Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)
6. szám - Pálfai Imre: A Tisza holtágának hidrológiai értékelése
354 1 1IDROLÓGIA J KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF 6. SZ. A vízveszteségeket a párolgáson kívül a szivárgási veszteség növeli. Kisvíz idején a folyó vízállása több méterrel is alacsonyabb lehet, mint a holtág vízszintje, s ha ez az állapot tartós, jó vízvezető-képességü rétegek esetén tetemes lehet a szivárgási veszteség. A holtágból történő öntözési vagy egyéb célú mesterséges vízkivételek ugyancsak negatív tényezőként hatnak a vízforgalomra Végül a holtágak leürülését vagy leürítését kell említeni, amire - vízbő időszakokban - a holtág vízbefogadó-képességének kimerülésekor kerül sor. A hullámtéri vízjárási-vízforgalmi viszonyok illusztrálására bemutatom a Mártélyi Holt-Tisza és az élő Tisza vízállásának változását 1992-2001 közt (2. ábra). Évente néha több árhullám is átöblítette a holtágat, sőt a legutóbbi évek nagyobb árvizei a teljes hullámteret elöntötték 1992-ben, 1993-ban és 1994-ben viszont nem lehetett tartani a 78,00 mBf körüli üzemvízszintet. Később ebben a természet, de az időközben megvalósított mesterséges vízpótlás is segített. VLtMUCOk (mBf.) MM ím: ei oimjovoii»M.ot.oims.ovoiitM,oi.omiT.oi oimroi otím oi ouom ot ouooi01 :><<«• - Trau MlndUVnt Mlné4y< hortifl 2. ábra. A Tisza és a Mártélyi Holt-Tisza vízállásai 1992-2001 között A csapadékon felüli bevételek és a párolgáson túlmenő kiadások számszerűsítése - megfelelő mérési adatok hiányában nagyon nehéz Kísérletképpen megpróbáltam az Alsó-Tisza vidéki mentett oldali holtágak együttes vízmérlegét becslésszerűen meghatározni, egyrészt a sokévi átlagok alapján, másrészt egy nagyon száraz évet föltételezve (/. táblázat). A holtágak összes vízfelülete 6 km 2, vízgyűjtő-területe 420 km 2 1. táblázat Az Alsó-Tisza vidéki mentett oldali holtágak hozzávetőleges vízmérlege Megnevezés Vízmennyiség (mm) Megnevezés sokévi átlagban száraz évben Bevételek: Csapadék 530 330 Bevételek: Felszín alatti hozzáfolyás 50 30 Bevételek: Felszíni hozzáfolyás (belvíz) 1400 140 Bevételek: Használtvíz-bevezetés 400 350 Bevételek: Vízpóüás 220 150 Bevételek: összesen 2600 1000 Kiadások: Párolgás 780 1000 Kiadások: Felszín alatti elfolyás 20 100 Kiadások: Vízleeresztés (szivattyús átemelés) 1550 70 Kiadások: Vízkivétel 250 330 Kiadások: Összesen 2600 1500 Különbség: 0 -500 Nézzük először a sokévi átlagokat. A bevételek és a kiadások összege egyaránt 2600 mm. A bevételek közt feltűnően nagy tétel a felszíni hozzáfolyás, a belvíz. Ennek az a magyarázata, hogy a holtágak vízfelületéhez képest viszonylag nagy a vízgyűjtőterületük. Esetünkben hetvenszeres! Föltételezhetően a Közép-Tiszán és a Felső-Tiszán is hasonló arányok lehetnek. Ezzel szemben a Balaton vízgyűjtője csak kb tízszerese a vízfelületének. Ott viszont jóval több a fajlagos felszíni hozzáfolyás, sok év átlagában hozzávetőleg kb 100 mm/év Az Alsó-Tisza vidékén és a Közép-Tisza vidékén ez a mutató vizsgálataink szerint kb. 20 mm/év, a Felső-Tisza vidékén 60-80 mm/év. Ezek az értékek bizonyos használtvíz- bevezetéseket is tartalmaznak. Lényeges, hogy a holtág korlátozott vízbefogadó-képessége miatt erősen belvizes években a „hozzáfolyást" le kell ereszteni, a belvizet gravitációsan vagy szivattyúsán a Tiszába kell juttatni, tehát a bevétel nagy részétől kényszerűen meg kell szabadulni. Száraz években minden bevételi tétel kisebb, főleg a felszíni hozzáfolyás, mely becslésünk szerint az átlagosnak csupán 10 %-a, így az összes bevétel mindössze 1000 mm. A kiadási tételek viszont - a leeresztés kivételével, amire ilyenkor nincs, vagy alig van szükség - nagyobbak, összesen 1500 mm-t tesznek ki. Ilyenformán a különbség igen tekintélyes: 500 mm. Ennyivel csökken tehát egy nagyon száraz évben a holtágak vízszintje. A közölt táblázatból láthatjuk, hogy milyen bevételi és kiadási tételek vannak, azoknak mekkora a súlya, milyen a szerepe Ezek eligazítanak a tekintetben, hogy mit kell mérni, vizsgálni, mire kell ügyelni, mivel lehet javítani a vízforgalmi helyzetet. A feladatok összetettsége is sejthető: a holtág-problematika a területi vízgazdálkodás, a folyógazdálkodás és a települési vízgazdálkodás tárgykörébe egyaránt beletartozik, nem is beszélve a környezetvédelmi, a természetvédelmi és az ökológiai kérdésekről. Összegzésként leszögezhetjük, hogy a holtágak hidrológiai értékelése, a vízforgalom ismerete, elengedhetetlen az anyagforgalom meghatározásához, az ökológiai értékeléshez, s mindezek a holtágak védelmét és hasznosítását szolgáló intézkedések megtételéhez, a különféle rehabilitációs munkálatok megtervezéséhez és elvégzéséhez. Az e téren tapasztalható jelenlegi bizonytalanság csökkentése érdekében - megragadva az alkalmat - néhány javaslatot teszek: - Sürgősen fejleszteni kellene a holtágak mérő-megfigyelő hálózatot (törzsállomások kijelölése útján). - A most induló hároméves Tisza-projektben tervezett modell-vizsgálatokhoz kapcsolódva - az egykori mintavízgyűjtőkhöz hasonlóan - minta-holtágakat kellene kiválasztani (a hozzájuk tartozó vízgyűjtőterülettel együtt), és azokon huzamosabb ideig kellene folytami a méréseket és a kutatásokat. - Pontosan le kellene határolni a holtágak vízgyűjtőterületét, s azt védelem alá kellene helyezni, hasonlóan a felszín alatti vízbázisok védelméhez. - Az átfogó jellegű, illetve évkönyv-szerű hidrológiai munkákban (Magyarország vízkészleteinek állapotértékelése, vízrajzi évkönyvek, stb.) a holtágaknak külön fejezetet kellene kapniuk Mindent egybevetve: szenteljünk nagyobb figyelmet, és áldozzunk több pénzt holtágainkra, hiszen egyik különleges nemzeti kincsünk megőrzéséről van szó! A holtágak ne legyenek továbbra is a magyar hidrológia mostohagyermekei! A hydrological study from the oxbow-lakes of the Tisza Pálfai, I.
