Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.
Ill A bodorka ( Rutilus rutilus L.) és a dévérkeszeg ( Abramis brama L.) ivadék táplálkozása és növekedése a Balatonban Specziár András MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany, Fürdőtelepi u. 3. Kivonat: Jelen dolgozatunkban bemutatjuk a parti sávban élö bodorka ivadék és a nyiltvlzben élő dévérkeszeg ivadék táplálékára és növekedésére vonatkozó balatoni megfigyeléseinket. A dévérkeszeg ivadék táplálékát főként a planktonikus és bentikus Cladocera rákok, mig a bodorka ivadékát a kovaalagák és a bevonatlakó gerinctelen szervezeteket alkották. Az 1995 és 2000 közötti időszakot tekintve az e|;ynyaras dévérkeszeg (SL i ti = 37-61 mm) és bodorka (SUu = 45-66 mm) mérete Tihanynál növekvő trendet mutatott, mlg területi összevetésben az egynyaras dévérkeszeg méretében Tihanytól a Kis-Balaton irányában mutatkozik hasonló trend. A boáorka ivadéknál kimutatható volt a hőmérséklet változásainak hatása a növekedési rátára Kulcsszavak: Abramis brama, Rutilus rutilus, ivadék, táplálék, növekedés, Balaton Bevezetés A halbiológiai kutatásokon belül aránytalanul kis szerep jut az ivadék vizsgálatának. Így van ez a Balaton esetében is. Pedig, a halállomány utánpótlását a szaporodó állomány nagysága, termékenysége, és az ívóhely minősége mellett az ivadék túlélése határozza meg. Az ivadék túlélését döntően befolyásolják a táplálkozási feltételek, illetve a növekedés üteme. A Balatonban legjobban tanulmányozottnak a fogassüllő ivadéka tekinthető, melynek növekedését Bíró (1972), míg táplálkozását Tölg (1959), valamint Tátrai és Ponyi (1976) vizsgálta. A dévérkeszeg ivadék táplálékáról Ponyi és Zárok (1984), míg növekedéséről Bíró (1981) adott némi tájékoztatást. Entz (1949-50, 1951) vizsgálatai során nem választotta szét a dévérkeszeg és a karika keszeg ivadékát, így eredményei óvatosan kezelendőek. A bálin első éves növekedéséről Entz (1949-50, 1951), valamint Tölg és mtsai. (1999) közöltek adatokat. A küsz ivadék növekedését Entz (1949-50, 1951) és Bíró (1980) vizsgálta. Simonion és mtsai. (1995) táplálkozás biológiai tanulmányának alapját képező 8-14 cm-es bodorka, dévérkeszeg és karika keszeg egyedek pedig valójában második-, illetve kisebb részt harmadik nyarasak lehettek. Munkánk célja a bodorka és a dévérkeszeg ivadék növekedésének és táplálékának nyomon követése volt a táplálkozás megkezdésétől az első év végéig. Anyag és módszerek A táplálék vizsgálatokhoz 1999 és 2000 folyamán gyűjtöttünk bodorka és dévérkeszeg ivadékot a táplálkozó szakasz kezdetétől a késő őszi időszakig, elektromos halászgéppel, vontatott szánkóshálóval és ivadékszákkal. A gyűjtött ivadékot 4 %-os formaiinban fixáltuk. A bélcsatorna első harmadából meghatároztuk a béltartalom tömeg szerinti összetételét. A növekedés vizsgálatához a fenti mintákon kívül az elemzésekbe bevontuk az 1995 óta gyűjtött adatainkat is. 2000-ben, a vízhőmérsékletet Tihanynál automata hőmérséklet regisztrálóval (ONSET, Optic StowAway Temp) 6 óránként mértük. Eredmények és értékelésük Táplálkozás Dévérkeszeg ( Abramis brama L.) A dévérkeszeg ivadék táplálékát már 9-15 mm-es testhossztól a felnőtt egyedek táplálékában is jelentős arányban szereplő Cladocera rákocskák alkották. A táplálék összetételének jellege Keszthelynél és Tihanynál hasonló volt, de az elfogyasztott rákfajok arányai némileg különböztek. A 9-12 mm-es dévérkeszeg ivadék táplálékát döntően az apró Bosmina rákocskák képezték. Az ivadék növekedésével fokozatosan megnőtt a táplálékban a nagyobb testű Daphnia cucullata és Diaphanosoma brachyurum rákok aránya, illetve 30 mm-es testhossz elérése után jelentek meg a táplálékban a bentikus Chydoridae rákfajok, amelyek fogyasztása ősszel vált jelentőssé. A dévérkeszeg ivadék táplálékában az idősebb korosztályok táplálékának jelentős részét kitevő Copepoda rákok és árvaszúnyog lárvák csak ritkán fordultak elő (I.A. és l.B. ábra). Bodorka (Rutilus rutilus L.) A bodorka ivadék tápláléka jelentősen eltért az idősebb egyedekétől. Tihanynál a parti sávban, május elején a táplálkozást megkezdő 6.4-8.5 mm-es bodorkák táplálékát főleg az apró Dreissena polymorpha lárvák, illetve kisebb részt a Bosmina rákocskák és az egysejtű diatoma algák alkották. A növekedés során a bodorka nagyon hamar, már 20-25 mm-es testhossznál lényegében teljesen felhagyott a Zooplankton fogyasztásával. Táplálékát ettől a fonalas és egysejtű algák, árvaszúnyog lárvák és bábok, puhatestűek és nagyobb, a bevonathoz kötődő rákok, Limnomysis benedeni, Dikerogammarus spp. és Corophium curvispinum alkották változó arányban. A táplálék erős változatossága a bodorka ivadék nagyfokú táplálkozási plaszticitására utal, illetve jelzi az opportunista táplálkozási stratégiát. A télen gyűjtött egynyaras ivadék foként diatomát fogyasztott (l.C. ábra). Sajkodnál a nádasban, a bodorka ivadék júniusban árvaszúnyog bábot, augusztusban diatoma algát, tegzes lárvát és Corophium curvispinum rákot, míg szeptemberben detrituszt fogyasztott legnagyobb arányban. Keszthelynél, ugyancsak a nádasban, májusban a Cyclopoidae rákocskák, júniusban az árvaszúnyog lárvák és bábok, valamint a Collembola, augusztusban a kagylók, a Dreissena polymorpha és a Pisidium spp., míg szeptemberben a diatoma algák tették ki a táplálék döntő részét. Növekedés Dévérkeszeg (Abramis brama L.) A dévérkeszegek ívását 1999-ben április 28-tól, míg 2000-ben április 19-től (15 °C-tól, emelkedő vízhőmérsékletnél) figyelhettük meg, amely ezt követően egészen július elejéig elhúzódott. Dévérkeszeg ivadékot 2000-ben először május 15.-én találtunk, amelyek között ekkor már közel két hetes egyedek is voltak (SL = 6.9-12.9 mm). Az elhúzódó ívás eredményeként 18-20 mm-es példányok azonban még szeptember közepén is jelentős arányban fordultak elő, amikor a nagyobb egyedek már 55-70 mm méretűek voltak. Az 1995 és 2000 közötti időszakot tekintve az egynyaras dévérkeszeg mérete Tihanynál növekvő, de nem szignifikáns trendet mutat (2.A. ábra), míg területi összevetésben Tihanytól a Kis-Balaton irányában mutatkozik hasonló trend.
