Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

1. szám - Hajnal Géza: A budavári barlang kútjainak hidrológiai vizsgálata

A budavári barlang kútjainak hidrológiai vizsgálata Hajnal Géza Budapesti Műszaki Egyetem Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszéke, 1111. Budapest, Sztoczek u. 2-6. kiwinat: kulcsszavak: 1. Bevezetés A budai Vár alatl húzódó üreg- és barlangrendszer hidrológiai vizsgálatát az 1970-es évek elején Kessler Huben kezdte meg. Az. 6 vizsgálatait folytatta szerző a kilencvenes évek közepétől, mérve a barlangi kutak vízállását, vízhőmérsékletet, áramlási viszonyait, valamint elemezte a vizük kémiai tulajdonságait. A két mérési időszak eredményeinek összehasonlításával megállapította, hogy a kutak komoly depressziót szenvedtek, s a vizek erősen szennyezettekké váltak hidrogeológia, barlang, kút. vízállás, v ízkémia 1 Legfelül helyezkednek el az épületek pincei, a felszín alatt maximum 2-3 m mélyen Ezek a pincék teljesen mesterséges kialakításúak. 2 A középső pinceszint az épületek alatt 3-8 m mélységben húzódik Többséglik kisebb - nagyobb természetes üreg lehetett a mészkőben, amiket aztán a lakók kibővítettek 3 A harmadik szinten egyedi és összefüggő pincéket találunk Az összefüggő pincerendszer egy részét nevezzük Nagy Labirintusnak. A harmadik szint üregei eredetileg a hévizes barlangképződés eredményeként jöttek létre, inai formájuk legnagyobb részét azonban a fent bemutatott átalakításoknak köszönhetik. Fő kiterjedési irányuk megegyezik a kőzetekben jelentkező repedések irányaival. Visszatérve az elnevezések helyes használatára, a csoportosításból kitűnik, hogy az első csoport elemeit csak pincéknek hívhatjuk, a második csoport elemeit üregeknek, sziklapincéknek és mélypincéknek, míg a harmadik csoport elemeit barlangoknak, barlangpincéknek, az egyedi elemeket pedig szintén nevezhetjük üregeknek és sziklapincéknek. A csoportosítás annyiban pontosításra szorul, hogy erősen egyszerűsített modellt alkot, mivel az üregrendszer magassági értelemben sokkal változatosabban helyezkedik el a valóságban, mint a rendszerezési szisztéma szerint (A Nagy Labirintus termeinek többsége 10-15 m-re húzódik a felszín alatt, ám van teljes egészében természetes eredetű és állapotú üreg, amely csak néhány méterre található a felszíntől ) Az összefüggő barlangpincék összes alapterülete kb 18.000 m

2, a különálló üregek összterülete kb 4 000 m" Jelenlegi ismereteink szerint természetes eredetű üregek csak a Polgárváros alatt találhatók (2. ábra) A barlangpincék kutatásakor két alapvető problémával találjuk magunkat szemben 1. Nincs hiteles, pontos térkép a területről. 2. Nincsenek tisztázva a tulajdonviszonyok. Mindkét hiányosság leküzdésére komoly próbálkozások történtek az elmúlt tíz évben, az első probléma megoldására biztató jelnek tűnik a tavalyi évben megkezdett kisebb terület térképezése, a második nehézség megoldása azonban úgy tűnik még hosszabb ideig várat magára. 3. Barlangi kutak vizsgálata Az előző pontban említett barlangi kutak vizsgálatával számos információ nyerhető a Várhegy vízháztartásáról A megtalálható és azonosítható kutak száma folyamatosan csökkent az idők folyamán A XVII század derekán 75 (Zolnay 1961), 1908-ban 28 kútról írtak (Szontagh 1908), 1938-ban már csak 13 kutat vizsgáltak (Horusttzky 1939), az 195 l-es térképeken 26 kutat jelöltek meg A jelenlegi kutatások alkalmával összesen 20 kút került a látókörünkbe Már a Kessler H által 1971-ben feltárt kutak közül is több azonosíthatatlanná vált A térképezés a kutak magassági elhelyezkedése szempontjából a legfontosabb, ez elengedhetetlen a hidrogeológiai Készülő, a budai Várhegy htdrogeológiájaval foglalkozó doktori disszertációmnak fontos része a barlangrendszerben található kutak vizsgálata Célul tűztem ki, hogy terepi es laboratóriumi mérésekkel meghatározzam a kutak vízháztartását és vízminőségét Vizsgálataimat a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnökgeológia Tanszék doktoranduszaként, majd később a FOMTERV Rt tervezőjeként végeztem Munkámat számos szervezet és intézmény szakembere segítette, kutatásaim 1993 és 1996 között a Belügyminisztérium által támogatott Országos Pinceprogram keretében folytak 2. Barlangok, üregek, pincék A budai Várhegy mész tufa-üregei eredeti kifejlődésükben szabálytalan, alacsony képződmények voltak, s ezeket az ember a történelem folyamán saját hasznára kívánta formálni Ha kemény volt a mészkő a feküt vájták ki, ha fejthető volt, akkor a fote és az oldalfalak irányában terjeszkedtek. Utóbbiakat sok helyütt felfalazták, a fotét pedig pillérekkel alátámasztották (Kadic 1942) Az üregekbe befolyó víz öszszegyűjtésére kutakat ástak, melyeket sokszor a fotétől a felszínig légaknákkal tettek könnyen hozzáférhetővé A fent bemutatott folyamatok következtében mára számos elnevezés vált használatossá az üregek tekintetében. Hívjuk őket barlangnak, üregnek, pincének, mélypincének, barlangpincének, törökpincének, sziklapincének Segítheti a fogalmak tisztázását, ha csoportosítjuk a Várhegyen található üregtípusokat A leggyakoribb osztályozási mód a vertikális elhelyezkedés szerinti (

Scheuer 1986) (/. ábra) ' / — l — i -— 1 •—" 1 '— J I. ábra. Pince- és iiregrendszer típusszelvény