Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

45 ját is (/. ábra). A megfelelő dekonvolúciós programcsomag használata kulcsfontosságú. A fő szempontok: olyan fajok tiszta tenyészetének spektrumát kell használnunk, melyek a vizsgálandó fitoplankton közösségnek domináns tagjai, és ezeket a tavit közelítő körülmények között kell tenyészte­nünk. Az összes csoport esetében alapvető, hogy milyen fényviszonyok között tenyésztettük a kalibráló fajokat. A Balaton esetében alacsony fényen tenyésztett fajok spektru­mát használtuk. Tapasztalataink szerint a cianobaktériu­moknál a tápanyaghiány is lényeges spektrális eltérést okoz (/. ábra), ezért az eredeti dekonvolúciós programcsomag­ban a cianobaktériumok kalibrációs spektrumát alacsony fényben, P hiányos viszonyok között, N hozzáadás nélkül kemosztátban tenyésztett C. raciborskii spektrumára cserél­tük. A zöldalgáknál a tápanyag ellátottság nem okozott spe­ktrális különbséget: a lombik-tenyészetben tartott fiatal Chlorella és a kemosztátban tenyésztett Scenedesmus ala­csony fényhez tartozó spektruma egyforma volt. A DF spe­ktrumból becsült fotoszintetikusán aktív klorofill koncentrá­ció hőmérsékletfüggő, ezt azonban korrigálni lehet a minta hőmérsékletének ismeretében. A Keszthelyi-medencében 15 percenként regisztráltuk a vízhőmérsékletet, így a DF mérés időpontjában az mindig ismert volt. 3. A teljes mérési program (Istvánovics 2001, Osztoics és Istvánovics, jelen kötet). A víz- és üledékhőmérsékletet (3 illetve 2 mélységben), továbbá a víz alatti fényviszonyok leírásához szükséges változókat (globál sugárzás, szélirány, szélsebesség, a lebegőanyag koncentrációval arányos WET­LAB fényvisszaverést mérő szenzor 2 mélységben) 15-60 perces gyakorisággal regisztráljuk. A tápanyagforgalmat ké­zi mintavételezéssel vizsgáljuk. Hetente végzünk vízkémiai Vízmintát veszünk az algák számlálásához. A csapdázott a­nyagban, a vízből centrifugálással nyert lebegőanyagban, valamint havi gyakorisággal 4 üledékrétegben vizsgáljuk a P frakcionális eloszlását. Havonta mérjük a felső 24 cm vas tag üledékréteg pórusvizében a foszfát, ammónium és vas gradiensét. Két hetenként felvesszük a fitoplankton fény-fo­toszintézis görbéjét UC módszerrel, és telítő foszfát és am­mónium hozzáadása után kémiai módszerrel mérjük a maxi­mális tápanyag felvételi sebességet. A DF mérés kivételével az összes mérést elvégezzük abban a két 8 m átmérőjű hen­gerben is, melyek közül az egyik kontrollként szolgál, a má­sikból búvárszivattyúval eltávolítottuk az üledék felső 15 cm-es rétegét. A hengerekben a belső P terhelést igyek­szünk manipulálni. Eredmények és megbeszélésük Kezdeti technikai nehézségek miatt az április-június közepe között felvett DF spektrumaink nem értékelhe­tők. Kisebb technikai problémák miatt a június és július közepe között kapott spektrumok szórása elég nagy volt, így az illesztés hibája 10-15% között mozgott. Július kö­zepétől minden problémát megoldva 4-6% közötti illesz­tési hibát sikerült elérnünk (/. ábra). Az értékelhető spektrumokból számolt napi átlag DF-klorofill koncent­ráció a mérési hibák határán belül mindig valamivel ki­sebb volt a spektrofotometriásán mért klorofill koncent­rációnál (2. ábra). Ez megfelel a várakozásnak, hiszen a DF módszer csak az élő sejtekben levő, és azon belül is csak az aktívan fotoszintetizáló pigmentek mennyiségét méri. vizsgálatokat és 2 mélységben mérjük a bruttó ülepedést. 50 40 % « 30 20­10 C+Z+K+Cr C+Z+K C+Z C O spektro T 1 r augusztus joentus joelius szeptember 2. ábra: Az algacsoportok napi átlag biomasszája a DF mérések és a spekrofotometriás klorofill (spektro) mérés szerint. (C­cianobaktérium, Z-zöldalga, K-kovaalga, Cr-Cryptophyta).

Next

/
Thumbnails
Contents