Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

13 A vándorkagyló a hínáron megtelepedett összes állat 2,48-84,5 %-át alkotta, a legmagasabb értékeket júliusban kaptuk, Keszthelynél és Balatonalmádinál általában kisebb ez az érték, mint másutt (1. táblázat) 1946-ban a hínáron talált összes gerinctelen állat maximum 17,47 %-át alkotta D. polymorpha (Entz 1947), 1970-72-ben pedig 1,32 %-át (Bíró és Gulyás 1974), ami a jelenlegi adatokkal összehasonlítva azt jelenti, hogy az 1970-es években történő visszaszorulás után a vándorkagyló nagymértékű előretörésének vagyunk tanúi. A vándorkagyló denzitása nagymértékben növekedett júliusban a május-júniusihoz képest, októberben pedig lecsökkent. (2. és 3. táblázat) Általában Tihanynál legnagyobb a vándorkagyló denzitása, Keszthelynél pedig a legkisebb mind az egységnyi tófelületre kalkulált értékek, mind az egységnyi hínárra kalkulált értékek tekintetében. Először közlünk egységnyi tófelületre vonatkozó vándorkagyló denzitás adatokat, úgy, hogy a frissen megtelepedő lárvákat is figyelembe vettük. A hínárra vonatkoztatott denzitás sokkal magasabb, mint a Bíró és Gulyás (1974) által közölt adatok (maximális denzitás: 0,46 ind g"

1 hínár nedves tömeg), ez az azóta bekövetkezett kedvező változások eredménye Adataink a lengyelországi tavak (Stanczykowska és Lewandowski 1993) és az amerikai Nagy-tavak adatainak nagyságrendjébe esnek (Schloesser és mts 1996). Csaknem kizárólag kisméretű, megtelepedő állatok voltak jelen tavasszal, amelyek megnövekedtek a mintavételi periódus alatt, de a kis, megtelepedő állatok (0,15-0,20 pm) mindvégig jelen voltak a populációban . Az átlaghosszok ennek megfelelően növekedtek a mintavételi periódus alatt (1. táblázat) A következő hossz-tömeg egyenleteket illesztettük az adatokra: y, = 2.5913X

1845

S, R

2 = 0.9210, n = 208, y

2 = 0.1 163 x

2674

2, R

2 = 0.9855, n = 208, y

3 = 0.5771X

1661

4, R

2 = 0.8091, n = 51, y« = 0.0170x

2224

9, R

2 = 0.9109, n = 49, ahol x = az állatok hossza mm-ben (héjhossz), y! = nedves tömeg héjjal együtt mg-ban, y

2 = száraz tömeg héjjal együtt mg-ban, y

3 = nedves tömeg héj nélkül mg-ban, y

4 = száraz tömeg héj nélkül mg-ban. A korrelációs koefficiens (R

2) nagyobb a száraz tömegek tekintetében, mint a nedves tömegek tekintetében. A vándorkagyló biomassza legmagasabb értékeit júliusban becsültük, a legalacsonyabbakat május-júniusban mind az egységnyi tófelületre vonatkozóan (2. táblázat), mind az egységnyi hínárra vonatkozóan (3. táblázat). Tihany hínárosa kedvezett a legjobban a vándorkagyló megtelepedésének. Először közlünk biomassza adatokat a Balaton vonatkozásában. Woyrtarovich (1961) megmérte a vándorkagyló oxigénfogyasztását 0,5 °C és 30 °C között. Adataira (átlagok) exponenciális egyenleteket illesztettünk, amelyek a következők: y, = 0.0163 e

00948

x, R

2 = 0.9214, n = 7, y

2 = 0.1848 e

0095

9\ R

2 = 0.9645, n = 7, y

3 = 0.0106 e

0096

U, R

2 = 0.9637, n = 7, ahol x = hőmérséklet °C-ban, y, = a D. polymorpha oxigén fogyasztása mg O^"

1 nedves tömeg héijal együtt óra"

1, y

2 = a D. polymorpha oxigén fogyasztása mg 0

2 g"

1 száraz tömeg héj nélkül óra"

1, y

} = a D. polymorpha oxigén fogyasztása mg 0

2 g"

1 nedves tömeg héj nélkül óra"

1. R

2 = korrelációs koefficiens. Mivel Woyrtarovich (1961) 30 °C-on károsodást észlelt, a 30 °C-on mért értékeit nem vettük figyelembe az illesztésnél. Minthogy a légzési szerves szénveszteség kalkulálása során kétféle egyenletet vettünk figyelembe (a hossz-tömeg egyenletet és a hőmérséklet-oxigén fogyasztás egyenletet), a legnagyobb korrelációs koefficienssel rendelkező egyenleteket használtuk fel a kalkulálás során A légzési szeives szénveszteség a kagyló minimális szénigényét mutatja nyugalmi állapotban. A hínáron élő D polymorpha populáció légzési szerves szénvesztesége 0,15 és 338,27 mg C m"

2 tófelület nap"

1 között változott (4. táblázat), amely az 1999-ben mért primer produkció (Vörös és mtsai 2000., és Vörös, szóbeli közlés) 0,04-154,46 %-át teszi ki, ez utóbbi a vándorkagyló intenzív víztisztítási potenciáljára mutat rá, különösen Szigligetnél és Tihanynál nyáron. Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondunk az alábbi támogatásokért: OTKA No T032165 és T034813, MTA Balaton Projektje. Litkey Zsolt búvárként segített a mintavételnél, Hölvényiné Nagy Katalin és Polgárdiné Klein Tünde a minták feldolgozásában segített, amiért hálás köszönetemet fejezem ki. A mintavevő eszközért Bíró Kálmánnak tartozom köszönettel Irodalom Bíró, K. & Gulyás, P. 1974. Zoological invesügations in the open water Potamogeton perfoliatus stands of Lake Balaton - Annál Biol Tihany 41: 181-203. Entz, B. 1947. Qualitative and quantitative studies in the coatings of Potamogeton perfoliatus and Myrioplhyllum spicatum in Lake Balaton - Magy. Biol. Kut. Münk 17: 17-37. Entz, B. 1982. Fenékkotrásos területek vizsgálata a Balatonban I. Vízminőségi és fenékfauna vizsgálatok 1980-ban a balatongyöröki kísérleti kotrás területén. - Hidrológiai Közlöny 62: 99-103. Entz, G. & Sebestyén, O. 1942. A Balaton élete. - Magy Term. tud. Társ., Budapest, pp. 1-366. Kirpichenko, M. Ya. 1968. Phenology, population dynamics, and growth of Dreissena larvae in the Kuibyshev Reservoir. - In: Shtegman B. K.(ed ): Biology and control of Dreissena - Nauka, Moskva, Leningrad, 1964. Israel Program for Scientific Translatons, Jerusalem 1968, pp. 15-24. Kozák L., Lakatos, Gy„ Kiss. K. M. & Kerti, A. 1998. A ühanyi köves parton kialakuló élőbevonat zonációjának és benépesülési dinamikájának tanulmányozása. - Hidrológiai Közlöny 78: 353-354. Lakatos, Gy. 1979. A Balaton tihanyi térségében végzett élőbevonat (biotelcton) vizsgálatok. - Magy. Hidrol Társ Vándorgy. Keszthely, 17-18. May 1979 (3) (A/13), pp. 1-12. Muskó, 1. B. & Görög, Sz. 2000. Természetes alzatok benépesülési dinamikája a Balatonban. Módszer és előzetes eredmények. - Hidrológiai Közlöny 80: 278-281 PortyiJ. 1981. A makrobentosz mennyiségi vizsgálata a Balatonon. - A Balaton kutatás újabb eredményei II. VEAB Monográfia 16 sz. 1981, Veszprém, pp. 221-237. PonyiJ., Tusnádi, Gy., Vanger, É. & Richnovszky, A. 1974. Invesügation with computer ICL System 4 on the morphometry and composition of the population of Dreissena shells from the upper sediment layer ofIjke Balaton. - Annál. Biol. Tihany 41: 217-234. Schloesser, D.W., Nalepa. T. F. & Mackie, G. L. 19%. Zebra mussel infestation of unionid bivalves (Unionidae) in North America. - American Zoologist 36: 300-310. Sebestyén, O. 1934. A vándorkagyló (

Dreissensia polymorpha Pally és a szövöbolharák (

Corophium curvispinum G. O. Sars forma devium Wundsch) megjelenése és rohamos térfoglalása a Balatonban. Magy. Biol. Kut. Münk. 7: 190-204. Stanczykowska, A. & Lewandowski, KI99}. Thirty years of studies of Dreissena polymorpha ecology in Mazurian Lakes and Northeastern Poland - In: Nalepa T. F. & Schloesser, D. W. (szerk.): Zebra mussels. Biology, impacts, and control. - Lewis Publishers, Boca Raton, Ann Arbor, London, Tokyo 1993, pp. 3-37 Vörös L„ Kovács. A., V.-Balogh, K. & Koncz. E. 2000. Mikrobiális élölény-együttesek szerepe a Balaton vízminőségének alakításában. - In: Somlyódi, L. <i Banczerowski, J. (szerk ): A Balaton kutatásának 1999. évi eredményei. - Magyar Tud Akadémia, Bpest, pp 24-32. IVoynarovich, E. 1961. The oxygen consumption of the Dreissena polymorpha (Lamellibranchiata) at different temperatures. - Annál. Biol Tihany 28: 211-216.