Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
XLIII. Hidrobiológus Napok: "Vizeink ökológiai állapota: természetvédelem, vízhasznosítás" Tihany, 2001. október 3-5.
4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. szánt négyoldalas anyagokkal kapcsolatos tapasztalatokról. Az időben meghirdetett rendezvényre sokak jelentkezése igen gyakran késedelmes, nem is beszélve a kivonatokról, amelyek gyakran nem tükrözik a mondanivalót, ráadásul használhatatlan, fax-küldeményként érkeznek. Ezeket át kell gépeltetni. Az elmúlt évek során számos esetben szigorodó elbírálást hangoztattunk, s mostantól mind a jelentkezések határidejével, a kivonatok és a 4 oldalas közlemények formai-tartalmi követelményeivel kapcsolatban valóban szigorúbban fogunk eljárni. A határidők nagyszámú túllépése késlelteti és nehezíti a program összeállítását, a programfüzet elkészítését. Ugyanez vonatkozik a négyoldalas rövid közleményekre, azok formai és tartalmi követelményeire. A bejelentett eloadások és a kéziratok címe sokszor eltérő, teijedelmük a megadott kereteket messze meghaladja Ezeket a szerzők átdolgozásra visszakapják. Szeretnénk, ha a megjelent anyagok forma és tartalom szempontjából egyaránt magas színvonalúak lennének. Kéljük ezért, hogy a közlésre szánt kéziratokat a közeljövőben a Hidrológiai Közlöny 81(5-6) hátsó borítójának belső oldalán közölt instrukciók szerint szíveskedjenek elkészíteni. Köszönettel tartozom a kéziratok anonim szakmai opponenseinek, akik szakmai bírálatukkal elősegítették a kiadványunk színvonalának növelését. Köszönet illeti az MTA BLKI Balatonkutatási Alapítványát és az MTA Veszprémi Területi Bizottság (VEA) Alapítványát anyagi támogatásukért Mindannyiunk kötelessége, hogy neves elődeinkről rendszeresen megemlékezzünk, hiszen szakmánk alapjait, egyéni tudásunkat, ismereteinket nagyrészt nekik köszönhetjük. Erre kérek mindenkit, bogy folyamatosan gyüjtsük össze szakterületünk neves alkotóinak élettörténetét, pályafutását, s folyóiratainkban méltassuk őket. Ezúttal Zsuga Katalin vállalta, hogy méltatja dr. Megyeri János életútját. Örömmel látom szakmánk derékhadának jelenlétét, és megnyugtatónak tartom, hogy fiatal kollégáink évről-évre szép számmal vesznek részt hallgatóként és előadóként egyaránt. A XLm. Hidrobiológus Napokat a fenti gondolatok jegyében nyitom meg, s kívánom, hogy mindannyian hasznos elméleti és gyakorlati ismeretekkel gyarapodjunk. Dr. Megyeri János (1912-1991) Dr. Megyeri János professzor a magyar hidrobiológia, a hazai Zooplankton kutatás egyik jeles művelője. Személyéhez kapcsolódva a 2001-2002. évek kétszeresen is jelentősek, hiszen 1991-ben halálának 10 éves, 2002-ben pedig születésének 90. évfordulójára emlékezünk. Egy kis Békés megyei faluban, Medgyesbodzáson született 1912-ben. Alsóbb iskoláit Medgyesegyházán végezte, sokszor gyalog tette meg az utat a két település között. Talán innen ered a felnőtt korban szenvedéllyé vált természetjárás, túrázás, a szabad természet szeretete. Az 1920-as években, a gazdasági válság idején került Szegedre, s haláláig hűséges polgára maradt a Tisza menti városnak. A Tisza közelsége meghatározóvá vált életében, munkássága, kutatásai szorosan kapcsolódtak a folyó szűkebb és tágabb környezetéhez. Már egyetemi évei alatt végzett hidrobiológiái vizsgálatokat, később, mint a Szegedi Juhász Gyula Főiskola tanára elkötelezetten küzdött azért, hogy a hidrobiológiái oktatás, képzés komoly szakmai színvonalra emelkedjen. A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának munkájába már kezdettől fogva bekapcsolódott, a dél-alföldi régió egyik mozgatórugója volt. A Limnológiai Szakosztályban több évig a társ- ill. alelnöki funkciót is betöltötte. Tagja volt annak a munkabizottságnak, melynek tagjai 1965-ben javaslatot készítettek a hazai hidrobiológiái oktatás fejlesztésére. Ő maga is több, zoológusok, hidrobiológusok számára rendezett fajismertető kurzus előadója volt. Tevékenyen részt vett a Tihanyi Hidrobiológus Napokhoz kapcsolódó szervezési munkákban, igen fontosnak tartotta ezt az évenként megrendezésre kerülő fórumot, hiszen, mint írta: "Itt tanultak, dolgoztak, innen indultak el azok, akik a hazai felszíni vizek életének, élővilágának megismerésért dolgoztak. Itt mélyült el emberi és szakmai barátságuk a különben egymástól távol, elszigetelten dolgozó magyar hidrobiológus szakembereknek." Főiskolai tanárként nemcsak egyszerűen az óráit leadó oktató, hanem igen jelentős a pedagógiai, nevelő munkája is. A diákokkal szemben szigorú, következetes, sokat követelő tanár, aki ugyanakkor önmagától is sokat elváró, igényes szakmai munkát felmutató, nagy tárgyi tudású nevelő. A fiatalokra személyes példamutatásával tudott legjobban hatni, a tantárgyi oktatás mellett fontosnak tartotta az erkölcsi, magatartási nevelést is A főiskola falain kívül erre legjobb alkalmak a különböző gyüjtőutak, expedíciók voltak, ahol a tanárdiák közös munka révén szoros kapcsolatba került hallgatóival. Tanítványai évek, évtizedek múlva is tisztelettel, szeretettel beszéltek róla, keresték fel egy-egy szakmai tanácsért, iránymutatásért. Hosszú évekig a szegedi Tanárképző Főiskola tanára, sokáig a főiskolai évkönyv szerkesztője volt. Innen járt át meghívott előadóként a József Attila Tudományegyetemre hidrobiológiát oktatni speciál-kollégium keretében, ugyanis az egyetemen ilyen tantárgy külön nem létezett. Számos kutató expedícióban vett részt, maga is több gyűjtő-körutat szervezett. Vizsgálatai között jelentős helyet foglalt el a Tisza kutatás, (felső-, alsó Tisza szakasz, holtágak). Az ebben az időben szegedi központtal működő Tiszakutató Bizottság aktív tagja Érdeklődési köre széles, tudományos igényességgel vizsgálta a szikes vizek, Sphagnum-lápok, holtágak, mellékfolyók, speciális vízterek, rizsföldek ásott kutak, halastavak élővilágát. Szűkebb szakterülete a Zooplankton kutatás, ahol a korszerű, modem módszerek mellett minden vizsgálatnál igen fontosnak tartotta az alapos, pontos fajismeretet. Ezt diákjaitól, szakdolgozóitól is megkövetelte. A hazai munkássága, kutatási tevékenysége mellett több külföldi egyetemmel is szakmai kapcsolatot tartott: Prága, Bécs, Kassa, Drezda, Lipcse. Albániában gyűjtő-körutat szervez, s igen érdekes tény, hogy Tiranában az egyetemen ő indította el a biológia-hidrobiológia tantárgyat. Legszorosabb munkakapcsolatban - több, mint 30 évig - a szabadkai egyetemmel állt. 1975 januárjától a Tanárképző Főiskola nyugdíjazta, ezután az Orvostudományi Egyetem fogadta be, ahol protozoológiát oktatott. Itt lett az egyetem első habilitált professzora Magánéletében komoly, megfontolt ember volt. Sajnos, a családnak több tragédiát is el kellett viselnie. Felesége 1960ban meghalt, ettől kezdve 3 fiát egyedül nevelte. Apai szeretete mellé emberi tartást, személyes példát is mutatott gyermekeinek Sajnos, a családot 1974-ben újabb csapás érte, az egyik fiú daganatban meghalt. Ez még jobban összekovács-