Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

56 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. A Sericostoma personatum (Kirby és Spence, 1826, Insecta, Trichoptera) életciklusa Kiss Ottó István Eszterházy Károly Főiskola, Állattani Tanszék, 3300. Eger, Leányka u. 6. Kivonat: A Sericostoma personatum tegzes lárvái az Északi-Középhegység; lassú áramlású forrás,- csermely és patakvizek homokos mederaljzatán élnek. A faj lárvájának Bükk hegységben (Szalajka-patak) való előfordulása alapján ismertetem a morfológiai jellemzőket, az életciklust és a repülési periódusokat. A petékből a lárvák gyors fejlődésnek indulnak és a következő évben bábozódnak és kirepülnek. Az imágók repülése nyár elejétől (májustól) késő őszig tart. A fénycsapda adatok alapján a himek jobban repültek fényre, mint a nőstények (52/26 az arány). A legintenzívebb repülés július végén és augusztus elején volt, tehát nyári faj. A kedvező vízhőmérsékleti-és táplálékviszonyokkal magyarázható, hogy Magyarországon a fejlődési ciklusuk egy évet vesz igénybe Kulcsszavak: morfológia, életciklus, lárvastádiumok, repülési periódus, Trichoptera lárva. Bevezetés A faj lárvájának leírását Brindle (1964) Hickin (1967), Lepnyeva (1966), Waringer and Graf (1996) munkáiban találjuk. Nem közlöm (a terjedelem miatt) az őket megelőző kutatók e faj lárvájáról közölt publikációit. Európában a Sericostoma personatum Kirby és Spence, 1826 életciklusának időtartamáról igen eltérőek a vélemények a külföldi szakirodalomban. Nielsen (1942) egy, lilies (1952) fél, Elliot (1969) másfél éves, Dittmar (1955), Iversen (1973) három éves életciklust állapított meg. Ez utóbbi megállapítás Dániában Rold Kilde forrásban élő lárvák fejlődésének megfigyelése alapján történt. A leírás szerint a peterakás szeptemberre tehető, az első lárvák szeptember és a következő év márciusa közötti időszakban jelentek meg. Egy év után a legtöbb lárva elérte a 1I-IV. lárva-stádiumot, két év után a VI-VII. lárva-stádiumot, a harmadik évben bábozódtak és repültek ki az imágók. A teljes kifejlődéshez szükséges idő ilyen nagyarányú eltérését részben a vizek hőmérsékletének különbségeivel, részben a tápanyag minőségével (bükk levelek nitrogén tartalma elég alacsony) indokolta. E tanulmány a faj lárvájának morfológiájával, magyarországi életciklusával és a repülési periódusával foglalkozik. Anyag és módszer A Sericostoma personatum hazánkban, az Északi Középhegységben (Börzsöny, Mátra, Bükk hegységben) a lassú áramlású forrás-, csermely- és patakvizek homokos mederaljzatán él (Steinmann, 1970, Kiss, 1977, 1999). A vizsgálati anyagunkat 1986-87 és 1999-ben gyűjtöttük a Bükk hegységi Szalajka-patakból. Ezen kívül összehasonlító adatok álltak rendelkezésre már a régebbi (1974-től) gyűjtésekből is (Disznóskút, Vöröskő-vögy, Nagy vögy, Hosszú-völgy). A terület tengerszintfeletti magassága 300-460 m. A víztereket szegélyező növénytársulás a Petasitetum hybridi Dost, az Alnus glutinosa L., és a Quercus sp. fajok. A nagyobb patakok (Szalajka-, Nagy- p.) vizének hőmérséklete még télen sem kerül a 4 °C alá. A lárvák fejlődési szakaszainak megállapításához a fejhosszt és a fej szélességet mértem binokuláris sztereomikroszkóppal. Casio fx-451-el adom meg a standard deviation értékeit. A gyűjtött lárvák (59 egyed) fejhossz és fej szélességének változásait hasonlítottam a külföldi szakirodalmi adatokkal. A fénycsapda adatok alapján elemezem az imágók repülési periódusait. A gyűjtött lárvákat átfolyó vizű akváriumban is kineveltem. Eredmények A lárva leírása: A lárva eruciform, teste hengeres, a feje kissé lapított, ovális alakú, vörösesbarna, a potroh vége felé elkeskenyedik, hossza 12 mm, szélessége 2,5 mm. A fejpajzson és az egész fejen világosabb ovális foltok találhatók. A felső ajak köralakú, elülső része enyhén konkáv, a szegélyszőrök oldalt hosszúak. Az állkapocs belső oldala szőrözött, az alsó ajak enyhén kiemelkedő. A rágóknak 4 foguk van, belső szegélyükön megtalálható a kefe, a külső szegély bazális részén egy pár sörte helyezkedik el, omnivórák. Az előtör elülső szegélye dúsan szőrözött. Az elülső láb vastag, nagyon szőrös, kivéve a csípőt. A középső láb hosszú, vastag, széles, a hátulsó láb közepesen hosszú. A potroh oldalvonalát csak elkitinesedett dudorok jelzik Az első potrohszelvény dudorai ellaposodtak lemezhez hasonlóak. A kopoltyúk az I-a VIII. szelvény elülső határán erednek, mindig egyfonalasak. Az anális fog szabdalt, 3 ágú, párhuzamosan kettő kisebb, egyforma egy hosszabb, alapján „szakálszerű", hosszú szőrökkel. Az anális fog hasonlít a Notidobia ciliaris lárváéhoz. A lárvák tegezüket finom szemcséjű homokból készítik, szabályos kürt alakú, enyhén hajlott 14-15 mm hosszú, 3-4 mm széles, anális vége felé elkeskenyedik. A tegez végét membrán zárja le, amelynek közepén kör alakú nyílás van. Bábtegez készítéséhez a lárva a tegezét felhasználja, szájadékát membránnal zárja, melyen vékony nyílás található szegélyére nagyobb szemcséket helyez. A tegez vége legömbölyített, finom szemcsékből áll, amelyet néhány nagyobb szemcsével takar. Az életciklus: 1. táblázat: A Sericostoma personatum fejméretei in = egyedszám, x = átlagérték, SD = standard deviation Fejszélesség Iversen, 1973 Nielsen, 1942 Elliot, 1969 I 0,15-0,25 0,35 - 0,45 II 0,26 - 0,39 0,50-0,60 III 0,40 - 0,59 0,50-0,54 0,65 - 0,90 IV 0,60 - 0,89 0,66 - 0,89 0,95-1,35 V 0,90-1,34 0,90-1,24 1,40-1,65 VI 1,35-1,63 1,38-1,64 1,70-2,25 VII 1,64 1,66-2,14 Fej szélesség Szilvásvárad Lárvastádium n x Változás Minta SD Populáció SD V 4 1,15 1,075-1,375 0,054 0,0468 VI 21 1,6083 1,475-1,675 0,0957 1,0934 VII 34 1,8628 1,7-2,35 0,1381 0,136 Fejhosszúság Szilvásvárad Lárvastádium n X Változás Minta SD Populáció SD V 4 1,125 1,10-1,175 0,0353 0,0306 VI 21 1,6083 1,35-1,725 0,1967 0,192 VII 34 1,8628 1,75-2,4 0,1901 0,1873 A Sericostoma personatum lárvái a lotikus vizek homokos mozaikjaiban a Bükk hegységben igen gyakori (Szalajka-, Disznóskút-, Egres-, Vöröskő-, Nagy-, Hosszú-völgy patakjaiban). A Szalajka-patakból 59 egyedet gyűjtöttem és vizsgáltam. A fej hosszúság, szélesség adatait összehasonlítottam a külföldi szakirodalomban megadott értékekkel. A három utolsó lárvastádiumot (V., VI., VII.) különítettem el (1. táblázat).