Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

28 HIDROLÓGIAI KÖZLÖN

Y 2002. 82. ÉVF. Nádaratási kártételek vizsgálata a Kis-Balatonon Dömötörfy Zsolt

1 Szeglet Péter

2 Pomogyi Piroska

3 'Szíriusz Stúdió Kft., Pilisborosjenő 2Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely 3Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Szombathely Kivonat: Régóta folyik nádaratás a Kis-Balatonon több-kevesebb rendszerességgel. Az aratáshoz csak ritkán vannak meg az optimális körülmények, amikor minimális az okozott kár. A nem megfelelő jégviszonyok, vagy nem megfelelő módszer megválasztása, ill. egyéb kedvezőtlen körülmények esetén a nádas oly mértékben károsodhat, hogy a degradáció évekre visszavetheti a korábban vitális nádasok fejlődését. A szerzők légifelvételek és vegetáció-térképek segítségével a nádaratásból származó nádas degradáció és regeneráció jelenségét vizsgálták a KBVR-II. ütemén. Kulcsszavak: nádaratás, aratási kártétel, taposási kár, nád degradáció, regeneráció Bevezetés A Kis-Balaton területén 1981-óta végzünk vegetációtérképezési, 1996-tól a növényállomány kezelését megalapozó kutatásokat. Ezen vizsgálatok során számos esetben tapasztaltuk bizonyos nádasrészek leromlását, amely korábbi nádaratás nádast degradáló hatására vezethető vissza. Az egyes aratási károk eltérő jellegét, a roncsolás mértékét kívántuk felmérni munkánkban. Vizsgáltuk továbbá a degradált nádasrészek regenerációját, a regeneráció időtartamát. Anyag és módszer Vizsgálatainkhoz fekete-fehér, ill. színes-infra mérőkamarás légifelvételeket alkalmaztunk. A légifelvételeket digitalizáltuk és egységes koordinátarendszerbe illesztettük. A légifotókon kiválasztott aratással károsított nádasrészeket a károsítás évétől kezdődően a rákövetkező évek felvételein sorra megvizsgáltuk és kiértékeltük. A degradált területeket lehatároltuk, rögzítettük a denzitás változását, dokumentáltuk a regenerációt, vagy a további degradálódást. Adott esetben légifotókat másoltunk egymásra, hogy a degradáció, vagy a regenerálódás folyamatát nyomon kövessük. Megállapítottuk az eseti vegetációváltozást, más mocsári növényzet térhódítását a nád rovására. Eredmények Tanulmányoztuk az Ingói-berek ÉK-i részét a nádaratás, ill. az aratási kártételek szempontjából. Egy 1951-ben készült légifelvételen kézi nádaratás területe fedezhető fel, amelyen a learatott foltokban a nádkévék és az összerakott nádkúpok apró, fehér foltokban jelennek meg. A hagyományos nádaratás akkoriban megélhetést biztosított a környék lakosságának, tehát évenként rendszeresen végezték. A légifelvételen semmilyen nyomát nem találtuk az aratásból származó nádkárosításnak. Ismét beigazolódott, hogy a kézi aratás a legkíméletesebb nád-betakarítási módszer. 1979 szeptemberében készült légifotón már látszanak egy korábbi év nagygépes aratásának nyomai finom csíkozás formájában. A nádaratógép kereke a következő módon fejti ki degradáló hatását: a nádszárakat a jég felszínén eltöri, így a kora tavaszi magas víz befolyik a sérült nádszálakba, elzárja a levegő útját a rizómák felé, erősen lecsökkentve a rizómarendszer átszellőztetését éppen abban az időszakban, amikor az új hajtások fejlesztéséhez szükséges tápanyag-, és energia-felszabadítás a legintenzívebb légzést igényli a rizómákban. Blokkolt levegő-beáramlás esetén energia-pazarló, anaerob erjedési folyamatok indulnak be, az újonnan fejlődő hajtások kisebbek lesznek, a rizóma a tartalékait feléli, a növény legyengül, részleges nádpusztulás következhet be. Nem meglepő tehát, hogy az 1980-as októberi felvételen még jól kivehetők a korábbi nádaratás nyomai, tehát az aratási kártétel jelentősnek mondható. Egy 1996. júliusában készült hamisszínes infra felvételen szintén nagygépes nádaratás nyomai látszanak. A letaposott területen zöldes színnel jelenik meg az újulat. Az 1997-es CIR felvételen szintén kivehetők az előbbi körvonalak. A 2000. augusztusi CIR fotón közel öt év távlatában még mindig jól látható a taposás nyoma. Az uralkodó vegetáció: keskenylevelü gyékényes - bokorfüzes - mocsári páfrányos nádas. Az Ingói-berek vizsgált területéről az elárasztás utáni vegetáció-térképek tanulmányozásával a következő változásokat regisztáltuk: 1993-ban Scirpo-Phragmitetum caricetosum hydroharosum, 1994-ben Scirpo-Phragmitetum phragmitetosum, 1995-ben Scirpo-Phragmitetum typhetosum angustifoliae hydroharosum, ill. salicetosum cinereae, 1996ban Scirpo-Phragmitetum typheto-caricetosum hydroharosum, ill. salicetosum cinereae, 1997-ben Scirpo-Phragmitetum typheto-caricetosum hydroharosum, ill. salicetosum cinereae hydroharosum, 1998-ban Scirpo-Phragmitetum typhetosum angustifoliae hydroharosum, ill. salicetosum cinereae thelypteridosum. A fenti változások az úszóláp jelleg folyamatos erősödéséről tesznek tanúbizonyságot. Az elárasztás, ill. az Egyesített-övcsatorna töltésének megszaggatása jelentősen megváltoztatta a környezeti tényezők területet jellemző értékeit. Joggal feltételezhető, hogy ilyen körülmények között a vegetáció lényegesen érzékenyebb a mechanikai beavatkozásokra, mint stabil körülmények között. Ilyen esetben még a körültekintően végzett nagygépes aratás is maradandó változást idézhet elő a vegetáció összetételében. A Déli-keresztcsatorna mentén húzódó nádasokban is folyt régen is nádaratás az 195l-es pankromatikus légifelvétel szerint. Aratási kártételt ezen a képen sem tapasztaltunk. Az 1979 szeptemberében készült pankromatikus légifelvételen látszanak már aratási kártétel nyomai. A terület közepén húzódó É-D irányú egykori lecsapoló árok K-i oldalán degradált nádas fedezhető fel. Az előbbi felvételre rávetítettük az 1980 októberében készült légifotót, ahol elkülöníthetők az aratási-, valamint a kártételi nyomok. A kép közepén sötét színnel jelentkező kártételi nyom a 79/80-as aratási szezonban keletkezhetett, míg az ettől DNy-ra található, szabálytalan alakú kártétel nyoma korábbi eredetű. 1988-ra az 1980-as nyomok eltűntek, a nád regenerálódott. A korábbi kártétel területe élénkzöld színnel jelenik meg a hamisszínes CIR fotón. A későbbi évek, a terület elárasztása utáni vegetáció-térképei a nádasrészt mocsári páfrányos nádasként különítik el, hínáros faciesekkel. Ez a tény úszóláp jelenlétére utal. Kérdés, hogy az úszóláp a taposás hatására degradálódott nádas rizóma-szövedékének lassú felemelkedésével jött-e létre (mint, pl. a ma zajló folyamatok az Ingói-berek közepén), vagy már korábban is je-