követő első két napon, nagyon csekély, hiszen akkor ennek a hatásnak jelentkeznie kellett volna a sikeresen párzó hímeknél is. A viszonylag magas napi túlélési értékeket valószínűleg a vizsgálat teljes ideje alatti kedvező (napos, száraz) időjárás magyarázza. A párzó hímek esetében magasabb volt a visszafogási (visszalátási) arány. Ez részben annak tulajdonítható, hogy ezek az egyedek territóriumot tartanak, így szinte állandóan ott tartózkodnak egy-egy területen, ahol könnyebb őket észrevenni. Másrészt a párzókerékben lévő egyedek feltűnőbbek és könnyebben észrevehetők, mint a magányos egyedek. Az eredményeket befolyásolhatta, hogy a vizsgálati időtartam folyamatos volt (minden egymást követő napot mintavételi egységnek tekintettünk) és nem egymástól hosszabb időtartammal elválasztott, rövid mintavételi időszakokból állt. A modellszelekció során a legalkalmasabbnak talált modell jelentősége nem csupán a becsült paraméterek értéké-