Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

109 A hansági Fehér-tó planktonikus Rotatoria együtteseinek struktúrája Schöll Károly MTA Magyar Dunakutató Állomás, Vácrátót Kivonat: A hansági Fehér-tó hidrobiológiái alapállapot feltárása 1998-ban kezdődött meg, ennek keretén belül vizsgáltam a tó planktonikus kerekesférgeit, több helyen, egy éven keresztül, havonta A tóból 31 kerekesféreg-fajt mutattam ki. A vízkémiai háttér is feltárt. A Rotatoria együttes fajösszetételének és mennyiségi arányainak változása jól tükrözi a tó sekélységéből adódó labilitást A többváltozós módszerekkel végzett adatelemzés szerint a Rotatoria együttes struktúrája elsősorban a mintavétel időpontjától, és nem a tavon belüli mintavételi helytől függ Kulcsszavak: planktonikus Rotatoria, Hanság Fehér-tó, sokváltozós elemzés Bevezetés Az MTA Magyar Dunakutató Állomása 1998 márciusa óta folytat vizsgálatokat a hansági Fehér-tó hidrobiológiái alapállapotának feltárására, Bérezik Árpád akadémikus irányításával (A Fehér-tavon rendszeres kutatásokat folytat: Kiss Anita, dr. Kiss Keve Tihamér, dr. Dinka Mária, dr. Guti Gábor, Szabó Edit). A tó a Fertő-Hanság Nemzeti Park része, rövidesen bekerül a ramsari egyezmény által védett vizeink sorába is, tehát kiemelt természetvédelmi érték. A fenti kutatómunkába 1999-ben kapcsolódtam be a tó planktonikus kerekesférgeinek rendszeres vizsgálatával. A Rotatoriák kutatása több okból is indokolt: a.) Törekednünk kell a természetvédelmi oltalom alatt álló vizek minél teljesebb kutatására. b.) A sekély vizek labilis állapotváltozásait a kerekesféreg állományok változásai minőségi és mennyiségi tekintetben egyaránt gyorsan követik [5], c.) A magyarországi kis állóvizek Rotatoria faunájáról rendelkezünk bizonyos korábbi adatokkal. A kutatás célja Célul tűztem ki, hogy a tó kerekesféreg állományát és annak évszakos változásait a lehető legnagyobb alapossággal megismerjem. Ennek érdekében egy éven át (1999/ 2000), több ponton végzett plankton és háttérkémiai vizsgálatsorozatot végeztünk, havi rendszerességgel. Anyag és módszer A vizsgálati terület A tó a Hanság keleti részén helyezkedik el ("Tóköz"). Teljes területe 269 ha, ebből mintegy 20-25 ha a nyílt vízterület, melyet kb. 100 ha nádas vesz örül. A fennmaradó részt magassásos társulások, mocsárrétek, rekettye- és bokorfüzesek alkotják. A tavon 1987-ig intenzív halgazdálkodást folytattak, emiatt a tó eutrofizációja nagyon felgyorsult. A tíz éve megjelent keskenylevelű gyékény ma is újabb és újabb területeket hódít el a nyílt vízfelületből. A haltenyésztéssel kapcsolatosan három csatornát létesítettek, kettőt a tó déli, egyet az északi részén. Az északi csatornán át a tó a Rábából táplálható, a Keszeg-éren keresztül. A védetté nyilvánítás óta a csatornát csak akkor nyitják ki, ha az igen alacsonnyá váló vízállás az élővilágot veszélyezteti. A mintavételi módszer A tavon hét vizsgálati helyet jelöltünk ki, amelyek a tó jellegzetesen elkülönülő részeit hivatottak reprezentálni (nyílt víz, nádasszél, nádas, gyékényes határa, laza nádas, csatorna). Mivel a gyakori alacsony vízállás és télen a befagyás akadályozta a megközelítést, rendszeres vizsgálatot csak öt helyen végeztem. A mintavételek, mérések 1999 augusztusa és 2000 szeptembere között a téli időszakot kivéve havonta történtek. Valamennyi mintavételi helyen Multiline-P terepmüszerrel hőmérsékletet, pH-t, vezetőképességet, oxigéntartalmat, oxigén-telítettséget és mélységet mértünk. A laboratóriumba szállított vízmintákat részben Dionex 120 típusú ion-analizátoron elemeztük mintegy 20 összetevőre (az elemzés Gánti Gergelyné ill. Horváth Gábor munkája). Minden vizsgálati helyen 15-25 cm mélységből két, egyenként 20 literes mintát merítettem, amelyeket 50 mikron lyukbőségű planktonhálón szűrtem át [3, 7, 8]. Az egyes helyekről származó minták egyikét 5%-osra híguló formalinnal azonnal rögzítettem, a másik mintából 4-5 órán belül a még élő anyagot határoztam meg. Erre a rögzítőszerek miatti zsugorodás határozást zavaró hatásának csökkentése miatt volt szükség. A rögzített mintákból Sedgewick-Rafter kamrával számláltam az egyes fajok egyedeit. Eredmények Vízkémiai háttér A helyszíni és laboratóriumi mérések során mért értékek jól tükrözik a sekélység és az erőteljes vízszintingadozás következményeit, a kémiai állapot nagyfokú labilitását. A vízhőmérséklet a vizsgálatok során 0,8 °C és 28,2 "C között változott. A vezetőképesség a nyári hónapokban a legalacsonyabb, kora tavasszal éri el a legmagasabb értéket (/. ábra). A jelenség oka a nyári vízpótlás hígító hatása, illetve télen a fagy miatt a befolyó vizek hiánya, másrészt pedig a meder és az iszap felöl beoldódó ionok lehetnek. 700 i 200 IX J- # " -p <y <s- . y # # # # rrirtavéteí időpontok # # # 1. ábra. A vezetőképesség (fis/cm ) alakulása a mintavételi időszak alatt a 104-es helyen Az oxigén mennyisége a vízben a tél végi időszakban a legnagyobb, kivéve a 104-es mintavételi helyet, ahol egész évben nagy értékeket mértünk (2. ábra). * * <s>" <p~ <?" # <p" rrirtavAM idAparfck 2. ábra. Az oldott oxigén (mg/liter) alakulása az egyes mintavételi helyeken