Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.

11 A hidrológia társtudományainak sokarcú egysége Vágás István 6726. Szeged, Székely sor 13/A Kivonat: A hidrológia tudománya megkívánja, hogy folytonosan megújuljon. A limnológiát is beleértve, ez ma a hidrológia minden ágazatában a matematikai, közelebbről, a számítógépi, ezzel együtt a matematikai statisztikai szemlélet térhódítását is jelenti. Ennek kihasználásához elengedhetetlen az adatgyűjtések sűrítése, azok pontosságának, rendszerességének biztosítása A kutatás alkotó tevékenység, nem pedig ügyiratkészítés. Igaz ugyan, hogy a hidrológiai kutatásoknak a mindenkon gazdasági szükségletek a közvetlen meghatározói. De, tudományunk szakterületeinek önmozgása, önfejlődése is kell, hogy legyen, amely nemcsak a belső összefüggésrendszert, hanem közvetve a tudománnyal szembeni általános igényeket is alakíthatja. Kulcsszavak: vizek, hidrológia, kutatás A hidrológia tudományát a vizek ismerete, e tudomány művelőit, a hidrológusokat a vizek szeretete forrasztja egységbe. Aki a különböző formákban megjelenő vízben a különböző megközelítésekben vizsgálódó ágazat-részekben megkeresi és meg is találja az összekötő kapcsokat, az nemcsak saját közvetlen munkaterületén, hanem a további munkaterületeken, a hidrológiai tudomány egészében is képes újakat látni, újakat mondani és a teljes tudományterület számára maradandót alkotni. A hidrológia egysége fel kell, hogy tételezze a sokféleséget is, hiszen pl. a "belvíz" egyszerű kifejezésén mást ért a limnológia, mást a vízn közlekedés, s mást a mérnöki hidrológia, mégis szükséges ezeknek a szakmai ágazatoknak egyes eltérő értelmezéseik ellenére megérteniük egymást. A limnológus szerint belvíz a szárazföldeken található, általában édesvizek összessége, szemben a világtengerekével. A vízi közlekedés belvizei a szárazföldek országokon belüli folyói és tavai. A mérnök számára belvizek a az árvízvédelmi töltésekkel mentesített földfelszín öblözeteit időszakonként elborító, csapadékból vagy talajvíz-feltörésekből összegyülekező, lefolyásukban korlátozott elárasztások. A belvizek egyes fajtái tehát életterek, mások út- és szállítási vonalak, továbbiak pedig károk és katasztrófák elemei lehetnek. Az idegen nyelvek szóhasználata talán még ellentmondásosabb: a német és az angol ugyan ismer kifejezést a limnológiai és a vízi közlekedési értelmezésű belvizekre (ha nem is egészen ugyanazt). Az elöntéseket okozó belvizek megjelölésére viszont e két világnyelvnek már nincsen elfogadott szakszava, (mint ahogy az öblözet fogalmára sincsen), igazolva, hogy a hazánk, illetve a Kárpát-medence egyes hidrológiai problémái annyira egyediek lehetnek, hogy azoknak megoldására hiába keresnénk külföldi példákat. A hidrológia társtudományai sokarcú egységének képviselőit illetően a hazai limnológusok legismertebb személyiségeinek sorából kívánok néhány példát felsorakoztatni. Dr. Maucha Rezsőt (1884-1962) a hazai és nemzetközi tudományos élet hidrobiológus- és vegyészként ismerte. Emellett mérnöki kifejezés- és leírásmódokat honosított meg a limnológiában, amikor az élővilág egyes folyamatait matematikailag leírt fizikai folyamatokkal igyekezett azonosítani A fény intenzitása és a fitoplankton oxigéntermelése közt kísérleti összefüggést állapított meg, amelynek alapján a fotoszintézis létrejöttéhez szükséges alga-átmérő nagyságrendjeit is meghatározhatta Az asszimilációs folyamat modellezését pedig a rezgő mozgás fizika által leírt egyenletei segítségével végezte el. Mindezekkel a vizmémök gondolkodásmódjára is hatást gyakorolhatott. Dr. Sebestyén Olga (1891-1986) "Bevezetés a limnológiába" c., 1963-ban megjelent könyvében - az ismert mérnök-hidrológus, dr. Lászlóffy Woldemár kiegészítéseit is figyelembe véve - nagy fontosságot tulajdonított a vízmozgásoknak, a természetes vizek vízjárásának. A Hidrológiai Közlöny hasábjain írta 1951-ben: "A környezet és élővilág közötti hatás nem egyirányú, hanem kölcsönös. ... A közegészségügyi, gazdasági, műszaki, tudományos, stb. szempontokat össze lehet és össze is kell egyeztetni. ...A Balaton nem független közvetlen környezetétől, a felette lebegő légtömegektől, vagy a szomszédos szárazföldi területektől ... Tények és törvényszerűségek minél behatóbb ismerete növeli az ember képességét a tóval kapcsolatos oly kérdések megoldásában, melyek az emberiség javát szolgálják". Dr. Kiss István (1910-1990) a szikesek, és a tiszai holtágak, ezek algavilágának kutatójaként a földművelő emberek tapasztalatait egybegyűjtve jutott rá az algavilág meteorológiai függéseire, és a szikesek vízföldtani sajátosságaira Igazolta a belvízi elöntéseket okozó vízfeltörések szikesedést előidéző hatásait. Észrevette az azonosságot a szikes vízfeltörések és a szikes talpú árvízvédelmi töltések buzgár-jelenségei között, s az árvízvédelmet is fontos ismeretekhez juttatta A hidrológia tudománya - mint minden más tudomány sokarcú egysége mellett is megkívánja, hogy folytonosan megújuljon. A limnológiát is beleértve, ez ma a hidrológia minden ágazatában a matematikai, közelebbről, a számítógépi, ezzel együtt a matematikai statisztikai szemlélet térhódítását is jelenti. Ennek kihasználásához viszont elengedhetetlen az adatgyűjtések sűrítése, azok pontosságának, rendszerességének biztosítása A kutatás alkotó tevékenység, nem pedig ügyiratkészítés. Igaz ugyan, hogy a hidrológiai kutatásoknak a mindenkori gazdasági szükségletek (egyes időszakokban még az erőszakolt elméleti elképzelések is) a közvetlen meghatározói. De, tudományunk szakterületeinek önmozgása, önfejlődése is kell, hogy legyen, amely nemcsak a belső összefüggésrendszert, hanem közvetve a tudománnyal szembeni általános igényeket is alakíthatja. Fontosak a gyakorlat kérdésfeltevései, de korszerűtlen minden olyan törekvés, amely a tudományos elmélet fejlesztését a gyakorlat állítólagos igényeire hivatkozással megkérdőjelezni igyekeznék. Ugyancsak lényeges, hogy hazai problémáink felvetésével és megoldásával magunk hassunk a világ egyetemes hidrológiai tudományának fejlődésére, mert ennek fontosságát mások nem, egyedül csak mi magunk tudjuk mérlegelni. A 82. évfolyamába lépő Hidrológiai Közlöny a hidrológiai tudomány egysége szolgálatában továbbra is igyekszik elért eredményeink közreadását folyamatosan biztosítani. VÁGÁS ISTVÁN okleveles mérnök, a műszaki tudomány doktora, címzetes műegyetemi tanár, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője.