Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

78 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. Trichoptera (Insecta) lárvák morfológiai jellemzői Lanczki Péter 3400. Mezőkövesd, Váci Mihály út 1. Kivonat: A tanulmány a hálót készítő tegzeslárvák két fajának morfológiáját írja le Részletesen elemzi a fej, tor, potroh jellemzőit U­tal a fejpajzs, a felső ajak, a lábak, a potroh, az anális nyúlvány és a fog struktúrájára. Kiemeli, hogy a lárvák campodeiform típusúak. Az alkalmazkodás főbb jellemzőit a testalak, a hiányzó kopoltyúk, az anális fogak alakja adja. Ismerteti a két faj lárvájának határozókulcsát: a méretek, a fej, a labrum tulajdonsága, sertézettsége, a lábak, az anális nyúlvány jellegei alapján Kulcsszavak: tegzeslárvák, morfológia, határozókulcs, Wormaldia occipitalis, Polycentropusflavomaculatus Bevezetés Tischler állítja, hogy a szervezet felépítése, tevékenysé­ge, magatartása az élőhely természetes környezetével való összefüggésben érthető meg. A Trichoptera lárvák különbö­ző vízterek bentikus szervezetei. Egyes fajok lárvái termé­szetes vagy mesterséges anyagokból különböző alakú és összetételű hálókat, tegezeket készítenek maguknak, ame­lyek lágy testük megvédésére szolgál. Édesvizekben min­denütt találkozunk tegzeslárvákkal (Kiss, 1977, 1997, 1984, Steinmann, 1970). Szerepük sokrétű: 1. A vizek bioindiká­tor élőlényei, (Kiss, 2001, Zsuga és Kiss 2001), 2. A lárvák jelentőséggel bírnak a vizek élővilágának táplálékláncában (Kiss és Andrikovics, 2000), az imágók a madarak, denevé­rek táplálékául szolgálnak, 3. Sok információt szolgáltatnak a Föld életének történetéről (fosszilis leletek). A vízben élő lárváknak 5-7 lárvastádiumuk van. A bábállapot 2-3 hétig tart, amelyek az utolsó vedlés után, mint imágók szárazföldi életet élnek. Néhány fontosabb hazai hálótszövö Trichoptera faj lár­váját megvizsgáltam a morfológiai jegyek alapján, az alkal­mazkodásra és a határozásukra tudtam következtetni. A vizsgált fajok a következők voltak: a Wormaldia occipitalis a Philopotamidae családba tartozik. A Polycentropus flavo­maculatus a Polycentropodidae család tagja. Anyag és módszer Az egri főiskola Állattani Tanszékén több évtizedes teg­zeslárva-kutatás és az utóbbi évek gyűjtőmunkája alapján, (Bükk hegység, Szalajka-völgy, Eger-patak, Nagy-patak, Hosszú-völgy, Mátra hegység, Ilona-patak, Csörgő-patak) az anyag feldolgozása során választottam ki a rheophil hálót szövő tegzesfajok lárváinak morfológiai tanulmányozását. A tegzeslárvák faj szerinti meghatározása még nem telje­sen megoldott, bár vannak olyan fajok, melyeknek a lárváit jól ismerik (Edington és Hildrew, 1981, Hickin, 1967, Kiss, 1978-79, 2000, 2001, Lepnyeva, 1966, Waringer és Graf, 1996). A további vizsgálatokkal a Magyarországon kevésbé ismert forrás és pataklakó Trichoptera lárvák vizsgálata, a lárvák kinevelése (Kiss et al., 2000) a lárvastádiumok meg­határozása (Kiss, 1989, 2001, a fejlődési dinamizmusok, a repülési periódusok rögzítése (Kiss et al., 1999) egy moni­toring rendszer kialakításához nyújthatnak segítséget. Ezek a tények inspiráltak a Trichoptera lárvák tanulmányozására. A tegzeslárva fajokról készült mikrofoto felhasználható a határozókulcs összeállításához. Eredmények A Wormaldia occipitalis (P., 1834) a Philopotamidae családba tartozik. A lárva campodeiform, hossza 10-12 mm. A fej megnyúlt, keskeny, sárgásbarna színű. A labrum rö­vid, fehéres. Az elülső szegélyen középső bemélyedés és sűrű sertesor van; a szélén kevésbé sűrű, de hosszabb serték erednek, amelyek a ventrális szélhez vannak közel. A hosszabb serték a labrum ventrális részén erednek. A ser­tékkel az algabevonatot kaparják le a kövek felületéről. A labrum ventrális felszínének középső területe többé­kevésbé sima, a nagyon kis fogacskák sorokat alkotnak az elülső részen. Két hajlott, megvastagodott szegély található a hátulsó részen. A mandibula sárgásbarna, két sertével az elülső, külső szélen, míg a belső szélen apikális fogak van­nak. Az apikális fogak felszíne csipkézett. Az előtör megke­ményedett kitinlemez, hátulsó szegélye fekete. A laterális szegélyek feketék. A lábak sárgásak, a szegmentumok apikális részén serték vannak. A coxán bárhol lehetnek erős, sárga színű serték. A közép- és utótor tarsusán disztálisan tüskék lehetnek, ame­lyek a táplálék kiszűrését segítik. A potroh fehéres vagy sárga, potrohi kopoltyúk nélküli, de a lárva 5 végbéli kopoltyúval rendelkezik. Az anális fo­gak hosszúak, általában görbe nyúlványban végződnek, a kapaszkodást segítik. Határozókulcs: 1. Kisebbek, 12 mm-től hosszabbak. A fej szélesebb, sár­ga. A feji serte hosszú. A frontoclypeus szélesebb, az első szegély domború, nem feketés, rajta hosszú serte található. A tor háti része kerek 2 pár hosszú sertével. 2 2. A labrum ventrális felszíne közepén apró fogszerü kitüremkedésekből álló folt van; az előtör elülső szegélyén rövid serték vannak. Wormaldia subnigra 3. A labrum ventrális felszíne sima, középen nincs apró fogszerű kitüremkedésekből álló folt; az előtör elülső sze­gélyén rövid serték vannak. Wormaldia occipitalis A Polycentropus flavomaculatus (P., 1834) kicsi, fecs­kefészek alakú selyemhálóit nagyobb kövek alsó részén ké­szíti. Karcsú, hosszútestű, mozgékony, campodeiform lár­vák. A hosszuk 14 mm, szélességük 2 mm. A mellkas és a has henger alakú. A poszterior vég felé szélessége enyhén csökken és valamennyire dorziventrálisan ellaposodott. Fe­jük aránylag nagy, széles, lapos és ellipszis alakú. Színe vi­lágossárga, s rajta fekete foltok találhatók. A fejtetőn hosszú szőrök erednek. Sárgásbarna jegy van a clypeus széle men­tén. A szemek egy világosabb sárga területen helyezkednek el. A csápok kezdetlegesek. A labrum harántirányú, megke­ményedett. A maxilla tapogatói hosszúak, 4 szegmentumú­ak; a 3. szegmentum sokkal hosszabb, mint a többi. A labi­um kúp alakú, a tapogatók hiányoznak. A baloldali rágó belső oldalán van szőrkefe, a jobboldalin viszont hiányzik; omnivorák. A tor széles és vaskos. A hát megkeményedett, elülső része szélesebb, halványsárga. Rajta w alakban feke­te pöttyök mintát alkotnak. A hátsó szélének szegélye feke­te, erősen megkeményedett. A hát középső része nem me­szesedett el. A lábak elég rövidek, csupán hosszban külön­böznek. Elülső lábszára és a lábfej első íze széles, csúcsi ré­szén hosszú tövist hordoz, amely eléri a végkampó hosszá­nak a felét. A tarsuson lévő karmok nagyon hosszúak, de csak enyhén hajlottak. A potroh oldalvonalán nincsenek szegélyszőrök, a kopoltyúk is hiányoznak. A hát felszíne változatos színű: vörösesbarna, sárgásbarna vagy zöldes. A ventrális felszín fehéres. Anális foga hosszú és keskeny,

Next

/
Thumbnails
Contents