Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

86 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. A hazai Plecoptera (Insecta) és Peracarida (Crustacea) közös előfordulásokról Murányi Dávid

1 - Kontschán Jenő

2 'Bakonyi Természettudományi Múzeum, 8420. Zirc, Rákóczi tér 1. ^Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, 1088. Budapest, Baross u. 13. Kivonat: Kulcsszavak: 70 vízfolyásban találtunk együttesen Plecoptera és Peracarida előfordulást, ez a vizsgált patakok 82, a források 61, valamint a vizsgált folyók 20 %-át jelenti. Az állatokat megvizsgáltuk a másik csoport velük együtt megtalált fajainak előfordulásai alapján. Mindkét taxon a potamális, és a terheléseket jobban tűrő állatok elkülönését mutatta a többi fajtól, de az álkérészeknél ez nem volt olyan kifejezett, mint a rákok esetében. Szoros kapcsolatot a Nemurella piclelii és a Synurella ambulans forrásokban élő populációi között találtunk. Plecoptera, Peracarida, közös előfordulás Bevezetés, célkitűzés Míg a hazai kisvízfolyásokban a bolharákok (Amphipoda) igen nagy egyedszámban fordulnak elő, addig az álkérészek (Plecoptera) abundanciája a határainkon túli vizekhez képest jelentősen alacsonyabb. Bár a két csoprt fajai sok esetben ökológiailag eltérő habitatben fordulnak elő, gyakran tapasztalhattunk faunisztikai feltáró munkánk során közös előfordulást. Ez vezetett bennünket arra, hogy a fent említett két taxon közös előfordulásainak elemzését végezzük el két éves gyűjtéseink adatai alapján. A vizsgálatok során a következő kérdésekre szerettünk volna választ kapni: - Magyarországon milyen jellegű vizekben fordulnak elő közösen a Peracarida és Plecoptera taxonok fajai? - Van-e a taxonok együttes előfordulásában összefüggés? Anyag és módszer Gyűjtéseink során elsősorban vízihálós egyelést alkalmaztunk, illetve kövek és vízbe hullt faágak átkutatásával kerestük a két taxon tagjait. Igyekeztünk minél változatosabb vizeket megvizsgálni az ország minél több pontján. A begyűjtött állatokat 70 %-os alkoholban konzerváltuk, és a Bakonyi Természettudományi Múzeum Rovargyűjteményébe, valamint a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának Rák gyűjteményébe helyeztük el. A kiértékelésnél hierarchikus cluster analízist végeztünk (Syn-Tax 5.0, Horn index segítéségével). A vizsgált közös előfordulások jegyzéke: Bakonyvidék: Bakonybél, Borostyán-kút, UTM: YN03, Bakonybél, Fekete-Séd, YN03, Bakonybél, Gerence, YN03, Bakonybél, ÖregSéd, YN03, Bakonyjákó, Bittva-patak, XN93, Bakonynána, Gaja-patak, YN23, Balatonfüred, Koloska-patak YN10, Borzavár, Borzavári-ér, YN14, Csesznek, Kőmosó-szurdok, YN14, Döbrönte, Bittva-patak, XN93, Eplény, Malom-patak, YN23, Fehérvárcsurgó, Gaja-patak, BT94, Jásd, Gaja-patak, BT74, Jásd, Siska-kút, BT74, Kup, Bittva-patak, XN83, Mecsértelep, Gaja-patak, BT84, Nagytevel, Pápai-Bakony-ér, XN93, Olaszfalu, Perei-ér, YN23, Pálihálás, Borzavári-ér, YN13, Pálihálás, Siska-kút, YN13, Porva, Hódos-ér, YN14, Porva, Porva-patak, YN14, Salfbld, forrás, XM99, Súr, Súri-patak, BT74, Szentgál, Szentgáli-patak, YN02, Ugod, Vörös-János-séd, YN03, ZircSzarvaskút, Szarvaskúti-patak, YN13 Bükk: Kács, Kácsi-patak, DU71, Nagyvisnyó, Bán-patak, DU63 Gerecse: Szárliget, Szárligeti-patak, CT16, Tardos, Burnót-patak, CT08, Vértestolna, Vértestolnai-patak, CT07 Heves-Borsodi dombság: Járdánháza, Cselényi-patak, DU43 Mátra: Mátrafüred, Bene-patak, DT29, Mátrakeresztes, Hideg-kút, DU00 Mecsek: Óbánya, Óbányai-patak, CS02, Pécs, Kantavári-patak, BS80, Pécs, Melegmányi-völgy, BS81, Pécs, Nagy-bányarétivölgy, BS81 Zemplén: Bózsva, Senyö-patak, EU36, Erdőhorváti, Tolcsva-patak, EU35, Füzér, Nagy-patak, EU37, Gönc, Nagy-patak felső, EU26, Gönc, Nagy-patak alsó, EU26, Háromhuta, István-kutipatak, EU26, Háromhuta, Király-kuti-patak, EU26, Háromhuta, Óhutai-patak, EU25, Háromhuta, Tolcsva-patak, EU35, Kishuta, Dzedó-völgy, EU36, Kishuta, Komlóska-patak, EU36, Kishuta, Kemence-patak felső, EU36, Kishuta, Kemence-patak alsó, EU36, Makkoshotyka, Sebes-patak, EU35, Regéc, Vajdavölgy. EU36, Telkibánya, Csapontai-ág, EU26, Telkibánya, Gyertyán-kút, EU26, Telkibánya, Cserenkő-patak felső, EU26, Telkibánya, Cserenkő-patak alsó, EU26, Vámosújfalu, Tolcsva-patak, EU34 Vértes: Bokod, Által-ér, BT96, Csókakő, Csókakői-patak, BT94, Oroszlány, Majki-patak, BT96, Pusztavám, Által-ér, BT95, Vértessomló, Mátyás-kút, CT06, Vértessomló, Szarvas-kút, CT06, Vértessomló, Szép-Ilonka-forrás, CT06 Folyók: Bódvaszilas, Bódva, DU77, Tiszabecs, Tisza, FU32, Sajópüspöki, Sajó, DU54, Vizsoly, Hernád, EU 16 Eredmények és értékelésük Összesen 70 vízfolyásban találtuk meg közösen mindkét csoport képviselőit. Tavakban soha nem tapasztaltunk közös előfordulást (32 mintavétel). Patakokban az esetek 82 % -ában, folyókban 20 %, forrásokban pedig 61 %-ban gyűjtöttük ugyanazon helyről mindkét taxont. 32 Plecoptera faj 7 Peracarida fajjal való közös előfordulását tapasztaltuk (/. táblázat). A rákok közül, a velük együtt megtalált álkérészek előfordulásai alapján végzett analízis szerint, a potamális Dicerogammarus villosus vi11 os

us különbözik szembetűnően a többi fajtól, míg a két alkalmazkodóbb állat, az Asellus aquaticus és a Gammarus roeseli igen hasonló faunával él együtt (l/a. ábra). Az álkérészek rákokkal való közös előfordulásaik alapján hasonló elválást mutattak, vagyis a folyólakók, valamint a terheléseket jobban bíró állatok különültek el (az analízisből elhagytuk a ritkább fajokat). Viszont a leginkább különböző fajok között is sokkal nagyobb volt a hasonlóság, mint a rákok esetében (1/b. ábra). Szoros kapcsolatot Plecoptera és Peracarida fajok között egyetlen esetben tapasztaltunk. Ez a Synurella ambulans (2. ábra) és a Nemurella pictetii (3. ábra) forrásokban élő populációira érvényes, ahol soha nem találtuk egyiket a másik nélkül, és általában nem is találtunk rajtuk kívül más álkérész, vagy rák fajokat.