Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

6. szám - Fodor Zoltán–Jeney Zsuzsa: A rendszeres árvízi elöntésre alapozott mezőgazdasági területhasználat elvi lehetősége három Tisza-völgyi mintaterületen

FODORZ-JENE^iS^^Uí^ 349 84,00 m Bf lehetne (Nováky, 1999; Bardóczyné Székely, 1999) A feltöltésre kijelölt laposok fenékszintje az öblö­zetben 82-83 m Bf körül van. A Tiszából történő elárasz­tás esetén a tájrehabilitációs program vezetője szerint a „fájdalommentes feltöltés maximális szintje" 84,2 m Bf (jBalogh, 2000). A „Csemete" elképzelései között a Dóc-Opusztaszer­Baks ártéri öblözet mintegy hatezer hektáros területének alternatív ártéri hasznosítása szerepel. A három kiemelt példa közül ez az egy foglalkozik olyan területtel, amely a Vásárhelyi terv továbbfejlesztésében is szerepel, mint sze­gedi árvíztározó. A kiszemelt öblözet legmélyebb pontjai 77 m Bf alatt, a legmagasabb pontjai kevéssel 80 m Bf fe­lett vannak Az elárasztásra április-májusban, 78 m Bf szintig kerülne sor. A kiömlött vizet körülbelül egy hóna­pig tartanák kint, majd fokozatosan visszavezetnék, ma­gas tiszai vizállás esetén szivattyúsán átemelnék a főme­derbe (Paulovics, 2002). A vízjárás alakulása három tervezett mintaterület közelében Az esetleges elárasztások várható idejét meghatározza, hogy a Tisza vízrendszerében alapvetően a tavaszi, márci­us-áprilisi árhullámok az uralkodók. A Felső-Tiszán, ahol a magashegységi hóolvadás egybeesik a tavaszi esőzések­kel, az áprilisi árvizek a jellemzők, a Közép-Tiszán a már­ciusi maximumok is gyakoriak, mivel a Szamos és a Bod­rog alacsonyabban fekvő vízgyűjtőjén hamarabb elolvad a hó. Szolnok alatt a májust is az árvizes hónapok közé kell számolni, mert a lassan levonuló árhullámok itt utolérik egymást, összetorlódnak. A Felső-Tiszán az esősebb idő­szakoknak köszönhetően a június-júliusi, illetve a novem­ber-decemben árvizek is gyakoriak, ezek azonban Tokaj alatt ellapulnak, a Közép-Tiszán rendszerint jelentéktele­nekké válnak (LászJóffy, 1982). A Tisza vízjárásának változékonyságát mutatja, hogy a négy legfontosabb hazai vízmércéjéről 1876-1975 között leolvasott vízállások alapján Vásárosnaménynál, Tokajnál és Szolnoknál körülbelül az évek harminc százalékában, Szegednél az évek közel negyven százalékában nem ala­kult ki a partok magasságát meghaladó vízállás. A Tisza esetében nem szokatlan a hosszabb, akár évtizedes árvíz­mentes időszak sem. A Tiszára jellemző árvizek közül nedvesebb években a tavaszi árvizek a három felső mér­cénél hatvan százalékos gyakorisággal léptek fel A vizs­gált időszakban Szegednél csak az évek felében fordult e­lő tavaszi árvíz, a nyári árvizekből viszont itt volt a leg­több (Vágás, 1982). Az átalakitandó földhasználat tervezéséhez elsősorban a tavaszi és a nyár eleji árvizek előfordulási gyakoriságát kell figyelembe venni, mert az alternatívaként megfogal­mazott területhasználatok alapvetően az ezekből szárma­zó elöntéseket hasznosíthatják. Külön kutatásoknak kell tisztázniuk, hogy a hosszabb árvízmentes időszakokban az adott területen a mesterséges vízpótlás alkalmazása vagy az üzemtervbe beépített ideiglenes „száraz" haszná­lat jelenti a gazdálkodás számára a járható utat. A magunk vizsgálatai során azt kívántuk leírni, hogy a Tisza vízjárására jellemző általános sajátosságokon belül a három fent említett mintaterülethez legközelebb eső víz­mércéken (Felsőberecki, Tiszabő, Mindszent) hosszabb i­dő átlagában, 1960 és 1999 között hogyan alakult a napi vízállások relatív gyakorisága. A jellemzéshez a Vituki Rt. adattárának napi vízállás idősorait használtuk. Felső­berecki esetében csak az 1966 utáni évekkel számoltunk, mivel a vízmérce áthelyezése miatt az adatsorok csak 1967 elejétől tekinthetők homogénnek. Az elemzés során először arra kerestünk választ, hogy a vizsgált időszakban kialakultak-e legalább ötven, de in­kább hetvenöt százalékos relatív gyakorisággal olyan víz­állások, amelyek elérik, vagy meghaladják a mintaterek­kel kapcsolatban megfogalmazódott elárasztási szinteket. Ennek meghatározására az év napjaihoz tartozó 33, illet­ve 40 adatot nagyság szerint növekvő sorrendbe rendez­tük. A szökőévek február 29-éin mért értékeket nem vet­tük figyelembe. A növekvő sorrendbe rendezett adatok a­lapján vízállás-gyakorisági grafikonokat készítettünk, a felsőberecki vízmérce esetében az első (minimum), a ki­lencedik, a tizenhetedik és a harmincharmadik (maxi­mum) elemeket, a tiszabői és a mindszenti vízmércéknél az első, a tizedik, a húszadik és a negyvenedik elemeket ábrázoltuk (1-3. ábra) A felsőberecki adatokból szerkesztett grafikonon (/. ábra) a vízállás-minimumok kiegyenlítettsége a tiszalöki vízlépcső hatásáról árulkodik, a vizsgált időszakban a víz­mércén 93,50 m Bf (138 cm) alatti vizállások nem alakul­tak ki. A vizsgált hasznosítás szempontjából jelzésértékű­nek választott 75,75 százalékos gyakoriságú vízállásokat összekötő görbe csupán a 95 m Bf (288 cm) szintet ha­ladja meg, március 18 és április 20. között összesen 25 napon Az 51,51 százalékos gyakoriság görbéje ezt a ma­gasságot március 7. és május 11. között tartósan megha­ladja, március 28. és április 15. között a 96 m Bf (388 cm) szint fölött jár. A tiszabői vízmércén megfigyelt napi vízállások relatív gyakoriságát ábrázoló grafikonon (2. ábra) a megcélzott 84 m Bf (412 cm) elárasztási szintet csak az 50 százalé­kos gyakoriságú elemekhez tartozó görbe lépi át, március 31 és április 6., illetve április 10-27 között. A 75 száza­lékos gyakoriság görbéje mindenütt a 93 m Bf szintet je­lentő 312 centiméteres vízállás alatt marad. A mindszenti vízmérce idősorából szerkesztett grafiko­non -250 cm alatti minimumok is feltűnnek (3. ábra) E­zek az alacsony értékek még a törökbecsei duzzasztó be­üzemelése előtt léptek fel, 1975-től kezdve -80 cm alatti vízállások nem fordultak elő. A Csemete által tervezett 78 m Bf (318 cm) elárasztási szintet a 75 százalékos gyakori­ság görbéje csupán megközelíti, de azt nem éri el. Ezt a magasságot az 50 százalékos gyakoriság görbéje március 23. és május 13. között meghaladja. Miután ezek a grafikonok képzetes vízállás-görbéket tüntetnek fel, nem árulják el, hogy az egyes években való­jában hányszor fordult elő a tervezett elárasztási szinteket elérő vizállás. Ezért azt is megvizsgáltuk, hogy a kérdéses időszak éveiben ténylegesen milyen gyakorisággal alakul­tak ki ilyen vízállások Miután az alternatív területhaszná­lat szempontjából elsősorban a tavaszi-koranyán árvizek előfordulása fontos, az április-június havi adatokat külön kiemeltük, és csak ezeket dolgoztuk fel

Next

/
Thumbnails
Contents