Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

34 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. szecskék leválasztásának hatékonyságát határoztuk meg az alábbi képlet alkalmazásával: r = (C, - C

f) -V/C, • N.úiy/t ahol: r = a szűrés teljesítmény [ml g"

1 h"']; Qf = az alga szuszpenzió koncentrációja a szűrés kezdetén (i) és t időpontjában [mg alga 1"']; V = a kísérleti akváriumban biztosított víz térfogata [= 1.5 1]; N,

úl

y = az egyedek tömege [g]; t = a szűrésvizsgálat időtartama [= 1 óra], E célból tavikagylók ismert méretű példányait helyeztük 1.5 1 alga szuszpenzióba, melynek klorofill koncentrációja 15-20 mg l

1 értéktartományban váltakozott. A kagylók szűrés teljesítményét 60 perces kísérleti idő elteltével határoztuk meg. A vizsgálatokat 20, 24 és 26 °C hőmérsékleten végeztük. A különböző hőmérsékleten végzett kísérletsorozatokat megelőzően a kagylóknak egyhetes akkomodációs időszakot biztosítottunk. Minden hőmérsékleten ellenőriztük az algaszuszpenzió kiülepedési tendenciáját és teszteltük a kagylók szűrés teljesítményét, melyek egyben a toxikus anyagok hatásának vizsgálatában a kontroll állapotot képezték. A kísérletekhez a Selenastrum capricornutum zöldalga ACT 97100 törzsét használtuk, melyet az előírt NaN0

3, K

2HP0

4 és mikroelem mennyiség felét tartalmazó BG11 (A5+Co) tápoldatban (Ripka el al., 1979) zárt lombik tenyészetben szaporítottunk. A kísérletekhez a szaporodás logaritmikus fázisának végén levő tenyészeteket használtuk. Az alga-szuszpenziók koncentrációját fluoreszcens spektrofotométer (Hitachi F-4500) alkalmazásával határoztuk meg. A módszer az algaszuszpenzió klorofill pigmentek 650 nm-en gerjesztett fluoreszcenciájának in vivo meghatározásán alapszik, 682 nm-en. A mérések során az élő algaszuszpenzióhoz 10'

4 M DCMU {3-(3,4-dichlorophenil)-l,ldimethylurea} fotoszintézis inhibitort adtunk, majd a fluorimetriás mérés 5 perces sötét inkubáció után következett. A műszeres mérés pontosságát előkísérletekben fordított plankton-mikroszkóppal végzett algaszám meghatározással ellenőriztük. A kísérleteket a vizsgálat jellegétől függően változó térfogatú üveg akváriumokban végeztük. Minden esetben szűrt Balaton-vizet alkalmaztunk, amelyhez a tesztanyagot 96 %os metanol alapú törzsoldatokból adagoltuk. Teszt koncentrációtól függően 2500, 5000, 7500, 10.000 és 15.000 pgml'

1 törzsoldatokat készítettünk olymódon, hogy a kezelések során a közegben a teszt anyag koncentrációja 25, 50, 75, 100 és 150 pg l"

1, míg az oldószer koncentrációja minden esetben 10 [ig l'

1 legyen. Előkísérletekben teszteltük a metanol hatását mind a kagylók periodikus aktivitására, mind az állatok szifó-müködésére és szűrésére. Eredmények: Fenantrén és fluorantén hatása Anodonta cygnea L. periodikus aktivitására Az anyaghatást a héjak nyitott (aktív) és zárt (nyugalmi) állapotainak időtartamában bekövetkezett változással határoztuk meg a kontrollhoz mérten, egyben a kimosás alatt mutatkozó magatartást is elemeztük A kezelés és a kimosás során tapasztalt változásokat minden kagylóra külön értékeltük, majd a kapott eredményeket a nyolc egyedre átlagoltuk. A középértékek közötti különbségek szignifikanciáját t-próbával ellenőriztük. Mindkét anyag hatását 18°C fokon vizsgáltuk, a fenantrén esetében három kezelési koncentrációban: 50, 100 és 150 pg I'

1, míg a fluorantén hatását két koncentrációban: 50 és 100 pg 1"'. Az 50 pg 1"' tesztkoncentráció megegyezik a balatoni üledék egyes mintavételi helyein mért két poliaromás szénhidrogén szint 2-3 szorosával. Mivel a toxikus anyagok tesztelése során a törzsoldatokkal 10 pg l"

1 koncentrációban metanol is került az akváriumokba, előkísérletekben a metanol hatását is ellenőriznünk kelleti a kagylók periodikus aktivitására. E célból 8 kagyló aktivitását regisztráltuk egy héten át Balaton vízben, majd egy héten keresztül 10 pg I"

1 metanol kezelést alkalmaztunk, melyet egyhetes kimosás követett. A kezelés időtartama alatt a kagylók mind aktív mind nyugalmi szakaszainak átlag-időtartamában csekély, nem szignifikáns csökkenés volt észlelhető a kontroli-viselkedéshez mérten, míg a kimosás alatt enyhe nem-szignifikáns növekedés mutatkozott mindkét paraméternél. Az anyaghatás vizsgálatok első hetében minden alkalommal kontroll körülmények között regisztráltuk az állatok periodikus aktivitását. Ekkor a héjak nyitott és zárt állapotainak átlag időtartama 19.4-23.9, ill. 15.0-19.2 óra között alakult. Az egyhetes kezelések hatására, a kagylók héjmozgásában esetenként számottevő változások voltak észlelhetők. A két poliaromás szénhidrogén jelenlétében, a kagylók aktiv átlagidőtartamát egy koncentrációfüggö csökkenés jellemezte, mely a 100 pg l"

1 kezelési koncentrációnál vált szignifikánssá mindkét anyag esetében. A nyugalmi szakaszok átlagidőtartamában ellenben koncentráció-függő növekedés volt észlelhető. A két anyag közel azonos mértékű növekedést váltott ki, mely ugyancsak a 100 pg 1"' kezelési koncentrációknál vált szignifikánssá. 1. ábra. Fenantrén és fluorantén hatása Anodonta cygnea periodikus aktivitására (Százalékos változások a kontrolihoz mérten) A kimosás ideje alatt mindkét anyag hatására általában egy enyhe, nem szignifikáns növekedés után (50 pg l"

1—

es kezelést követően) koncentrációfuggően csökkent az aktív- és nyugalmi szakaszok átlagidőtartama. A két paraméterben bekövetkezett változások ekkor is a 100 pg l''-es kezelést követően váltak szignifikánssá. Fenantrén és fluorantén hatása Anodonta cygnea L. és Unió tumidus szifóműködésére A két poliaromás szénhidrogén hatását Anodonta cygnea L és Unió tumidus felnőtt egyedeinek szifóműködésén ellenőriztük. A tényleges anyaghatás vizsgálatát megelőzően ezúttal is ellenőriztük a törzsoldatokkal az akváriumba jut-