Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

58 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. Magasabbrendű rák (Crustacea: Malacostraca: Isopoda et Amphipoda) dominancia vizsgálatok a Gaja patak medrében és árterében Kontschán Jenő Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, 1088. Budapest Baross u. 13. Kivonat: Dominancia vizsgálatot végeztünk a Gaja patak medrében és árterében élő magasabbrendü rákok között A mederben csupán három fajt találtunk, a G. roeseli és a G. fossarum fajokat, az öt mintavételi helyből az első kettőben (a forrás régióhoz közelebb) a G. fossarum dominált, mlg az alsóbb részeken a G. roeseli, a harmadik faj az A. aslacus csak kisérő fajként voltjelen. Az ártéren nyolc ászkarák fajt találtunk, melyekből a nedvességkedvelő fajok a patak felső folyásán domináltak, míg az euriök fajok illetve a szárazságkedvelő fajok az ártér szélesedésével váltak dominánssá. Kulcsszavak: Amphipoda, Isopoda, dominancia, Gaja patak, meder, ártér. Bevezetés, célkitűzés A hazai patakok ártereinek magasabb rendű rákfaunájáról kevés adattal rendelkezünk (Forró & Farkas 1998, Muskó 1994). Vizsgálataink során az alábbi kérdésekre kerestük a válaszokat: - Milyen magasabbrendü rákfajok élnek a Gaja patak (Kelet-Bakony) medrében, és a vizsgálat időtartama alatt, milyen dominancia viszonyok voltak a jellemzők? - Milyen ászkarák fajok találhatóak a Gaja patak árterén és milyenek a dominancia viszonyok jellemzik az egyes mintavételi helyeket? Anyag és módszer A Gaja patak mederében havi rendszerességgel (2001. márciusától, 2001. júniusáig), egy 660 cm

2-es kvadrát segítségével vettük a mintákat. Az ártéren a gyűjtést havi rendszerességgel ürített talajcsapdákkal végeztük (kiegészítésként, a fauna teljes megismerése miatt rostálásos és egyeléses módszert is alkalmaztunk). A mintavételi helyek Vizsgálataink során a Gaja patakon Bakonynána és Fehérvárcsurgó között öt mintavételi helyet jelöltünk ki: Bakonynána (1), Jásd (2), Balinka-Mécsértelep (3), Balinka (4), Fehérvárcsurgó (5), amelyek egymástól megközelítőleg azonos távolságra helyezkedtek el. A mintavételi helyek három típusba sorolhatók a patak jellemzői alapján. Az I. típusnál (1. és 2. hely) a patak átlag 2 méter széles, 8-10 cm mély, az aljzata köves, kevés iszappal. Az ártér szűk, lágyszárúakban és fákban (pl. Alnus glutinosa) gazdag. A II. típusra (3. és 4. hely) az átlagosan 3,5 méteres szélesség és a 30-40 cm mélység a jellemző, az aljzata iszapos, néhány nagyobb kővel. Az ártér szélesebb, elsődlegesen fűfélékkel borított. A III: típusnál (5. hely) a patak átlagosan 4,5 méter széles, 50-70 cm mély, aljzata iszapos. Az ártér nagyon széles (8 m), sok fával és lágyszárúval. Eredmények Az öt mintavételi helyen csak két felemáslábú rákfajt (Gammarus roeseli Gervais, 1835 és a G. fossarum Koch, 1853) találtunk. A két faj egymáshoz viszonyított dominanciája a mintavételi helyek típusait követte. Az I. típusú helyeken (1 és 2) a G. fossarum faj volt a domináns (71,9 % és 80 %), a másik két típusnál (3 és 4, illetve 5), amelyek egymáshoz jobban hasonlítanak a G. roeseli faj vált dominánssá (68,7 %, 93,7 %, 88,9 %). Ezek az értékek megfelelnek a Vértes hegységbeli Majk patak vizsgálata során tapasztaltakkal (Kontschán nem publikált adatai). A patak 2, 3, és 4 mintavételi helyein gyakran találkoztunk az Astacus astacus (Linnaeus, 1758) Decapoda fajjal is, de alacsony egyed-sűrűsége miatt, csupán, kísérő elemként voltjelen. Az ártéri rákfajok dominancia viszonyai és az ászka közösségek összetétele is jellemző volt a patak egyes típusaira. Az I. típusú mintavételi helyeken (1 és 2), a nedvességkedvelő Ligidium hypnorum (Cuvier, 1792) volt a domináns faj (51,7 % és 65,2 %). A következő mintavételi helyen (3) az ártér zavartsága miatt a domináns faj az euriök Trachelipus rathkii Brandt, 1833 volt (81,5 %), de már itt megjelenik a szárazság-kedvelő Armadillidium vulgare (Latreille, 1804) faj is. A 4. mintavételi helyen, a mind az öt mintavételi helyen jelenlevő, ökológiailag az előző fajhoz hasonló Porcellium collicola Verhoeff, 1907 volt a domináns faj (77,8 %). Az 5. helyen a szárazság-kedvelő A. vulgare a domináns (47,1 %), de igen jelentős a P. collicola jelenléte is (44,1 %). A patak és tópartok jellegzetes ászkarákja a Hyloniscus riparius (Koch, 1838) alacsony egyedszámban, de mind az öt helyen megtalálható volt. Irodalom Forró, L. & Farkas S. (1998): Checklist, preliminary distribution maps, and bibliography of woodlice in Hungary (Isopoda: Oniscidea). Miscnea zool. hung. 12:21-44. Muskó, I. (1994): Occurrence of Amphipoda in Hungary since 1853 Crustaceana 66(2): 144-152. The dominance of Crustaceans (Isopoda and Amphipoda) in the bed and in the catchment area of the Gaja stream Kontschán Jenő Abstract: We made an examination of dominance in the bed and the catchment area of Gaja stream. We observed the amphipods in the bed and the woodlice in the catchment area of the stream. We found that G. fossarum was dominant in the bed of the stream near the spring. Below the stream G. roeseli was the dominant species. We also found that woodlice prefering wetness were dominant in the catchment area near the spring Below the euriök woodlice were dominant in the catchment area of the Gaja stream. Keywords: Gaja stream, dominance, bed of the stream, catchment area, Amphipods, Woodlice