Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

61 A karika keszeg (Blicca bjoerkna L.) előfordulásának és néhány populációbiológiai paraméterének vizsgálata a Keleti-főcsatorna eltérő vízhozamú szakaszain Kovács Béla

1, Pataki Zsolt

2 'Debreceni Egyetem Természettudományi kar Alkalmazott Ökológiai Tanszék, Debrecen 2Tokaji Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, Tokaj Kivonat: A Keleti-főcsatornán 1999 óta folyó ökológiai kutatások eredményeként kimutatható, hogy a csatomán a vízsebesség fokozatos csökkenése alapvető a halegyüttesek összetételének kialakulása szempontjából. Jelen dolgozat célja bemutatni, hogy az eltérő környezeti feltételeket biztosító szakaszokon hogyan változik az egyik leggyakoribb, gazdasági szempontból is fontos halfaj, a karika keszeg állomány-nagysága, valamint a csökkenő vízsebesség milyen hatással van az adott szakaszokon élő karika keszeg populációk testhossz-testtömeg összefüggésére, növekedésére. A mintavételekhez paneles kopoltyúháló-sort, valamint elektromos halászgépet használtunk Az egységnyi fogásokat PASGEAR programmal számítottuk. A populációbiológiai vizsgálatokhoz a pikkely-módszer felhasználásával számoltuk a testhossz-testtömeg összefüggést. A növekedés becslését a Bertalanffy modell felhasználásával végeztük. A karika keszeg a Keleti-főcsatorna felső szakaszán a leggyakoribb fajok közé sorolható, aránya az alsóbb szakaszokon csökkenő. A faj egységnyi fogása az alsóbb szakaszok irányába nem mutat csökkenést. A hazai és külföldi szakirodalommal összevetve a Keleti-főcsatorna teljes hossz-szelvényében jó életfeltételeket biztosit a karika keszeg populációi számára. A csatornán a vízsebesség csökkenése közvetlen, ill közvetett módon csak kis mértékben befolyásolja a populációk növekedésének intenzitását. Kulcsszavak: alföldi vízfolyás, vízsebesség, Blicca bjoerkna, növekedés Bevezetés A Keleti-főcsatorna ökológiai szempontból a mesterséges, közepes vízfolyásokhoz sorolható. Mesterséges kialakítása következtében a víztér morfometriai paraméterei a teljes hossz-szelvényben egyformák, környezeti adottságai szakaszonként nagymértékben hasonlók, így a „természetes" vízfolyásokhoz képest egyszerűbb rendszert képez. Egyszerűsége miatt kiválóan alkalmas modell területként az ökológiai kutatásokhoz. A Debreceni Egyetem Alkalmazott Ökológiai Tanszékének munkatársaival 1999 óta végzünk hidrobiológiái kutatásokat a Keleti-főcsatornán. Jelen dolgozat célja bemutatni az átfogó ökológiai kutatások egyik résztémájaként, hogy az eltérő környezeti feltételeket biztosító szakaszokon hogyan változik az egyik leggyakoribb, gazdasági szempontból is fontos halfaj, a karika keszeg állomány-nagysága, valamint a csökkenő vízsebesség milyen hatással van az adott szakaszokon élő karika keszeg populációk testhossz-testtömeg összefüggésére, növekedésére. Anyag és módszer A mintavételi hely A 98 fkm hosszúságú Keleti-főcsatorna mederprofilja teljes hossz-szelvényén hasonló kialakítású. Szélessége 30 m körüli, a meder átlagos mélysége 3,3 m. Vízszintje, illetve vízhozama a vegetációs periódusban kiegyenlített. A mederszélen mindkét oldalon padka található, amelyet a szegélynövényzet kialakulása érdekében építettek. Ennek mélysége 1,2 m. A szegély növényzetére jellemző a nád (Phragmites australisj dominanciája, emellett jellemző még a harmatkása (Glyceria maxima) és főleg az alsóbb szakaszon a széleslevelű, keskenylevelü és a rizsképü gyékény (Typha latifolia, T. angustifolia, T. laxmanni). A padkán, és részben a mederrézsün, valamint az alsó szakaszon a mederben is jellemzőek a különböző gyökerező- és lebegő hínártársulások, melyek fontosabb fajai a Potamogeton nodosus, Nuphar luteum Sparganium erectum szubmerz formája, Ceratophyllum demersum, Hydrocharis morsus-ranae, Salvinia natans, Spirodela polyrrhiza. A vízkivételek miatt a csatornán a vízhozam az alsó szakaszok irányába folyamatosan csökken. Ez a hasonló keresztmetszet miatt a vízsebesség csökkenését is jelenti. A vízkormányzó zsilipek a csatornát három eltérő vízhozamú szakaszra osztják. A mintavételi szakaszok kijelölése ez alapján történt: K I: Tiszavasvári-bukó - Balmazújvárosi-bukó (4+699 fkm -- 45+000 fkm) K II: Balmazújvárosi-bukó - Hajdúszoboszlói-bukó (45 +000 fkm - 65+430 fkm) K III: Hajdúszoboszlói-bukó - Kálló-zsilip (65+430 fkm -98+156 fkm) A három éves kutatás eredményeként (Kovács 1998, Kovács és Takács 2000, Kovács és mtsai. 2000) megállapítható volt, hogy a vízfolyáson a halegyüttesek szempontjából legjelentősebb környezeti tényező a vízsebesség változása, amely részben közvetlenül, részben más abiotikus és biotikus környezeti tényezők módosítása révén hat. A K I szakaszon a vízsebesség átlagos értéke vegetációs periódusban a sodorvonalban 32 cm/s, a K. II szakaszon 25 cm/s, a K III szakaszon pedig 12 cm/s. A vízsebességek értékére jellemző, hogy a sodor vízsebessége az K I - K II szakaszon közelebb áll egymáshoz, míg a szegélynél inkább a K II - K III szakasz értékei hasonlítanak jobban. A Tiszából kiindulva a vízsebesség csökkenés eredményeként már a K I szakaszon kiülepedik a folyami hordalék jelentős része, de itt még jelentősnek tekinthető a lebegtetett üledék mennyisége, ami kis vízátlátszóságot eredményez ezen a szakaszon. A K II és K III szakaszon az átlátszóság értéke fokozatosan nő. A turbiditás tekinthető a hínár-vegetáció kialakulása szempontjából a közvetlen limitáló tényezőnek. A borítás értéke a K I szakaszon még 5 % alatt marad. A K II szakaszon értéke 5-10 % között mozog, míg a legalsó szakaszon 20 % körüli értéket mutat. A haltáplálék szervezetek közül a Zooplankton mennyiségét a vízsebesség közvetlen módon befolyásolja. A vízsebesség csökkenése emellett a hínárállomány kiterjedésének növekedésével a Zooplankton mennyiségének emelkedését okozza. A bentosz fauna mennyiségi és minőségi összetételét szintén a vízsebesség határozza meg. Az eredmények azt támasztják alá, hogy a vízsebesség csökkenés hatására a felső szakaszon olyan mennyiségű, és szerkezetű üledék alakul ki, amely a reofil bentoszfaunának már nem, a limnofil faunának pedig még nem nyújt megfelelő élőhelyet. A K III szakasz irányába a tavi jelleg erősödésével növekszik a bentosz m

cmiffl&el, feldolgozás A mintavételt paneles kopoltyúhálóval, valamint elektromos halászgéppel végeztük. A használt kopoltyúháló-sor három, eltérő szemböségü paneleket tartalmazó hálóból állt (585 mm). Teljes hossza 120 m, ami ezzel a mintavételi pon-